Ha valaki figyeli a belga sajtót, rendre találkozik benne migránsok keltette zűrzavarról szóló beszámolókkal. Charles Michel hosszú interjúban beszélt a nagy belföldi port kavart törvénytervezetről, amely lehetővé tenné, hogy az illegális migránsok szállásadóinak lakásán is le lehessen tartóztatni a keresett személyeket. Hosszasan érvelt “keménykezű, de humánus” politikája mellett, hangsúlyozva, hogy a befogadóknak semmilyen baja sem eshet a rendőri látogatásból. Ugyan miért is eshetne? Mindenki arra vágyik, hogy a jóhiszeműen befogadott egyént a saját lakásán tartóztassák le, valószínű az illető önként és dalolva alávetné magát a rendőri intézkedésnek…
Azonban az ezután következő újságírói felvetésnél ugrott a majom a vízbe. Előkerültek a dublini rendszer visszásságai, amiről a miniszterelnök a következőképp fogalmazott:
„Ha mi vagyunk az egyetlen ország Európában, amely nem alkalmazza a dublini rendszert, az embercsempészek és azok, akik mások szenvedésén keresnek, elsőként értik meg az üzenetet. Nagyon elkötelezett vagyok a dublini rendszer reformja mellett: ez ügyben ultimátumot fogalmaztunk meg a visegrádi országok felé, akik megtagadják a szolidaritást és a migránsok befogadását. Összefoglalva: konszenzus híján minősített többséget alkalmazunk az első szemeszter végén, hogy nélkülük hozhassunk döntést.”
Annak ellenére, hogy nem csak a magyar kormány utasítja el határozottan a felső korlát nélküli kvótát, nyíltan és világosan kifejezi a belga miniszterelnök, hogy ez nem probléma. Sőt meg is fenyegeti a V4-eket, hogy lazán figyelmen kívül hagynak minket, ha éppen ezt kívánja az ő érdekük. Bocsánat, az “európai érdek”. A probléma ott van, ez megmutatja, hogy az EU-ban és Brüsszelben nem fontos az országok közötti közös álláspont kialakítása. Azonban nem veszik figyelembe Brüsszelben, hogy az európai lakosok elutasítják a rossz bevándorláspolitikát, tehát nem csak a V4-ket tömörítő országokról van szó.
