Maria Diaz némán meredt első napján, 2017. őszén a Hostos Community College nevű dél-bronxi főiskola angol óráján kiosztott szövegre. Egy részlett látott Platón művéből, a Szókratész védőbeszédéből. “Azt gondoltam magamban: Úristen, miért kell nekem ezt elolvasnom? Unalmas és zagyva” – emlékezett vissza. Pár hónappal később azonban Maria már lelkesedett a nyugati civilizáció bölcseletéért. Idézte is Szókratészt: “a vizsgálódás nélküli élet nem emberhez méltó élet”.
Az amerikai akadémiai szektor nagy része továbbra is a “haladónak és posztmodernnek” nevezett irányt folytatja. Vannak azonban üdítő kivételek. A Hostosban először 2016-ban kínáltak a fentihez hasonló kurzusokat a hallgatóknak. Néhány speciális tantárgyat egyenesen azoknak, akik korábbi irodalmi tesztjeiket kifejezetten gyengén teljesítették. Ez idáig körülbelül 1300 hallgató végezte el a University of New Yorkhoz tartozó főiskolán a nyugati civilizációval foglalkozó kurzusokat.
A klasszikus nyugati szerzők tanulmányozása anomáliának számít számos amerikai kampuszon. Az egykor alapműnek számító írásokat heves támadások érik. Az Oregon’s Reed College például a közelmúltban, a tananyag tízévenkénti felülvizsgálata során, egyszerűen kidobta a tantárgyak listájából az ilyen típusú kurzusokat. A hallgatók “eurocentrikusnak”, “kaukázusinak”, “elnyomónak” bélyegzték a klasszikus szerzőket. A Yale University angol fakultása szintén megváltoztatta a tananyagot, miután 150 diák petíciót intézett a vezetőséghez. Azt kifogásolták, hogy abban nem szerepel elég nő és színesbőrű szerző. Így a Yale angol szakán diplomát kaphat olyan hallgató is, aki soha életében nem tanulmányozta Shakespeare, Chaucer vagy Milton műveit.
A Seattle University diákjai 2016-ban egy hétig tartó ülősztrájkot folytattak a klasszikus szerzők oktatása ellen. El is érték a dékán távozását. Egy diák tömören összefoglalta tiltakozásuk indokát: “semmi mást nem tanítanak nekünk, csak halott fehér fickók szövegit”.
Ha csupán a demográfiát nézzük, akkor a dél-bronxi Hostos Community College minden további nélkül helyt adhatna hasonló tiltakozásoknak. A környék az ország legszegényebb részei közé tartozik. A lakosság 99 százaléka színes bőrű, sok a bevándorló. Egy átlagos, a nyugati civilizációval foglalkozó órán 25 diák 10 különböző idegen nyelven beszél. Az órákon gyakori téma az elnyomás, a rabszolgaság, a rasszizmus és a szexizmus. A tanárok ezt az indulatot-érdeklődést az Egyesült Államok megalapításának elveit tükröző írások tanulmányozásába próbálják meg becsatornázni. Megpróbálják megtanítani a kritikai gondolkodást a tanulóknak. Megmutatni nekik azt, hogy az elnyomás és a rabszolgaság megtörténte nem teszi hiteltelenné az amerikai alapító atyák gondolatait. Megpróbálják ráébreszteni őket arra, hogy a képmutatás nem a szövegekben, hanem az emberi cselekedetekben van.
Maria Diaz 32 évesen iratkozott be a Hostosba. Előtte hét évig az amerikai tengerészgyalogságnál szolgált. Ott megtanulta, hogy a parancsokat gondolkodás nélkül végre kell hajtani. A Hostosban megtanulja, hogy az erényeket és az értékeket miként lehet mérlegre tenni, s miként lehet mindezt felhasználni a helyes élet érdekében.
“Ezek a könyvek mindenkinek szólnak. Különböző emberek írták őket különböző időkben, viszont ugyanazokról a problémákat boncolgatják bennük. Ha ezek a problémák ma is felvetődnek, az azért van, mert nem tartunk ott, ahol tartanunk kellene” – vonja le a tanulságot Maria Diaz.
Borítókép: illusztráció
