A Függetlenség/Szent István napja, vagy amit (nem) akartok

Hírek
Vettem egy nagy levegőt és ellátogattam a Függetlenség Napjának elkeresztelt „Orbán-rezsim” elleni tüntetésére. Ha tudósítást szeretnék írni, melynek az esemény meghirdetett témája van a középpontjában, akkor bőven elég lenne ideírogatnom az online tartalmak alján megszokott címkéket: Orbán; nyugat; kelet; összefogás; sajtószabadság stb…. A rutinos olvasó ebből már mindent tudna. Ehelyett inkább kihalásznék a megszokott beszédpanelek homályából pár egyedibb szempontot.  

Nagyon kíváncsi voltam arra, mennyire uralkodik el az ünnepi hangulat a párszázas tömegen. Ahogy számítottam rá: nem igazán. Úgy tűnik, a folyamatos rendszerdöntés mellett kevés idő marad egy ünnepet igazán átélni. Habár valaki mikrofonpróba gyanánt bekiáltotta, hogy „Jó majálisozást!”. Talán némileg ironikus megnyilvánulás volt, de azt is jelenthette, hogy legalább egy ünnep igazi érzéseket képes kiváltani ebből a közösségből. A korrektséghez hozzátartozik, hogy a körülöttem lévők inkább közönnyel reagáltak erre a felkiáltásra, mintsem örömujjongással.

A várakozásokkal ellentétben Juhász Péter és Gulyás Márton nem jelentek meg, a szemfülesebbek persze már a Facebook eseményből sejthették ezt, mert azon egyikük neve sem szerepelt. Ez azért is érdekes, mert maga Juhász Péter hirdette meg a tüntetést egy videóban Karácsony Gergellyel karöltve. Egyelőre nem tudni annak az okát, hogy Juhász miért maradt távol, az viszont talán már kevésbé meglepő, hogy az – ő szavaival élve – „óriási” tüntetéshez szükséges tömeg is hiányzott.

Juhász tehát távol maradt, de nem úgy a sípok, dudák és egyéb zajkeltő eszközök. Persze nem a felszólalók elhallgattatására, inkább mondandójuk nyomatékosítására szolgáltak. Úgy tűnik, a síp komoly jelképpé kezd válni az „elnyomás” elleni harcban. Szomorú, hogy a juhászos furulyaszó legutóbb pont nem a szólásszabadságot segítette. És ha már a jelképeknél tartunk, térjünk rá a matiné hoppmesterének, Horváth Kristóf színésznek néhány megnyilvánulására. Például két beszéd között egyszer csak ezt kérdezte: „Ria Ria Hisztéria?”. Mert ugye az eredeti rigmust csak a hülyék skandálják. Ezután azt is elmondta: „vissza fogjuk szerezni jelképeinket”. Gondolom ezt a nemzeti jelképekre értette. Az nem derült ki, hogy azokat ki vette el tőlük, de lehet, hogy pont az ilyen beszólások közepette vesztették el valahol.

Ha már az esemény központi témája a sajtószabadság volt, Lukácsi Katalin ex-KDNP-tag szerint fontos, hogy mindenki előfizessen valamilyen „független sajtóorgánumra”. Aztán megvallotta, hogy ő a Heti Válaszra fizetett elő. Hogy ez jó reklám-e a Válasznak vagy sem, azt döntsék el az illetékesek. Lukácsitól mellesleg azt is megtudhattuk, hogy az ország sorsa nem a 2018-as választáson múlik. Ezek szerint ebben a kérdésben a mellette felszólalókkal nincs egyetértésben, de ezt már megszokhattuk, hiszen a „demokratikus ellenzéken” belül a vélemény szabad.

Emlékszem, középiskolai történelemtanárom milyen széles karmozdulatokkal mutogatta el, hány részbe szakadt az ország a hódoltság idején. Nem tudom, mennyire izzadna meg, ha azt kéne érzékeltetnie, hány részben van ma az ellenzék, de ez már nem is az ő problémája lesz. Persze hatszáz év múlva nem hiszem, hogy lesz ebből esszékérdés érettségin. Amennyiben mégis, reménykedjünk, hogy egy jövőbeni „hópihe” nem fog „trigger warningolni”.

Update: Azóta kiderült, hogy Juhász Péter betegség miatt nem tudott megjelenni.

Borítókép: MTI/Szigetváry Zsolt

Ezek is érdekelhetnek

További híreink