A koncepcióval arra tesznek kísérletet, hogy felidézzék a régi vállalati városokat, ahol a munkáltató lakhatást biztosított a dolgozóknak a vállalat közelében. A Facebook terve követi a korábbi amerikai utópisztikus közösségek ideját, írja a szerző a The Conversation oldalán. Majd kifejti, az amerikai történelem tele van olyan történetekkel, amikor tervezőasztalon születtek városok, különféle ideológiáknak alárendelve. Éppen mikor miben hittek a tervezők: hol a kaptalizmusban, hol a technológia erejében. Mint ezek azt utópisztikus közösségek általában, úgy a Facebook falu is alapítóinak arról a vágyáról árulkodik, hogy orvosolják a képzelt társadalmi problémákat egy új társadalom kialakításával. A korábbi minták sok kudarccal jártak, a szerző ezért fel is teszi a kérdést, milyen sors vár a Facebook falura. Figyelembe véve a társaság körült kialakult friss vitákat is, vajon akarhatja-e bárki, hogy a Facebook kontrollálja a szociális hálója mellett a fizikai környezetét is.
Az emberi természet javítása
A cikk szerzője a digitális kultúrát kutatja, és már többször publikálta azt a nézetét, hogy a közösségi média cégek úgy vélik, projektjeik társadalmi haszonnal is járnak, az a képzetük, az emberi természet tökéletesíthető lenne mérnöki tervezéssel. Mint ahogy a Facebook egyik vezetője, Juan Salazar jelezte, a Facebook célja ezzel a faluval a közösség megerősítése. Szorosabb kapcsolatot szeretnének az emberekkel, a parkok, a boltok mind erősítenék a hely szellemét.
Azaz szerintük ezek a közösségek önmagukban, a Facebook társadalommérnökei nélkül nem léteznének, vagy ha igen, mindenképpen javításra szorulnak. Ahogy a cikkíró fogalmaz, a tervezést, a szabályozást, sőt néhány kormányzati funkciót a demokratikusan megválasztott tisztviselőktől a magánvállalatokhoz kellene delegálni. Egyébként a Google is azt tervezi, hogy több mint ötezer lakást épít Menlo Park közelében, üzletekkel, szórakozóhelyekkel.
Mire jó mindez?
Arra mindenképpen, hogy maximális felügyelet alatt tartsák ezek a vállalatok a dolgozóikat, mindenről időben értesüljenek, amiről csak lehet. Közösségeket akarnak létrehozni, amelyek a saját törvényeik szerint élnek, és megkerülik a hivatalos, kormányzati intézményeket. Másrészt ezek a vállalatok gyakran összekapcsolják a társadalmi problémákat a saját technológiai megoldásaikkal, az a hitrendszerük, hogy az általuk kínált technológia alkalmas erre. De a társadalom sosem volt tökéletes, se a kis falvakban, se a nagyvárosokban. Ennek az utópiának a kergetése nem újkeletű az amerikai történelemben, mind kudarcot vallott, az is, amelyik a kapitalizmus utópiáját akarta megvalósítani, meg az is, amelyik Krisztus energiáját akarta megosztani. Európa keleti fele a kommunista utópiát ismerhette meg, azt is csak a tervezőasztalon, mert a próbálkozás történelmi kudarca nagy áldozattal járt a kelet-európai társadalmak részéről.
Ma a Soros György által szponzorált nyitott társadalom utópiája mérgezi Európa levegőjét, mert valahogy a vagyonos emberekből egyszercsak nagy tervezők is lesznek, egójuknak már nem felel meg a vállalat irányítása, nagyobb célokra is alkalmasnak kezdik érezni magukat,
A közösségi média vállalatok szerepe már most túlnőtt azon, amit a hatóságok ellenőrizni tudnak, Zuckerberg ígéretei ellenére senki sem tudja világosan, miféle szándékok vezérlik ezeket a fiatal, dúsgazdag utópistákat. Néha egy-egy ötlet elárulja, miként tekintenek a világ folyására és természetére, persze kizárólag jobbító szándékkal. A kérdés csak az, ki adott erre felhatalmazást?
