A kutatás eredménye korántsem szívderítő: azt támasztja alá, hogy a kórokozók és az orvoslás között folyó permanens küzdelemben mostanság nem állunk éppen jól. Miközben az antibiotikum rezisztens -, és multirezisztens baktériumtörzsek száma egyre csak nő, jelenlétük az élet minden területén még a vízben élő gerincteleneknél is tetten érhető, nincs igazán hatásos alternatíva az antibiotikumok kiváltására. A jelenség többszörösen húzza alá azt is, hogy a WHO elve kiállja a gyakorlat próbáját, valós az a tézis, is hogy az antibiotikum rezisztencia csakúgy nem ismeri el az állatok, emberek és környezet közötti képzelt határokat, mint az állatról emberre, vagy éppen emberről állatra terjedő betegségek.
Előbbire kézzel fogható példa a koronavírusok csoportja, aminek első, pár évtizeddel ezelőtti arab világbéli változata tevéről terjedt emberre, utóbbira pedig, az Escherichia coli (E. coli), ami sokféle élőlény bélbaktériumai között megtalálható, de közeli rokonságot mutattak ki emberekből és egy olyan járványtanilag látszólag nagyon messze levő fajban is, mint amilyen a vetési varjú. A környezet és az állatvilág közötti átjárható határokra pedig, a szitakötő lárvája lehet adekvát példa, hiszen ehhez a vízben élő gerinctelenhez a környezet – vagyis, a szennyvíz – közvetítésével jutott el a minden valószínűség szerint emberi szervezetből kiürült rezisztens baktérium.
Fotó: Figyelő
Veszélyes határok
Azonnal vészharangot kongatni az ügyben minden bizonnyal kár lenne, de a kérdés már elég feszítő ahhoz, hogy a kutatók érdeklődjenek, és egyre nagyobb energiát fektessenek az ember-állat-környezet határfelületi érintkezésen kialakuló egészségügyi veszélyek felismerésébe, kezelésébe, ezen belül pedig, a rezisztenciát okozó antibiotikum terápiák kiváltását, kiegészítését célzó alternatív terápiák kidolgozásába.
Megjegyzendő, hogy az Egy egészség koncepció mentén történő gondolkodás önmagában is feladja a leckét a tudomány letéteményeseinek, hiszen olyan komplex látásmódot és kutatási szervezetet igényel, mint amilyen csak az olyan nagy tudásközpontokban áll rendelkezésre, mint például, a Debreceni Egyetem. Azt viszont, egyelőre nem tudni, lesznek-e olyan tudásközpontok, amelyek valóban képesek és hajlandóak lesznek létrehozni egy ilyen nagyon komplex kutatási és edukációs infrastruktúrát. Mivel ebben a felfogásban az állat-ember-környezet egészségének együttes felfogása a humán-, és állatgyógyítás közötti határfelületek különösen fontossá válnak, felvetődik az a kérdés is, milyen szervezeti keretek között lehetne az átjárhatóságot jobban biztosítani
Amikor a kishal megeszi a nagyhalat
Az antibiotikum terápia, ami igazi jolly jokernek számított évtizedekig természetesen, ma sem lejárt lemez. Ám az evolúció törvénye miatt a baktériumokban óhatatlanul kialakuló védekező mechanizmusok terjedését többszörösére gyorsítja a túlzott vagy helytelen dozírozású antibiotikum adagolás. Emiatt egyre több olyan multirezisztens baktérium törzs van, amely ellen alig van vagy egyáltalán nincs hatásos antibiotikum. A penicillin felfedezésével hódító útjukra induló antibiotikumok további folyamatos kutatása mellett, sőt ezek terápiás elterjedését jóval megelőzően azonban, már folytak olyan vizsgálatok, amik nem penészgomba, vagy valamilyen növény segítségével kívánta támadni a bacillusokat, hanem saját természetes ellenségeikkel, a baktériumoknáll több nagyságrenddel kisebb bakteriofágokkal. Ezek olyan vírusok, „akik” baktériumot „esznek” (erre utal az enni, falni jelentésű ógörög phagein szóból eredő elnevezés) pontosabban fogalmazva a baktérium elpusztítása árán szaporodnak.
Mindenevők kontra specialisták
Az antibiotikumok igazi „mindenevők”, válogatás nélkül pusztítják az útjukba kerülő baktériumokat, ebben is áll az erejük. Az antibiotikumok e lehengerlő fellépése tette lehetővé, hogy segítségükkel sikerült visszaszorítani az olyan népbetegségeket, mint a TBC, vagy olyan járványokat, mint a hastífusz. Tömeges és túlzott alkalmazásuk viszont, olyan kockázatokat is hordozott, amikkel most kell szembesülni. Ilyen következmény a rezisztens-multirezisztens baktérium törzsek megjelenése, de a szervezet számára hasznos baktériumok tömeges pusztulása is. Mindkettő fokozza a szervezet kiszolgáltatottságát és növeli az új járványok kialakulásának veszélyét, hiszen, a szükséges baktériumoktól megszabadított szervezet immunrendszere legyengült, a durva antibiotikum támadásokra hatásos védekezést kidolgozó rezisztens baktérium viszont, megerősödött. Következményként pedig, nem zárható ki az olyan pusztító járványok visszatérése, amikkel korábban már leszámoltunk.
A kutatók egy része éppen ezért úgy gondolja, hogy érdemes egy több figyelmet szentelni a bakteriofágoknak, akik – szemben az antibiotikumokkal, nemhogy nem mindenevők, de egyenesen válogatósak, finnyásak. Utóbbiak egyik nagy előnye – és egyben hátránya is – hogy ők a mikrovilág nagy ínyencei, amennyiben kizárólag fogukra való baktériumokat „esznek”. Vagyis, nem pusztítják el mondjuk, a bélrendszerünkben élő jó baktériumokat, amelyekre egészségünk megőrzéséhez szükségünk van, viszont, csak azokra támadnak rá, „akik” számukra „kívánatos” receptorral rendelkeznek. Vagyis, ha nem jól „lövik be” azt a baktérium törzset, ami a betegséget okozza, akkor minden hiábavaló, annak egy távolabbi rokonát ennek a fágja már nem tudja megtámadni.
Nincs új a nap alatt
Az angol Twort és a francia d’Hérelle által a tízes évek közepén először leírt bakteriofágia már akkor terápiás lehetőségként jött szóba, ám valójában tömegesen csak a szovjet hadsereg katonáinak bakteriális fertőzései gyógyításában alkalmazták. A hidegháborús időszakban ennek eredményeihez nem is nagyon jutott hozzá a fejlett Nyugat, csak a Szovjetunió felbomlását követően jóval később, 2009-ben jelent meg angol nyelven egy összefoglaló monográfia ezekről. A 2010-es évek közepére azonban, nagyon is izgalmassá vált a kérdés, William Firman például, 2016-os munkájában egyenesen úgy fogalmazott: „A fágterápia a baktériumok multirezisztens törzsével szemben, mely utóbbi egyre nagyobb problémát jelent a sztenderd gyógyászatban és hosszú távon többek közt világméretű, tömegpusztító járványok kiújulásával fenyeget, hatásos és számba veendő terápiás eszköznek bizonyulhat.„
Kardos Gábor is azok közé tartozik, akik szerint haladéktalanul meg kell kezdeni az antibiotikumokat megőrző kutatások mellett alternatív és-, vagy kiegészítő terápiák kutatását. A Nemzeti Népegészségügyi Központ mikrobiológiai laboratóriumokért felelős főosztály-vezetőjeként pedig, elmondása szerint arra törekszik, hogy a fertőzések, járványok megelőzését, kezelését és a felesleges antibiotikum alkalmazás visszaszorítását szolgáló mikrobiológiai vizsgálatokat a jelenleginél sokkal gyakrabban használják az orvosok.
Kardos Gábor Fotó: Figyelő
– Az emberi testben számos baktérium él velünk együtt. Ez teljesen normális, ezek nem a kórokozók, amiktől belázasodunk, hanem olyan baktériumok, amik születésünk után röviddel megtelepszenek különböző testtájakon – szájban, bélrendszerben, bőrön – és ott tartósan évekig-évtizedekig velünk élnek. Ilyen baktérium az E. coli, vagy a bélrendszer egyéb – oxigén jelenlétében elpusztuló – anaerob baktériumai. Az E. coli nagyon jó példa arra, hogy itt sincsenek éles határok: ez a baktérium lehet „jó” és lehet „rossz”, vagyis, fertőző betegséget kiváltója is. Ez függ a baktérium kórokozó képességétől, illetve, az immunrendszer aktuális állapotától, de attól is, hogy melyik testtájakra jutott el az adott mikroba. A bélben élő baktérium ott jó, szükséges baktérium, azonban, ha ugyanő bejut a vizeletünkbe, akkor ott tud egy csúnya húgyúti infekciót csinálni. És sajnos, ez utóbbi esetben az antibiotikum kezelés során számos olyan baktériumtörzs is kialakul, amit jelenleg alig, vagy egyáltalán nem tudunk hatékonyan kiiktatni a beteg szervezetéből – fejti ki Kardos Gábor.
A fág is lehet rezisztens
Amint az a fentiekből már kiderül, a kutatások megkezdése a DE-en nem csak jámbor óhaj. A munka a Metagenomikai Intézet létrehozásával kezdődött, aminek az az alapvető feladata, hogy mikrobaközösség analízist végezzen genomikai módszerekkel, vagyis, az adott mintából genomikai módszerekkel próbálja meghatározni a benne lévő organizmusok összességét. Alapvetően a rezisztens-multirezisztens baktériumokkal foglalkoznak, egyebek mellett azt vizsgálják, hogy milyen választ talál, hogyan él túl a baktérium az olyan egész pályás letámadással szemben, mint amilyet az antibiotikum kivált. A fág-kutatási kompetencia gazdája a Metagenomikai Intézet, aminek laboratóriumában saját baktérium-telepeiken számos fágot tenyésztettek ki azzal a céllal, hogy köztük esetlegesen gyógyszerjelölteket talájanak. A fágkutatáshoz, így az esélyes jelöltek megtalálásához két irányból közelítenek: egyrészt bioinformatikai módszerekkel – bioinformatikai adatbányászattal – génbankban már meglévő szekvenciákat kívánnak azonosítani azzal a céllal, hogy megállapítsák melyek közülük fágok. Másrészt igyekeznek leírni az általuk létrehozott fágok genomját, továbbá alaposan megnézni, melyek esetében lehet a baktérium részéről lassabb koevolúciós választ kiváltani. (Melyik fággal szemben lesz hosszabb idő után rezisztens a baktérium.) És bár ez még nagyon távolinak tűnik, de azon is gondolkodnak, milyen gyógyszer formula lenne praktikus az általuk esetleg kifejlesztendő készítménynek gyógyszertári forgalmazásához. – Egy pohár vízben csak nem adhatjuk oda a produktumokat azzal a szöveggel, tessék ezt felhörpinti, vagy tessék a a makacsul gyulladásban lévő sebre önteni – fogalmaz Kardos Gábor.
A DE Metagenomikai Intézete érdeklődik az antibiotikumok másik kellemetlen mellékhatása – vagyis, a hasznos baktériumok elpusztítása – miatti panaszok kezelése iránt is. Ennek kapcsán Kardos Gábornak nagyon jegeces álláspontja van. Nem tartja szerencsésnek, hogy a probiotikumok kapcsán nincs általános eveidencia, vagyis, senki nem tudja megmondani, hogy pontosan hogyan hatnak, illetve, kinek milyen dózist célszerű szedni belőlük. – Anekdota alapján hihetjük, hogy a kaukázusi emberek azért élnek nagyon sokáig, mert kaukázusi kefirt isznak, de ezt jó lenne más tájakon élő emberek esetében is bizonyítani.
Szavaiból kiderül: a baktérium terápiák hatásos voltának bizonyítására a vastagbél gyulladás esetében már van ilyen evidencia. Van olyan prebiotikum, amivel a nagyon durva mellékhatásokat kiváltó biológiai terápia bizonyítottan kiváltható.
Borítókép: Figyelő
