Két személyes élményemmel kapcsolódnék a Doors életművéhez, hogy ezáltal rám is vetüljön a fényükből, rock-ragyogásukból – mert bizony a műfaj egyik alap együttese, az amerikai Beatles voltak.
1980-ban, amikor már bőszen zenekaroztunk Citrom néven, énekes-basszerosunk valahonnan szerzett egy frissen megjelent Doors válogatáslemezt. Előtte sose hallottunk az együttesről. Totál a hatásuk alá kerültünk: „Ez a legtutibb újhullámos banda” – sommáztuk. Mentségünkre annyit, a megjelenés évszámán kívül más nem szerepelt a borítón. Így az addig ihletként használt Stranglers mellé odakerültek ők is.
Huszonhét esztendővel később a Riders On The Storm turné, Ray Manzarek billentyűssel és Robby Krieger gitárossal, azaz két eredeti taggal, ellátogatott a Margitszigeti Szabadtéri Színpadra. A „Doors” először lépett fel Magyarországon. Nekem az tényleg Doors koncert volt.
Morrison akkor már 36 esztendeje eltávozott. Vagy mégsem?
Tartja magát a konteó, hogy egyszerűen besokallt és kiszállt a rockcirkuszból. 1969 és 1970 fordulóján csomó szerződést aláírt, zömüket persze mátósan, amiket aztán képtelen volt teljesíteni. Össze is rúgta a port zenésztársaival, főleg Manzarekkel. Végül fogta, kapta és megrendezte a halálát. Ha a piálással, meg a drogokkal is leállt, vígan élhetne, hiszen decemberben töltené a hetvennégyet. A dolog annyira nem légből kapott, hogy Manzerek regényt írt egykori barátjáról, amelyben pont így lépteti le a színről.
Halotti bizonyítványa szerint természetes halál, szívelégtelenség végzett vele. Kétkedhetnénk, hisz mindössze 27 volt, de látva a telekokszolt élsportolókat, akikkel a pálya közepén végez a hirtelen szívhalál, nem kétkedünk.
Amíg én a Margitszigeten élveztem a Doors zenéjét, Sam Bennett interjút adott a Daily Mailnek, amiben azt állította, az ő Rock’n’Roll Circus nevű felkapott kocsmájában, halt meg herointúladagolásban a sztár, akit dílerei vonszoltak át szállodai fürdőszobájába. Sztoriját amúgy könyv formájában szintén kiadta.
A közelmúltban Marianne Faithfull énekesnő, színésznő azzal rukkolt elő, hogy Pamela Coursontól, Morrison barátnőjétől tudja, heroindílere, bizonyos Jean de Breiteuil ölte meg a Doors frontemberét túl nagy adag heroint beadva neki. Amúgy a barátnő (aki 74-ben szintén 27 évesen, követte szerelmét) mások előtt önmagát okolta Jim haláláért, amiért a gyíkkirály felszívta a heroint kokainnak vélve, ráadásul asztmában szenvedett. A heroin-sztori megjelenik egy párizsi barát emlékei közt, miszerint Jim Morrison halála előtt élt először a szerrel, ami betett szétivott, szétdrogozott szervezetének.
Nem bizonyult ennyire beszédesnek az FBI. A szervezet 1969-től tartotta megfigyelése alatt az énekest, mint potenciális felforgatót. Komolyan fellélegeztek, amikor Párizsba utazott, remélve, ott is marad, ám amint hírét vették hazatérési szándékának, elszánták magukat a végső lépésre.
Ennek a sztorinak létezik egy bájos ellenkonteója: Morrison CIA ügynökként dolgozott a Mind Control bevezetéséhez nélkülözhetetlen LSD népszerűsítésén, s állítólagos halálát követően aktív bankszámlájára továbbra is érkeztek utalások.
Mindenesetre a Doors két lemez erejéig folytatta a gyíkkirály nélkül, Manzarek énekével, ám a langyos siker feloszlásra nógatta őket.
Borítókép: Wikipedia
