Gyurcsány Ferenc is kivette részét a perverz horrorkoalíció körüli bábáskodásból, s forradalomra, lázadásra szólítja fel híveit és az elvtelen koalíció támogatóit. Ferenc megtörte a csendet, kimondta azt, amit más nem merészelt, kimondta, hogy az összefogás a nácikkal elkerülhetetlen és szükséges, kimondta, hogy a zOrbánt csak a „hazafias forradalom” söpörheti el. A Ferenc által vizionált „hazafias forradalomhoz” azonban nem elég az, amit az elvtelen ellenzék jelenleg fel tud mutatni, a forradalomhoz forradalmárok kellenek.
De hogyan is fest a gyurcsányi forradalmár?
Barna ingén árpádsávos karszalagot visel, mellén piros szegfűvel, katonai bakancsban, farmernadrágját szivárványos övcsattal díszítvén, vállára kötött, köpenyként hordott uniós zászlóval menetel Gyurcsány és Jakab Péter duója mögött a „hazafias forradalomba”. Mögötte a semmi, mellette öt társa karlendítést mímelve követi Karácsonyt, aki Gyöngyösivel kézenfogva masíroz előre, egyiknél jobbikos, másiknál DK-s, harmadiknál szivárványos zászló. Maroknyi „tömeg”, akik a „tőlük rettegő Orbán” képétől megrészegülve menetelnek át a hidakon fel s alá, látszólag céltalanul, de csak látszólag, hiszen hitük bukott vezetőikben töretlen, a realitás általuk rémségesnek tartott képei nem zavarják őket.
Az orrán túl épp addig lát, mint egyszeri RTL-es néző, kinek élete szörnyű, elnyomott, hiszen van munkája, a bére idén is növekedett, az állami támogatással megvásárolt lakásában élhet családjával, s hamarosan autót is vehet, de persze hite szerint nem a zOrbán miatt, hiszen „az” egy szörnyű, kizsákmányoló despota, aki csak elvesz, de soha nem ad.
A gyurcsányi forradalmár a politikai spektrum minden részéről összekapkodott elemekből összeragasztva álldogál a hídon, s áhítatosan hallgatja bukott vezéreit miközben kézenfogja a mellette álló kisnyilast s együtt várják, csak várják, mikor bukik meg végre a diktátor. Közben somolyogva nézi, hogy Gyöngyösi papírlappal a kezében végigjárja a tüntető „tömeget”, s minden ember után jól láthatóan kipipál valamit a papiroson, végül odaviszi Karácsonynak aki joviális mosollyal az arcán átveszi a listát. A forradalmárt elégedettséggel tölti el, hogy bölcs vezetői végre barátai egymásnak és bizonyos abban, hogy ha eddig nem is, de ma megbukik a zsarnok és újult erővel, arcán diadalittas mosollyal vág neki újra a Lánchíd meghódításának.
A teljesítménytúrának is beillő városnézés során megvalósítják Puzsér vízióját a Sétáló Budapestről, de a turistacsoportokat messze elkerülik, nehogy az ellenzéki média live-videózó tagjai eltévesszék az irányt és a turisták után menjenek, akik nagyobb számban vannak jelen az utcákon, mint a „hazafias forradalom” felhevült résztvevői.
A gyurcsányi forradalmár azonban egyszercsak azon kapja magát, hogy vezetői eltűntek, a mellette lépdelő, zászlókkal felszerelt társai pedig tanácstalanul kóborolnak körbe-körbe, keresik vezéreiket, keresik a bukott diktátort, de körülöttük a körút kihaltnak tűnik. A gyurcsányi forradalmár ekkor jön rá, hogy csúnyán átverték, ma sem bukik meg a zOrbán. Ezután bánatosan, leszegett fejjel hazakullog, lefekszik és várja, nagyon várja a következő dzsemborit, mert akkor bizony „forradalmat csinálnak”, hisz a Feri is megmondta.
Ilyen hát a gyurcsányi „hazafias forradalmár”.
Borítófotó: demokrata.hu
