A Magyar Bankszövetség elnökeként meghívást kapott a Nemzeti Versenyképességi Tanács (NVT) soron következő ülésére, hogy a pénzintézetek által javasolt digitalizációs és készpénzmentesítési javaslatcsomagról adjon tájékoztatást. Meglepte a felkérés?
Örülünk a felkérésnek, megtisztelő, főleg azért, mert a tanácsban megfogalmazott célkitűzések sok tekintetben egybeesnek saját gondolatainkkal. A mostani javaslatcsomag kiindulópontja az volt, hogy felmértük, mekkora előnyökkel, hatékonyságjavulással járna, mennyivel gyorsulna fel akár a banki ügyek intézése is, ha a digitalizáció sokkal nagyobb teret nyerne. Ahogy a Versenyképességi Tanács, mi is arra jutottunk, hogy egy sor bürokratikus akadály van a digitalizáció előtt, ezért szorgalmazzuk az e-ügyintézési törvény lehetőségeinek még hatékonyabb kihasználását. Ez hatalmas lehetőség. Például érdemes átgondolni, hogy több támogatás igénylésekor a számítógépes nyilvántartásból kinyomtatott lapon kell igazolni a jogosultságot, ezt a papírt utána a bankoknak újra digitalizálniuk kell, majd az adatokat a bank ismét jelenti az államnak. De hasonló anomáliák lassítják, drágítják például a jelzáloghitel-ügyintézést is. Ha az ügyek egyre nagyobb hányadát tesszük elintézhetővé a digitális térben, akkor a fizetési folyamatot is célszerű elektronizálni. Itt jön a képbe a készpénzmentesítés.
Milyen előnyökkel járhat ez?
A túlzott készpénzmennyiség éves társadalmi többletköltségét a szakértők 450-500 milliárd forintra teszik. Azaz egy-egy állampolgárnak 50 ezer forintjába kerül évente, hogy elavult módon fizetünk. Ennek az összegnek csak kisebb része a bankjegyek előállításának, szállításának, pótlásának költsége, ennél nagyobb összeget tesznek ki a készpénzre épülő szürkegazdaság miatt kieső adóbevételek. A kormány – nem egy esetben az NVT javaslatait magáévá téve – számottevő lépéseket tett a gazdaság kifehérítése irányába, ám a közben hatalmasra duzzadt készpénzállomány még mindig a feketegazdaság melegágya, ahol továbbra is súlyos tízmilliárdok tűnhetnek el a hatóságok szeme elől. A harmadik tényező az, hogy a párnacihában tartott pénz nem vesz részt a gazdaság vérkeringésében, nem kamatozik tulajdonosának. Ha ennek a pénznek jelentősebb részét sikerülne digitalizálni és így bevonni a banki közvetítőrendszerbe, az a makrogazdasági szempontokon túl a banki költségek leszorítására is jótékonyan hatna, és ebből a számlatulajdonosok is profitálnának.
A teljes cikket a Világgazdaság pénteki számában olvashatja
