Az ukrajnai háború jelentősen átírja Európa és az egész világ energiával összefüggő elképzeléseit.
A háború nemcsak jelentős emberáldozatokat követel, és súlyos anyagi károkat okoz, de nehezebben elérhetővé teszi a kontinens 2050-re kitűzött klíma-semlegességét.
Ezzel párhuzamosan a mostani helyzet minden olyan energiaforrásnak javítja az esélyeit, amely hozzájárul Európa minél magasabb fokú önellátásához. Így kerülhet a hidrogén a figyelem középpontjába, amelynek a szakemberek a kialakult helyzettől függetlenül is jelentős szerepet szántak a dekarbonizációs tervekben.
Az európai üvegházhatású gázok mintegy háromnegyedéért felelős energiaszektor széndioxid-mentesítésének egyik meghatározó szereplője a hidrogén. Az Európai Bizottság által 2019 decemberében közzétett, a korábban bejelentett célkitűzéseket megerősítő tervszámok elég ambiciózusak: 1990-hez képest 2050-re nettó nulla kibocsátást akarnak elérni, ehhez pedig 2030-ra 55 százalékkal kell visszafogni a kibocsátást.
Ezek teljesítéséhez az európai hidrogénigény 2030-ra meghaladja a 30 millió tonnát, ami a háromszorosa az EU hidrogénstratégiájában leírt jelenlegi szakpolitikai célkitűzésnek
– derül ki a Hydrogen4EU jelentésből. Az IFP Energies Nouvelles, a SINTEF Energi és a Deloitte Finance SAS konzorciumának felmérése megállapítja azt is, hogy a 2030-as és 2040-es években jelentősen megnő a hidrogén iránti kereslet, és 2050-re már a 100 millió tonnát is meghaladja.
Ennek több mint fele a közlekedési ágazatból származik, részben fogyasztási célból, részben pedig a szintetikus üzemanyagok előállításához szükséges köztes alapanyagként. Ettől alig marad el az energetikai célú ipari hidrogénigény, ami 2050-re eléri a 45 millió tonnát. A főként technológiai hő és gőz előállítására használt hidrogén esetében különösen az acélágazatban és a vegyiparban van kiemelkedően nagy potenciál. A fennmaradó 5 millió tonnát az épületek és az energiatermelés fogja felhasználni.
Mindezekhez természetesen az Ukrajnában zajló háború előtti energetikai status quo jelentette a kiindulási alapot, elsősorban az orosz gáz és kőolaj magas aránya miatt az európai energiamixben. Másodsorban azért, mert az elemzés figyelembe vette az Észak-Afrikából, a Közel-Keletről, Oroszországból és Ukrajnából származó hidrogénimport potenciálját, amely mára nem több történelemnél, ráadásul az Oroszország felől érkező kőolajtól és földgáztól határozottan és erőltetett menetben fognak megszabadulni az európai államok. Így nem lenne meglepetés, ha az Európai Zöld Megállapodásba foglalt célok is változnának.
Az energiaárak brutális alakulása már eddig is átgondolásra késztette például a megújuló energiák szerepét a piaci szereplőkkel, a február végén kirobbant orosz-ukrán háború azonban még inkább felerősíti a változás igényét az energetikai piacokon – vélekedett Mező Csaba, a Deloitte Magyarország energia tanácsadás üzletágának partnere. Szerinte a mostani helyzet minden olyan energiaforrásnak javítja az esélyeit, amellyel Európa közelebb juthat ahhoz, hogy önellátó legyen energiában. Megítélése szerint a piac jóval érzékenyebb lesz, mint korábban. El fognak készülni például azok a cseppfolyós gáz terminálok, amelyekről az olcsó orosz gáz mellett sokat beszélnek a befektetők, és még azt sem zárja ki, hogy a németek újraindítják a szénerőműveket, hogy ezeket is hidrogéntermelésre használják.
Ugyanakkor a hidrogén esetében az komoly fejfájást okozhat a szakember szerint, hogy Ukrajna meglévő, atomerőművekre épített és a későbbi uniós exportra kihegyezett hidrogénstratégiája eltűnik a süllyesztőben.
Közben a gázból előállított hidrogén lehetősége is távolabb kerül, mint opció, az orosz gáz jóval kisebb részben szerepel potenciális energiaforrásként a tervekben.
Mező Csaba szerint a mostani helyzetben háttérbe szorulnak a tartalékpiacon jelenleg dominánsnak számító gázerőművek is, miközben felértékelődik a hidrogén energiatárolási képessége: amikor van sok áram, abból lehet hidrogént előállítani, amely ipari méretekben „elspájzolva” később kiegyenlítő feladatokat is képes lehet ellátni az elektromos hálózatban.
A szakember úgy véli: az akár atomerőművel, akár szénnel, akár metánnal előállítható hidrogénnel középtávon jelentősen csökkenteni lehet a kőolaj szerepét, ez pedig a gyors önellátásra váltás felé segíti az Európai Uniót és a teljes kontinenst.
Hasonló derűlátással nyilatkozott a március elején rendezett Budapest Hydrogen Summit-on Johannes Trüby, a Deloitte gazdasági tanácsadásért felelős ügyvezető igazgatója. Mint mondta, amennyiben az adatbázisukban szereplő több mint 300 hidrogénprojekt mindegyikében megszületik a jelentős anyagi kötelezettségvállalásokról szóló végső pénzügyi döntés, akkor ez több mint 5 millió tonna tiszta hidrogén előállítását jelentené 2030-ra. Ráadásul ez csak az elkövetkező három évre tervezett beruházásokra vonatkozik: a már bejelentett projektekből kiindulva a szakember akár a 20 millió tonnás kapacitást is reálisnak tartja, miközben a jelenlegi európai hidrogénfogyasztás körülbelül 10 millió tonna körül alakul.
