A bárányok hallgatnak
Van, akinek először a nagysikerű Másfélmillió lépés Magyarországon című dokumentumfilm sorozat jut eszébe Sinkó Lászlóról, azt ugyanis ő narrálta. Ennek tükrében lesz igazán érdekes, amikor Hannibal Lecter az ő hangján meséli el, milyen körettel és borral fogyasztott el egyszer egy népszámlálót. A kéktúráról forgatott sorozatban hallható Sinkó-narráció meglehetősen szedatív hatású, míg a magyar színész Hannibáljától a hideg futkos az ember hátán.
Volt egyszer egy vadnyugat
Ha már Sinkó László, nem hagyhatjuk ki bátyját, Sinkovits Imrét sem. Sokan ebből a filmből Szersén Gyulát emelnék ki, aki – Koncz Gáborral egyetemben – mindig kiválóan illett a Charles Bronson által alakított karakterekhez, de nekem az a jelenet maradt meg, amikor Frank (Henry Fonda) először megszólal a filmben Sinkovits hangján: “Most már hallotta a nevemet.” – aláírva ezzel a fiatal fiú halálos ítéletét. Ebben a pillanatban épp úgy elfelejt az ember levegőt venni, mint amikor Hannibal beszél. Ráadásul Sinkovits soha nem volt az a klasszikus negatív karakterszínész, sőt, kevesen voltak képesek pozitív főhősöket annyira rokonszenvessé varázsolni, mint ő.
3:20-tól érdemes figyelni:
Rambo
Na jó, még az előző filmeknél is nagyobb mainstream, és valóban kár volt belőle annyi részt leforgatni, mint a Barátok Köztből, de a sorozat első darabja önmagában kiváló film, amiben még megfelelő arányban volt a csihipuhi és az (elcsépelt szó) mondanivaló. Persze ilyen elemzésbe most nem kívánok belekezdeni, csak meg akartam jegyezni, hogy a Rambo végén lévő összeomlás-jelenetet – amelyből kiderült, hogy Stallone, ez a ferdeszájú izompacsirta, még színészkedni is tud, ha akar – Gáti Oszkár üvöltése tette még átélhetőbbé a magyar nézők számára. Olyannyira, hogy nekem személy szerint, amikor a film véget ért, és szokás szerint a stáblistát levágva kezdtek áradni a reklámok a készülékből, kedvem lett volna Ramboként felkiáltani: “Semminek sincs vége!”.
Die Hard
Senkihez nem illik olyan jól a kedves, sokszor balfék, de a legtöbbször a rosszfiúkat könyörtelenül kiiktató keményfiú szerepe, mint Bruce Wilishez. Ahogy senkinek a hangja nem illik olyan jól ehhez a karakterhez, mint Dörner Györgyé. Ezt ki se kell fejteni, azt hiszem.
A sebhelyesarcú
Az Arany Málna sznob ítészeinek sikerült a legrosszabb rendező díjra jelölnie Brian De Palma-t ezért a később kultfilmmé váló alkotásért. Ma már mindenki tudja, hogy ez mekkora baromság volt tőlük, hiszen ez lett Al Pacino egyik leghíresebb alakítása, és máig magyarok tömegei mondogatják a film szállóigéit, miközben azon versenyeznek, ki tudja jobban utánozni az utánozhatatlan Végvári Tamás hanghordozását.
+2: Ford Fairlane kalandjai; Torrente-széria
Mindkét film bűnös élvezet az amúgy igényes filmeket kedvelő, de kikapcsolódni vágyó kultúrafogyasztóknak, azok végtelenül alpári trágársága miatt. Nem akarok hazudni, mély álmomból felébresztve is bármikor képes vagyok idézni mindkettőből, a közvetlen környezetem nagy “örömére”. Egyrészt a mérhetetlen suttyóságuk miatt kerültek ezek a filmek a “+2” kategóriába, másrészt mert önmagukban ezek a filmek azért nem váltak kultfilmekké. Magyarországi népszerűségük szinte csak és kizárólag szinkronjuknak köszönhető, ha az nem sikerült volna ilyen jól, talán nem is tudnánk róluk. Szóval köszönjük meg Nagy Ferónak és Csuja Imrének, hogy az ő hangjukat felidézve mehetünk néha az agyára a kevésbé karcos humorhoz szokott ismerőseinknek!
A magyar szinkronszínészek hiteles alakításai az internetes mémkultúrát is megihlették
Sokaknak egy-egy külföldi színész arca olyan mértékben összeforrt egy magyar színész hangjával, hogy képtelenek tőle elvonatkoztatni, ami kiváló gagekre ad lehetőséget. Íme:
És még egy:
Csakhogy a magyar szinkron az utóbbi időben mintha vesztett volna régebbi színvonalából, és az is igaz, hogy a színészek eredeti hangja sokszor elengedhetetlen az igazi élményhez. A Blöff például – még ha maga a szinkron is kiváló, Kézdi Györgyöt hallgatni Bunkó szerepében nagyon szórakoztató – a kelet-londoni cockney nyelvjárásban sokkal ütősebb, mint magyarul. És akkor természetesen még ott van a nyelvtanulás szempontja is, amiben a feliratos filmek nagy segítséget jelenthetnek.
