Már a franciák húsz évvel ezelőtti vb-diadalát is úgy állították be, mint a multikulti sikereit. A zseniális Zidane nélkül minden bizonnyal fele ilyen sikeres nem lett volna a francia labdarúgás, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy nem mindig a "csodás" multikulti társadalmak nyerik a világbajnokságokat. Van, hogy éppen ellenkezőleg.
Ha mindig a politikai rendszerek igazolását akarjuk belelátni a sikeres futball-válogatottakba, akkor könnyen megégethetjük magunkat. A CNN például ennyi erővel megünnepelhetné Mussolini fasiszta rendszerének 1934-es és 1938-as győzelmét. Egyébként '38-ban Horthy Magyarországával csaptak össze a döntőben, ami szintén nem nagy kedvence a ballibeknek. De hát mit lehet tenni, Olaszország két győzelme a világ fasiszta rendszereinek diadala. Mint ahogy Argentína 1978-as vb-serlege is a katonai diktatúra érdeme.
Nem, ez ordas nagy hülyeség, és azt is utasítsuk vissza, ha valaki esetleg azzal próbálkozna, hogy az Aranycsapat focija a kommunista diktatúrának köszönhetően volt olyan gyönyörű és utánozhatatlan.
A franciák vasárnap megnyerték a vb-t. Megérdemelten. Lehet, hogy sokaknak nem tetszett a játékok, de tele voltak egyéniségekkel, akik egy-egy villanásukkal eldöntötték a meccseket. Emellett pedig jól működtek együtt csapatként. Az ő elkötelezettségük Franciaország iránt nehezen kérdőjelezhető meg. Mégis hogyan lehetne nemzetek tornáján így szerepelni, ha a csapat tagjai nem éreznek semmit a mellkasukon lévő címer iránt? A német válogatottban tényleg volt etnikai konfliktus, és ez meg is látszott a teljesítményükön.
Ettől még Franciaországot ugyanúgy sújtják a párhuzamos társadalmak, a no-go zónák és a terrorizmus. Talán az integráció ügyét is a csapatot kiválóan összefogó, és futballgépezetté varázsoló Didier Deschamps-ra hasonlító karakterekre kellene bízni. A francia szövetségi kapitány ugyanis el tudta dönteni, ki az aki hasznos tagja lehet a keretnek, és ki az, akit nem szabad beválogatni. Egy jól működő bevándorláspolitika is valahogy így néz ki. De egyelőre úgy tűnik, hogy Franciaországban ezt inkább a kiégett, és edzőként megbukó Maradonára hajazó figurák irányítják.
Mellesleg arra is csak egy ilyen szenny haladó médium képes, hogy egy egész gyarmatbirodalom győzelmét hozsannázza, amit egy négymilliós, hányattatott sorsú nemzettel szemben aratott.
Borítófotó: illusztráció – Párizsi rendbontás
