Jól működtek a biztonsági zónák, ahova a nők menekülhettek, ha molesztálták őket, felkészült pszichológusok tartottak ügyeletet Berlinben is, hogy segítsék gyorsan feldolgozni a traumát még ott a helyszínen. Példás előrelátás. Szerencsére csak néhány elszigetelt szexuális zaklatásról számolt be a német rendőrség, de ismerve legendás diszkréciójukat ne lepődjünk meg, ha azért ennél némileg több volt.
Szóval örülhetünk, hogy a kiemelt biztonsági intézkedéseknek hála, nem történt terrorcselekmény 2017 szilveszter éjjelén. Vagy szabad azért rákérdezni, hogy vajon ez mekkora emberi és anyagi ráfordítással járt? Mennyivel lett drágább a biztonság ma? Mennyivel költenek többet rá az államok, mint öt éve, vagy tíz éve? Egy nulla? Vagy három? Mennyi lélegeztetőgép jönne ki ebből, Atyám!
Azt a kérdést illik feltenni, hogy miért tekintjük normálisnak, ha a szilveszteri utcabálra menet átnézik az európai polgárok táskáját? Persze szokjuk már ezt az új rendet, koncertre, meccsre sem mehetünk be átkutatás nélkül, de a kisagyakban azért csak ott motoszkál még a gondolat, hogy "nem normális ez?".
Márpedig a normális és a nem normális jellemző témája lesz az idei évnek, és valószínűleg az elkövetkezőknek is. A bármi normális ideje lassan lejár, a hazug mítoszok sorsa mindig a lelepleződés. Sok hazug mítosszal élünk együtt még, politikai korrektségnek nevezték el. Kellett a tudományos porhintés, máskülönben hogyan lehetne az ép ésszel szembemenő jelenségeket normálisnak hazudni?
Az elmúlt év egyik legfontosabb hozadéka, hogy a politikai korrektség vastag púdere repedezik és pattog le. A balliberális progresszió által leuralt közbeszédben megjelent végre a józan többség hangja, és ez a hang át is ütötte a mainstream média által keltett zajt. A konzervatív fordulat magával hozta az értékek helyreállításának igényét az értékek relativizálásával szemben. Megindult a nyílt és őszinte beszéd a beilleszkedésre képtelen migráns tömegekről, a nemzetek önrendelkezéséről, a fehér hetero férfiak és a hetero családok elleni feminista gyűlöletkampányról, a szexális zaklatás kétélű fegyveréről, és arról, hogy Európa jelenlegi vezetői, Merkel, Juncker és Macron tévedhetetlenek-e.
Az egyenes beszéd áll szemben a liberális kettős mércével, a valóság meglátása és megértése iránti igény áll szemben az emberi természettel ellentétes utópiák megvalósításán dolgozó érzékenyített hálózattal. Az érzékenyítés a valóság átfordítása a józan vetületről egy teljesen irreálisra, így akarják például a szélsőjobboldali Jobbikot cicasimogató néppártra színezni a progresszívek, akiknek már minden mindegy, csak ne legyen messze a húsos tál. De az embereknek kezd elege lenni a színezgetésből itthon is, world wide is.
Kezdik elunni a rájuk erőltetett politikai korrektséget, a szivárványszínű ceruzákat, azt hogy megmagyarázzák nekik, hogy rosszul látnak a saját szemeikkel. Az agysebészből metafora lett, mindenki érti és tudja, milyen hazugság húzódik mögötte.
A folyamat nem fog megállni, az emberek zsigeri igazságérzetét nem lehet politikai korrektséggel, kvótákkal, jogászkodással kiirtani. Nem lesz érdemes a kaput betörő kopogtatókat vendégnek hazudni. Az emberek szívesen hallgatnak fehér zeneszerzőket, ha a feketék nem írtak éppen korszakos műveket. Mint ahogy őrjöngve szurkolnak a fekete kosárlabda zseniknek. A tehetség mindig megnyilvánul a maga természetes módján, nem lehet egy másik rubrikába áterőltetni. Boldog karácsonyt akarunk kívánni, akinek nem inge, ne vegye magára, de karácsony idehaza jövőre sem fog elmaradni érzékenységek miatt.
Izgalmas ezt a filmet nézni, történelmi paradigmaváltás megy végbe a szemünk láttára. A 68-as gangbangekben szocializálódott, értékvesztett generáció percei meg vannak számlálva. Az inga kilengett a végletekig, de vissza fog állni a normalitásba. Sok konfliktussal és gyalázkodással fog ez még járni, az egyenes beszédűek ezt már tudják. Mert az állások erősek, a téglák között a pénz a kötőanyag. De a nemzetek magára találását már nem lehet megállítani. Magyarország ebben és az éleslátásban kitűnően áll. Ezt kell folytatni, társak is vannak hozzá, és lesznek is, egyre többen. BÚÉK minden erős nemzetnek!
Borítókép: Tűzijáték köszönti az új év kezdetét a brüsszeli Atomium fölött szilveszter éjszakáján, 2018. január 1-jén (MTI/EPA/Olivier Hoslet).
