A St. Regis Mohawk rezervátum New York állam északi részén helyezkedik el, a kanadai határnál. A rezervátum lakói, akik kettős állampolgárok, jövedelmük túlnyomó részét sokáig egy kaszinó üzemeltetéséből szerezték. Ám az utóbbi időben a bevételek elapadtak, a munkanélküliség megnőtt és kezdetét vette az elszegényedés. A törzs azonban új bevételi forrásra lelt: az Allergan egyik szemgyógyszere hat szabadalmának tulajdonosa lett. A szóban forgó gyógyszer a gyártó második legkelendőbb terméke.
Könnyen lehet, hogy az amerikai indiántörzsek ezúttal a szabadalmak után járó juttatásokkal is kiegészítik az immár hagyományosnak mondható kaszinó-jövedelmeiket. A gyógyszergyártókat követhetik például a szoftvercégek is.
A konstrukciót egy texasi jogász, Michael Shore dolgozta ki. Talált ugyanis a vonatkozó amerikai törvényekben egy kiskaput, amellyel megkerülhető a szabályozás. Észrevette, hogy azokra a szabadalmakra, amelyek egy szuverén entitás – esetünkben az indiántörzs – tulajdonában vannak, más szabályozás vonatkozik, mint egy vállalat tulajdonában lévő szabadalomra. Kiszámolta, hogy ha a vállalat átruházza a szabadalmat egy ilyen szuverén entitásra, akkor annak értéke 4-10-szeresére emelkedhet. Súlyos dollármilliókat kereshet így mindenki: a vállalat, a szuverén – no és persze az ügyvéd is. Viszont súlyos dollármilliókat veszíthetnek azok, akik nem juthatnak hozzá a szabadalom lejárta után a más gyártók által ugyanolyan hatóanyaggal készített, ám jóval olcsóbb, úgynevezett generikus termékekhez.
Így Shore elkezdett szuveréneket keresgélni Amerikában. Rövidesen rátalált a mohawk törzsre, amelynek egy jogot végzett tagja meg is értette, hogy mi a terv lényege. Aztán már csak a szabadalom hiányzott. Az Allergan szóban forgó szemgyógyszerének generikus gyártására régóta fente a fogát a Mylan, illetve a Teva. (Utóbbi Magyarországon is jelen van, a világ egyik legnagyobb generikus gyártója – a szerk.) Az Allergan több milliárd dollár éves bevételtől esett volna el, ha elveszti a szabadalmakat. Így nem kellett őket sokat noszogatni, ráálltak az üzletre. Ennek keretében a törzs, amelynek tulajdonába kerültek a szabadalmak, évi 15 millió dollárért bérbe adta azokat a gyógyszergyárnak.
A siker láttán más amerikai törzsek és más amerikai vállalatok is elkezdtek érdeklődni a konstrukció iránt.
Nem csoda, hiszen hihetetlen pénz van a szabadalmakban. Az amerikai illetékes hatóság becslései szerint az Egyesült Államokban bejegyzett szellemi szabadalmak értéke körülbelül az éves GDP egyharmadának felel meg. Ráadásul a szabadalmi érték gyorsabban növekszik, mint az amerikai gazdaság.
Persze nyilvánvaló mindenki számára, hogy egy ilyen szerződés – a törzs és a gyógyszergyár között – a hatályos törvények kijátszására irányul. Nem is késlekedett az igazságszolgáltatás: egy texasi szövetségi bíróság érvénytelennek nyilvánította az Allergan szóban forgó szabadalmait. A cég fellebbez. A bírósági döntés szerint egy szuverén (az indiántörzs) törvény általi védelme nem használható fel kereskedelm tranzakcióban. Néhány szenátor annyira kiakadt, hogy kezdeményezik az indián törzsek szuverenitásának felfüggesztését szabadalmi ügyekben.
Michael Shore azonban ügyes ügyvéd, így felhívta figyelmet arra, hogy ez az eljárás úgy büntetné a tözseket, hogy közben nem zárja be a jogi kiskaput. (Ugyanis nem módosítaná a szabadlmi törvényt.) Shore közölte, hogy ha a Kongresszus korlátozza az indiánok szuverenitását, akkor a szabadalmi portfóliókat nemes egyszerűséggel alulfinanszírozott állami felsőoktatási intézményekhez csatornázza át – ugyanis ezek is szuverénnek számítanak az amerikai törvények értelmében.
