Az Egészségügyi Világszervezet, vagyis a WHO a fogyatékosságra nem csupán „kóros egészségi állapotként” vagy „biológiai” rendellenességként tekint, hanem a társadalmi szempontokat is figyelembe veszi. Ez alapján megkülönböztetik a károsodás fogalmát, ez a test pszichés, fiziológiai vagy anatómiai struktúráiban vagy funkcióiban bekövetkezett veszteséget, hiányt vagy rendellenességet jelenti. Ilyen lehet például a bénulás vagy a vakság. A fogyatékosság a károsodásból eredő) bármilyen korlátozottság vagy hiányosság, amely gátolja valamely tevékenység emberileg normálisnak tartott módú és mértékű végzését – ismertette tanulmányában az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány, amely írás a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását járta körbe.
Magyarországon aki bármilyen értelemben igazolhatóan korlátozott, a megváltozott munkaképességűek csoportjába tartozik. Az OECD-országok körében 2019-ben a fogyatékossággal élők 41,7 százaléka dolgozott, addig nemzetközi adatok alapján Magyarországon 38 százalékuk, 2022-re viszont már a megkérdezettek közel ötven százaléka. Összevetésül a WHO (2023) becslése szerint a világszinten minden hatodik embernek, azaz 1,3 milliárd embernek van valamiféle fogyatékossága.
Az idősödő társadalmakban – így Európa országaiban is – egyre erősödhet a következő időszakban a munkaerőhiány. Ebből eredően pedig egyre inkább ráirányul a figyelem a munkaerőpiac peremén lévő csoportokra, melyek munkaerő-tartalékait eddig kevésbé aknázták ki. A foglalkoztatásuk nemcsak az adott fogyatékossággal élő személyek és a társadalom részére nyújt előnyöket, hanem vállalati és gazdasági szinten is számos pozitív hatást gyakorol: mérsékli a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélyét, növeli az egyén önértékelését, ráadásul munkájuk után adóznak, jövedelmükből fogyasztanak, hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez. Maguk az érintettek adófizető állampolgárok lesznek, továbbá fogyasztásuk révén is hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez, életminőségük javul, önbecsülésük nő, és nem utolsósorban csökken a szegénység kockázata is, ami nagyságrendileg másfélszer akkora százalék, mint az épnek számító munkavállalóké.
Munkaadói oldalról is megéri a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása. Idehaza a huszonöt fős foglalkoztatotti létszámot meghaladó munkaadóknak 25 főnként legalább egy megváltozott munkaképességű munkavállalónak kell(ene) munkát adniuk, vagy ha ezt nem biztosítják, rehabilitációs hozzájárulást kell fizetniük. A megváltozott munkaképességűek alkalmazása viszont járulékalap-csökkentő tényező is: csökkenti a társasági adó alapját, a szociális hozzájárulási adót, vállalkozói bevételt csökkentő tételnek minősül, egyes esetekben pedig bér és bérköltségtámogatás is igényelhető utánuk. A fogyatékosság típusa szerint vizsgálva a foglalkoztatást, legnagyobb arányban a nagyothallóknak volt álláshelye Magyarországon.
Borítókép: Shutterstock
