A haladó sajtó trianguluma tényleg szinte ugyanazt a dallamot zengte, úgyhogy csak az egyik címet idézem. Legyen mondjuk a Mércéjé: “Az amerikai szélsőjobbtól kirúgott publicistával ad elő Szijjártó és Csányi Sándor”.
A sajtó sokszínűsége jegyében a másik két “független” portál is hasonlóan interpretálta a hírt, akikhez csatlakozott Hajdu Nóra, az Együtt politikusa is. Ez tehát már nem vita tárgya: Yiannopoulos szélsőjobboldali. Azt javaslom ne is legyenek objektív kritériumok annak eldöntésére, hogy ki szélsőjobboldali, és a politológia tankönyvekbe is a következő definíció kerüljön be: “Szélsőjobboldali az, akit a függetlenobjektív sajtó és az 1% alatti liberális pártok politikusai annak tartanak”.
Hajdu szerint a publicistához hasonló emberek meghívása jól bizonyítja milyen eszméket tart szem előtt a Fidesz-kormány: Orosz-függés, nyugat-ellenesség, az európai együttműködések szétverése, államkapitalizmus, nőellenesség. Ráadásul a publicista fő feladatának a feministák, a baloldaliak, az emberi jogi aktivisták elleni küzdelmet tekintette feladatának újságíróként”. Emellett felszólította “a konferencia szervezőit, hogy azonnal vonják vissza Milo Yiannopoulos meghívását és olyan előadókat kérjenek fel, akik a közös euro-atlanti értékeinket vallják”.
Fejtsük meg ezeket a gondolatokat gyorsan! Nem látom be, hogy az oroszfüggés és a nyugatellenesség, hogy jöhet szóba egy olyan véleményformáló esetében, aki Angliában született, az Egyesült Államokban él, és a jelenlegi amerikai elnököt támogatja. Trump is nyugatellenes lenne? Vagy inkább Hajdu tanácsadói közé felvett túlbuzgó másodéves politológus hallgatóknak köszönhetjük ezt az okfejtést?
A nőellenességgel sem tudok mit kezdeni. Az a gyanúm, hogy Hajdu itt is összekevert valamit. Lévén, hogy Yiannopoulos homoszexuális, a női test szépségeiről valóban nem úgy vélekedik, mint egy átlagos férfi, de ez még nem jelenti azt, hogy valaki gyűlöli a nőket. Vagy Hajdu szánt szándékkal terjeszt ilyen kirekesztő és általánosító gondolatokat?
Amiben az Együtt politikusának igaza van: “a publicista fő feladatának a feministák, a baloldaliak, az emberi jogi aktivisták elleni küzdelmet tekintette újságíróként”. Ez száz százalékig így van, csakhogy mi pont ezért szeretjük. Hajdu meg pont ezért nem. Ettől még előadhat valaki egy V4-konferencián. Na jó, nyilván csúnya kép tárul a szemünk elé, ahogy elképzeljük, hogy Milo a belőtt sérójával, és a hatvan fogas mosolyával horogkeresztes lángszóróval üldözi szegény emberi jogi aktivistákat. Viszont a valóságban a brit publicista érvekkel harcol a szólásszabadságért olyanokkal szemben, akik esetében az “emberi jogi aktivista” kifejezés használata enyhén eufemisztikus.
Szóval ilyen szélsőjobboldali gyerek ez a Milo Yiannopulos. Manapság már nemcsak a fajvédőkre, hanem a “szólásszabadságvédőkre” is használni kell ezt a szót. Az nyilván egyik “nácivadászt” sem zavarja, hogy az emberek annyira elérzéketlenedtek ezekre a kifejezésekre, hogy a Jobbik a zsebnáculásásval parlamenti párttá erősödhetett. De legalább az a pozitív hozadéka megvan ennek, hogy már nem lehet akárkit megkaraktergyilkolni ezzel az ostoba címkézéssel. Elmúltak azok az idők.
Mint ahogy azok az idők is elmúltak, amikor még a homofób vádat ráragaszthatták az egész magyar jobbközép közösségre. Ezek a randa meleggyűlölők épp meghívtak egy feltűnési viszketeg meleg konzervatív aktivistát egy konferenciára, hogy tartson előadást. Tudom, ezt a homofób/melegbarát kétbites felosztásban nem lehet elhelyezni. De ez már nem a jobboldaliak gondja, szenvedjenek csak ők ezen, ameddig csak akarnak.
Borítókép: MTI/EPA/Jason Szenes
