Megszokhattuk az elmúlt időszakban, hogy az álllampapírpiacon a hozamok csökkenése általában jót tesz a részvényárfolyamoknak. Ez logikus is, hiszen ha a fix hozamú befektetéseken kevesebbet lehet keresni, akkor a pénz általában magasabb hozamú (és magasabb kockázatú) eszközökbe, például a részvényekbe áramlik.
A múlt héten jelentős korrekció következett be az amerikai kötvénypiacon, csökkentek a hozamok. Csütörtökön azonban a részvénypiacon is eladási hullám söpört végig. Ez arra utal, hogy egyre több befektető gondolja azt, hogy a monetáris politika túl sokáig tartja túl alacsonyan a kamatszintet. A piac tart a héten megjelenő inflációs számoktól és a Fed esetleges bejelentéseitől. Múlt csütörtökön az irányadó 10 éves államkötvény hozama az első negyedév végén kialakult 1,7 százalékról az 1,25 százalékos szint környékére mérséklődött, majd pénteken visszakorrigált valamelyest.
A váratlan hozamesésnek három magyarázata van.
- A leginkább aggodalomra okot adó szcenárió az lenne, hogy a piacok a vártnál lassúbb amerikai gazdasági növekedést kezdtek el beárazni. Ennek hátterében a vártnál gyengébb kínai növekedési adatok, valamint a koronavírus delta variánsának aggasztó európai és feltörekvő országokbeli terjedése állhat.
- A második ok az lehet, hogy az Európai Központi Bank (EKB) jelezte: tovább fokozza a monetáris élénkítést. Ez ellen persze nehéz érvelni, ugyanakor a Fed szigorításra készül, így a két gazdasági erőcentrum jegybanki irányítása egyre jobban szétnyílna egymástól.
- A harmadik tényező egy technikai elem. Elképzelhető, hogy a kötvényvásárlással kiváró, a kedvező beszállási pontot kereső nyugdíjalapok menedzserei most gondolták úgy – kissé megkésve -, hogy itt az idő a bevásárlásra. Így lenyomták a hozamokat.
A nagy kérdés, hogy mi várható ez után? A legvalószínűbb forgatókönyv egy rövid életű felpattanás, mégpedig három szempontból is: az egyik a “nincs alternatívája a részvényeknek a kötvényekkel szemben” – hozzállás. A második az, hogy a Fed egyelőre még keményen tolja a likviditást a piacra, a harmadik pedig az, hogy az alapkezelők nehogy lemaradjanak az újabb tőzsdei csúcsokról. Hosszabb távon azonban várhatóan felerősödik ha nem is a kockázatkerülő, de legalábbis az azt óvatosabban mérlegelő hozozáállás. A nagyobb kockázatú részvények felülsúlyozását várhatóan átgondolják az alapkezelők, mint ahogy az állampapírok alulsúlyozását is.
A piacon mintha kezdene eluralkodni a “túl sok volt már a jóból hangulat”, mintha egyre többen számítanának arra, hogy vége szakad a jegybanki pénzesőnek,
amelynek jelentős része az eszközárak inflációjában (a tőzsdeindexek felívelésében) csapódott le. Ahogy a Fed határozottabb jelzéseket kezd el adni jelenleg havi 120 milliárdos kötvényvásárlási programja visszafogásáról, annál közelebb jön az az időpont, amikor elérkezik a kamatemelés ideje. Addig is azonban folytatódik az aranyélet: spekulatív pozíciók épülnek ki, a gazdaságban félreallokálják a forrásokat és egyre fenntarthatatlanabbá válik a magas adósságszint. Az igazán nagy kérdés mindezek alapján az, hogy vajon lehet-e jól, újabb válság nélküli kijönni a pandémia által okozott gazdasági válságra a monetáris politika által adott ultralaza reakcióból.
(Borítókép: PuzzlePix/Shutterstock)
