Az EU-kritikusabb államok, köztük a felmérésben részt vett két újabb tag, Lengyelország és Magyarország, meglepően jó véleményt mondtak Brüsszelről. Amelyben persze a kontinens jövője, az ellentmondásos amerikai politika, Nagy-Britannia kilépése és Németország esetleges túlhatalmától való félelmek is belejátszhattak. Ám a megkérdezettek véleménye azt is tükrözte: az unió tagállamaiban a bevándorlás és a kereskedelem (az egyes tagországok joga önálló kereskedelmi szerződéseket kötni) kérdésében sokallják Európát – kevesebb több lenne
Magyarországon egy év alatt csaknem tíz százalékkal nőtt az EU-t kedvezően megítélők aránya a lakosságon belül, amely idén tavasszal a megkérdezettek valamivel több mint kétharmadát jelentette. Lengyelországban még ennél is nagyobb arányban (74%-os) vélekedtek pozitívan az európai integráció szervezetéről. Egyedül az uniós támogatások fejében szigorú takarékossági programra szorított Görögországban haladta meg az EU-kritikusok száma az uniót támogatókét.
Egyébként Magyarország bizonyult a legkövetkezetesebbnek a pártszimpátia és az EU-megítélés tekintetében, itt volt a legkisebb a jobboldal, a középen állók és a baloldal pártjai között a különbség. Itthon a konzervatívok 68, a középen állók 69, a baloldal 74 százaléka vélekedett kedvezően az Európai Unióról.
Javult a megkérdezettek véleménye saját országuk gazdasági helyzetéről, egy év alatt a legnagyobb mértékben (62-ről 87 százalékra) a hollandoké. Magyarország 42 százalékával (amely mégis emelkedést tükröz az egy évvel ezelőtti 37 százalékhoz mérten) az alsó középmezőnyben van. Ugyanakkor a magyarok 47 százaléka jóváhagyja az EU gazdasági kérdésekben hozott döntéseit, ez magasabb, mint a Nagy-Britannia nélküli kilenc államban mért 42 százalékos átlag.
Figyelmet érdemel, hogy noha az európaiak többsége az EU-ban való bennmaradás híve, sokan (átlagban a megkérdezettek 53 százaléka) akarnak referendumot a tagságról. Magyarországon egyébként az egyik legalacsonyabb azok aránya (13 százalék) akik kiléptetnék az országot az unióból, de a tagságról szóló referendumot is csak a megkérdezettek 44 százaléka támogatja.
Talán a legellentmondásosabb kérdés az EU-n kívülről érkező migránsoké. Brüsszel, vagy az adott ország kormánya döntsön ez ügyben? A PEW által kilenc országban (Nagy-Britannia kivételével) megkérdezettek 74 százaléka a nemzeti kormányok feladatának tartja a döntést. A kilenc országban megkérdezettek átlagosan kétharmada elutasítja a módot, ahogyan Brüsszel a menekültkérdést kezeli. Magyarország itt pontosan az átlagot hozza 66 százalékkal. Érthető módon a menekültáradatnak leginkább kitett két dél-európai állam, Görögország (91%) és Olaszország (81%) sérelmezi az ez ügyben tett uniós lépéseket. Ami meglepő, a menekültekkel szembeni tolerancia bástyájának tekintett Svédországban mérték a harmadik legmagasabb arányú elutasítást 78 százalékkal – és a legkevesebben (52%) a hollandoknál vetették el a menekültügyhöz való brüsszeli hozzáállást.
A PEW felmérése kikerülte a kényesebb külpolitikai kérdéseket, így kimaradt a kérdezőbiztosok listájáról az unió és Washington viszonya, beleértve az átfogó transzatlanti szabadkereskedelmi egyezményt, amellyel kapcsolatban május végén Wilbur Ross amerikai kereskedelmi miniszter a CNBC-nek kijelentette: az USA „nyitott” a tárgyalások felújítására. Nem kérdezték az uniós tagok véleményét az Oroszország elleni embargóról, a Nyugat-Európát állítólagosan fenyegető orosz lépésekről vagy Moszkva megítéléséről az EU tagállamai körében – egészében véve az EU-Oroszország kapcsolatrendszerről, annak kilátásairól.
Pedig Bulgária elnöke, Rumen Radev a napokban telefonált Vlagyimir Putyinnak és meghívta, látogasson el Bulgáriába. A formális okot ehhez a Bulgáriában az oszmán uralom alóli felszabadulásként, nemzeti újjászületésként számon tartott balkáni orosz-török háború (1877-78) száznegyvenedik évfordulója adná. Az orosz-bolgár kapcsolatok Szófiában láthatóan a mindenkori kormánytól függenek, amikor „oroszbarát” vezetése van az országnak (a jelenlegi elnököt és kormányfőt ide sorolják), megélénkülnek a kapcsolatok, felmelegítik a régi energetikai projektek gondolatát is.
Mint amilyen most a belenei atomerőmű befejezése orosz segítséggel, vagy Bulgária nagy álma: a nemzetközi gáztranzit fontos elosztóállomásává válni. Az orosz neftegaz.ru portál térképet is közöl a tervekről, a többi között a politikailag roppant brizáns Dél-Oroszország-Krim-Bulgária gázvezeték (mint a Déli Áramlat egyik ága) megépítéséről. Ez utóbbi projekt megvalósítása Ukrajna kikapcsolását jelentené az orosz gáztranzit déli szárnyából és Brüsszel (EU és a NATO egyaránt) heves ellenkezését váltaná ki.
Rumen Radev, az egykor MiG-29-esen repült vadászpilóta azonban több vasat is a tűzben tart. A minap, a Thrákiai Sólyom nevű amerikai-bulgár hadgyakorlaton felszállt egy F-15C géppel, jelezve, közel áll hozzá a nyugati haditechnika. Miniszterelnöke, Bojko Boriszov májusi bejelentése szerint tovább húzódik a bolgár légierő idősödő MiG-29-esei és Su-25-ösei nyugatiakra (új Gripenekre, vagy használt F-16-osokra esetleg Eurofighter Typhoonokra) való cserélése, mert ez a két orosz géptípus „még 11 évig repülhet”.
Miközben Európa megosztottsága az oroszok elleni (újabb amerikai) szankciók kapcsán fokozódott, a két kulcsország, Franciaország és Németország sem áll ki az új büntetőintézkedések mellett, Oroszország várakozó álláspontra helyezkedik. Putyin elnök Helmut Kohl német ex-kancellár halála alkalmából tett nyilatkozatában idézte a nagy német Európa-politikust, aki szerint Európának és Oroszországnak egymás mellett van a helye. „Moszkva kész rá, hogy újratárgyalják az EU-val való viszonyt”, mondotta az orosz elnök, aki Radev meghívásával újabb tételt pipálhat ki listáján.
Borítókép: MTI/EPA/Olivier Matthys
