– Debrecen mellett Budapesten és Nyíregyházán is jelen vannak. A felfutás nem éppen robbanásszerű, de azért nem is lassú: 15 év alatt egy kicsi szalonból országosan ismert, önálló oktatási rendszerrel rendelkező, TV-s, filmes, divatbemutatós munkák esetében is népszerű fodrász vállalkozássá lettek. Szalon helyszínek tekintetében megelégszenek ennyivel, vagy vannak további tervek is?
– A budapesti szalon nyitása nagyon fontos célunk volt, ez megvan. Lehetne terjeszkedni Dunántúlon is, de a távolság miatt nehéz kontrollálni. Viszont, mivel Debrecenből számos repülőjárat van nyugati irányba, úgy gondolom, még megnyílhat előttem Európa, még érzek magamban annyi energiát, hogy hogy ebbe esetleg, a későbbiekben belevágjak. Vannak gondolataim, de a célország, a célváros egyelőre még titok, és nem is napi aktualitás. Most ugyanis, az egyik legnagyobb feladat azt megtartani, ami van, hiszen, a jelenlegi helyzet televan bizonytalanságokkal, ezek mindenkit óvatosságra késztetnek. Nagyon érintettek vagyunk a rezsi költségek emelkedésében, a piaci helyzet is nehezen átlátható, úgyhogy, most egyelőre kivárunk, és meglátjuk, hogy hogyan alakulnak a dolgok. Én már a 2008-as válság idején is vállalkozó voltam, és megtapasztaltam, hogy a válság nagyon is kihat a szépségiparra.
– Ma is ugyanúgy hat, mint 15 évvel ezelőtt?
– Meg kell, hogy mondjam, a 2008-as válsághoz viszonyítva sok minden változott, és ezek a változások a mi szempontunkból inkább pozitívak, mint negatívak, úgyhogy, az óvatosság mellett némiképp bizakodó is vagyok. Ha például, a férfi hajvágást nézem, teljesen más igényt tapasztalok, mint másfél évtizede. Manapság a fiatalok – a fiúk is férfi vendégek is – nagyon igényesek a frizurájára, és ez természetesen, a szalonok forgalmán is meglátszik. Nyilván ebben szerepünk van nekünk, a divat trendeket követő innovatív fodrászoknak is, de elvitethetelan szerepe van az aktuális social media ráhatásoknak is. Az internet által online közvetített információk hatására a mai fiatalok napra készek az aktuális frizuradivatban, és természetesen, olyat akarnak, amit az általuk preferált social media felületen láttak. Régen úgy volt, hogy mentünk külföldre, inspirálódtunk, hoztuk haza amit tanultunk, megcsináltuk, tovább fejleszetettüók. Most meg, lemegy a New York Fashion Week és már látod a trendeket. Nyilván, ilyen körülmények között nekünk napra késznek kell lenni, de én azt gondolom, hogy ez a fajta igényesség, naprakészség lehet a szépségiparnak is egy olyan mentsvára, hogy bízhatunk benne, nem hanyagolják el a frizurájukat az emberek úgy, és bízhatunk benne, hogy egy nehezebb időszakot is ki fogunk bírni.
Kompos Tamás Fotó: Figyelő
– Az Ön eddigi pályafutása nem éppen hétköznapi. Élsportolóként kezdte – megmérettette magát cselgáncsban – majd merész fordulattal a szépségipar felé vette az irányt és fodrász lett. Hogyan történt ez?
– Érdekes történet, ami félig viccesen indult. Még javában élsportoló voltam, amikor több interjúban is tréfálkoztam azzal, hogy sportkarrierem befejeztével fodrász leszek, a sportoló társaim, edzőtáboros csapatunk tagjai meg, fogták a fejüket, hogy úúú, fodrász, még viccnek is bizarr. Aztán jó húsz éve úgy hozta az élet, hogy unokatestvéremen akkori fodrász párján keresztül tényleg közel kerültem a szakmához. Úgy történt, hogy a Lovardában (a Debreceni Egyetem egyik közösségi tere, szórakoztató központja) külföldi sztárfodrászok részvételével szerveztek egy nagyon nívós fodrászbemutatót amire mi is elmentünk és mondhatom, nagyon mély benyomást tett rám, ahogy ezek a TOP-csapatok egyenfekete szettben megjelentek, az meg különösen, amit a színpadon műveltek. Fantasztikus show volt, én pedig, azt mondtam magamnak, ez a fodrász világ szuper jó világ, nekem ez kell. Talán onnan az az inspiráció is, hogy amikor tényleg belevágtam, teljesen biztos voltam benne, hogy ebben a bizniszben sokkal több van annál, mint, hogy csinálunk egy jó szalont, és azt egyenletesen jó színvonalon visszük. Ez persze, az alap, de ha jól csináljuk, akkor találunk érintkezését a divat világgal, a TV-s világgal a filmes világgal. Vagyis, egy szalon lehetőségeinél sokkal tágabb, sokkal színesebb, izgalmasabb világ nyílhat ki: olyan, amiben jól tudja érezni magát az ember. Valahogy így – vagy inkább ezért – lettem sportolóból fodrász.
– Hogyan indult anyagi szempontból az üzlet? Volt családi segítség?
– Nem volt, teljesen önállóan csináltam, az egész Hedge Hair önerőből indult, nem voltak támogatások, a szüleim ilyen formában nem tudtak segíteni, egyszerű, nem vállalkozói családból jöttem. én üzletpolitikám az az, és azért is tudtunk egy nagyobbat felfejlődni mert, akikkel évekig együtt dolgoztam, azoknak adtam arra lehetőséget, hogy franchise partnerként jöjjenek be. Így minden üzletnek van egy gazdája, aki ott van, és közösen sokkal nagyobbat tudunk teljesíteni. Vagyis, maga a Hedge Hair Kft. az én tulajdonomat képezi, de vannak partnereim, akikkel együtt tudunk növekedni. Tortából kapnak, növelik a tortát. Együtt növeljük a tortát.
– Mik voltak az első lépések?
– A fodrász iskola befejezését követően közel egy évig éltem Budapesten, ez alatt tanultam, inspirálódtam. Különböző továbbképzéseken vettem részt külföldön, Londonban tanultam, a Vidal Sasson Akadémián fejlesztettem kicsit specifikusabbá a tudásomat. Mindezzel együtt mindig tudtam, hogy haza akarok jönni, Debrecenben akarom megalapozni a jövőmet. mert láttam benne lehetőségeket. A Western City Center frissen nyílt nagyon szép szépségszalonjából nézve, ahol akkoriban dolgoztam, teljesen világos volt számomra, hogy Debrecenben van egy olyan piaci rés, amit meg lehetne fogni. A szalonok ugyanis, elég régivágásúak voltak akkoriban itthon, az új iránti igény meg, szinte kézzelfogható volt. Akkor a párkapcsolatom is, a család, is hazavonzott, úgy hogy, visszajöttem a szülővárosomba. Három barátommal vágtunk bele, egy kicsi szalont csináltunk kint a Nagyerdőn, majd bejöttünk a belvárosba, de még egy nagyon kicsi szalonként működtünk. Aztán történt némi változás: az egyik kollégám visszament Londonba, a másik kiment Amerikába, én maradtam egyedül. Átgondoltam, merre tovább, és megcsináltam a Hedge Hair Kft-t, amire olyan szalont kívántam építeni, ami komoly oktatási rendszerrel működik. Debreceni belvárosi szalonunk nemcsak az oktatóbázis szerepét tölti be, minden szempontból bázisként szolgál: innen építettem fel a másik két debreceni szalont, illetve, a nyíregyházi barber shopot és a fővárosi Bank centerben található üzletünket, ami most a büszkeségünk. Ott ugyanis, Pestiesen szólva, mindenki is megfordul: hírességek bízzák ránk a frizurájukat a politikai élettől a filmvilágig, divatvilágig.
– Mitől jó az önök által alkalmazott oktatási rendszer, hogyan működik?
– Kezdetben nem volt saját oktatásunk, egy szakképző intézménnyel, Diószegi Sámuellel működtünk együtt klasszikus felállásban, vagyis, mi feleltünk a gyakorlati oktatásért, az elméletet pedig ők adták. Amikor a Diószegiben megszűnt a fodrász képzés, és világos volt, hogy itt hiátus keletkezett, amit célszerű lenne betölteni, jött a gondolat, csináljunk önállóan kellene iskolát. Pasztercsákné Márti, a Diószegi akkori igazgató-helyettese, abszolút megerősítette, hogy erre lenne igény. Átjött hozzám főállásban dolgozni, és elkezdtük ezt az egészet felépíteni. Onnantól kezdve teljesen önálló iskolaként elmélettel és gyakorlattal működünk. Ennek a fő célja az, hogy a fiatalokat be tudjuk integrálni a saját szalonjainkba. (Jelenleg jogszabályi változások miatt a felnőttképzés szünetel, cég egyeztetéseket szakképző intézményekkel az oktatás folytatásának lehetőségeiről.) Nem jó, ha egy szalon átjáróház
– Hogy állnak munkaerővel, sikeres a saját nevelésű fiatalok integrálását célzó HR-stratégia?
– Természetesen az, és jó is kell, hogy az legyen, mert nem jó, ha egy szalon átjáróház. Több mint harminc fodrásszal dolgozunk, mert nekünk, mint nagy szalonnak, nagyon sok olyan munkánk van, amihez kell a stabil és jól felkészült gárda, enélkül nem is lehetetlen lenne vinni. TV-s munkáknál pl. egyszerre 10-25 fodrásszal kell odamenni, azért ahhoz kell egy háttér. Nekem az az üzletpolitikám, hogy legyen egy olyan kemény mag, akivel már régen együtt dolgozunk, fel tudunk állni akármilyen munkára – legyen az fashion week, vagy TV-s munka. Ez jelentős versenyelőnyünk más nagyobb szalonokkal szemben, mert azt látom, hogy annyira nagy rotáció, annyira cserélődnek a fodrászok sok helyen, hogy abból gond van. Ez nem egy gyártási folyamat, hogy elég legyen pár nap betanulási idő. Ez komoly szakmai tudást igényel, ami hosszabb betanítási időhöz kötött. Nálunk ragaszkodnak a vendégek egy-egy fodrászhoz, karakterek vannak. Nálunk a szakmai fejlődés kötelező, öt év után mester-vizsgázni kell, ugyanakkor biztosítjuk az anyagi előrelépés lehetőségét is, egy tehetséges kolléga lehet alkalmazottból székbérlő, de akár társ is. Így alakítottam ki az összes szalonomat. A helyzet ugyanis az, ha egy fodrásznak nem adunk továbblépési lehetőséget, akkor nyilván el akar menni, úgy meg nehéz egy csapatot egységben tartani, professzionális fodrászokat megtartani, hogy nem lát benne neki megfelelő jövedelmet és előrelépési lehetőséget a kolléga. Én ezt a hibát semmiképpen sem szeretném elkövetni.
Borítókép: Figyelő
