AZ ERŐSEBBEKÉ LEHET A PÁLYA
A startupok halottak. E sarkos kijelentés persze ebben a formában kissé szenzációhajhász, de ha benézünk a színfalak mögé, akkor a megállapítás, ahogy haladunk előre az időben, egyre kevéssé esik messze a valóságtól. Az újonnan alakult, egészen kicsi innovatív cégformációk túlélési esélyei ugyanis drámaian romlanak. Persze az ötletecskék és a csapatocskák milliói közül igazán nagy karriert régebben is csak néhány futott be, de legalább a technológiai vállalkozási kezdeményeknél nagyjából ötven-száz csírából pár cég megkapaszkodott, megerősödött és legalább kis-közepes méretűre tudott nőni. Azaz az egészen pici, de innovatív vállalkozások sohasem indultak nagy esélyekkel, ám most e számok látványosan romlottak.
Vagyis a startupláz lecsengőben van, mint minden őrület. De persze nem arról van szó, hogy az innováció, az innovatív cégek ne lennének érdekesek mind a mai napig. Inkább arról, hogy a digitalizáció, az új, főként technológiai megközelítések nagyon elterjedtté váltak minden ágazatban. A láz fő okozója, az informatikai-technológiai forradalom mára túljutott a tetőfokán. Emiatt egy-egy újabb applikációval, netre kötött hardverrel, szenzorral, esetleg egy okos céges szoftver ötletével, avagy akár a sokadik új virtuális pénzzel ma már nem lehet labdába rúgni – vagy csak nagyon ritkán.
Talán azért, mert szinte minden érdemi problémára van most már valamilyen informatikai megoldás. Manapság néhány, az egyetemről frissen kijött fiatal egyre kevésbé tud olyan forradalmit kitalálni és megvalósítani, amit előttük tucatnyi csapat ne próbált volna szintén céggé formálni. Mind több a kreált problémákat kezelő vagy meglévő modelleket másoló (copycat) startup.
AMI NEM MEGY
A legjobb példát erre sokáig az okos-te-le-fo-nos applikációk adták: a Google áruházában, a Playben 2,1 millió, az Apple App Store-ban kétmillió alkalmazás érhető el! De persze ez csak a leglátványosabban telített piac, amely jó ideje kifulladt, az elsők közt. A szolgáltatói front is egyre telítettebb. Nemcsak a pénzügyi és a telekommunikációs világ lett digitális, hanem a kutyakozmetikáktól a szépségipar képviselőin át a magukra valamit is adó pékségekig mindenki fent van a hálón. Eladást érdemben és tömegesen csak azok tudnak növelni, akik nagyobb értékesítői és marketingcsapattal, és/vagy erős, évek óta építgetett márkanévvel lépnek a hihetetlen méretűvé duzzadt digitális piacra. Itt az ajtók nemhogy éppen záródnak, hanem lényegében már be is csukódtak. A növekedés jó részét tehát már csak a legnagyobbak vagy a meglévő agilisabb középcégek tudják lefölözni a jövőben.
Az applikációk vagy a weben kínált áruk, szolgáltatások szegmensének, valamint az informatikai-telekommunikációs háttériparnak a teljes telítődése nem is annyira meglepő, ezért is próbálkoznak évek óta a startupok mással, másként, valami új üzleti modellel. Az utóbbi időben elterjedtek az interneten árult szolgáltatások, főként az előfizetéses, például a szoftvereket szolgáltatásként kínáló (Software as a Service – SaaS) oldalak.
DIGITÁLIS, AKI ÉL ÉS MOZOG
De nézzük tovább: ha 2018 végén érkezik pár egyetemista, hogy valamilyen fontos területet megreformáljon, lényegében elkésett. Ma úgy látni, hogy szinte az összes nagy üzletet jelentő technológiai újdonságot nemcsak hogy megvalósították, de már az óriásmárkák portfóliójába is felkerültek. Hisz mindenki, aki „él és mozog” a gazdaságban, digitalizációs megoldásokat kínál.
Egy nagyvállalat miért venne bármit is pár egyetemistától? A legjobb esetben is idejekorán beolvasztja a kis, agilis csapatot – leegyszerűsítve erről szólnak a nagy cégek ötlet- és startupversenyei.
Persze a kicsik előtt lehetőségként ott van még a nemzetközi terjeszkedés. Ám tízből kilenc csapatnak jellemzően fogalma sincs arról, hogy amit kitaláltak itthon, azt bizony legalább olyan jól kitalálták külföldön is.
Viszont azzal a megállapítással, hogy a startup halott lenne, mindenképpen vitatkozik Miskolczy Csaba, az ágazat egyik régi szakértője, aki jelenleg a győri Quantum Leap inkubátort vezeti, s számos nemzetközi projekten is dolgozik. Szerinte nem teljesen igaz a startupláz „lecsengésének” a ténye, hanem inkább – lassan három-négy éve – az a trend kezd kibontakozni a Szilícium-völgyben, hogy a befektetők a fejlettebb cégekbe invesztálnak. Ennek az ottani szakmai vélekedések szerint két oka lehet. Egyrészt az, hogy sokan sokat kerestek korábban az ötletszakaszban, másrészt rengeteg sikeres induló és kezdeti fázisú startup növekedett nagyra. Miskolczy úgy véli, ez inkább sikertényező, s emiatt a régebben a korai fázist preferáló üzleti angyalok, magvető befektetők „feljebb vonultak az értékláncban”. Azaz nagyobb befektetési tranzakciókat akarnak megvalósítani, úgynevezett Series A és B tőkeinvesztíciókat.
A szakértő szerint emiatt ki is alakult egy komoly szakadék az induló cégek és a már piacon lévő, befektetést kapott vállalkozások között.
Az USA-ban ez a napi gyakorlatban azt jelenti, hogy egyik befektető sem szereti már finanszírozni a prototípusszakaszt, ezt az akcelerátorokra bízzák, azonban azok kevésbé erős tőkehátterűek, s ezért sokkal kevesebb ún. proof of concept fázisú startupot támogatnak. Ez az Egyesült Államokra jellemző tehát, ahol a kockázati startupbefektetések csaknem nyolcvan százaléka (!) történik.
Turcsán Tamás Péter startuptanácsadó, a The Connect East Incubator alapítója is tiltakozik ezen vállalkozások „eltemetése” ellen: a startup nem halott, a startup köszöni, jól van. „Ötletversenyeinken tanúja vagyok ezen cégek megszületésének, de sok esetben a nem megfelelő inkubáció vagy a hiányzó akceleráció miatt nem jutnak el a nemzetközi piacokig”– ismeri el a szakértő.
TÁVOLABB A KICSIKTŐL?
Az amerikai trendet nézve nem is meglepő, hogy a nagyobb állami, uniós és magánpiaci tőkét, tanácsadást nyújtó szereplők eléggé látványosan kezdenek elfordulni a startupvilágtól. Pontosabban: szeretik még a kis innovatív cégeket, de csak akkor, ha azok már bizonyítottak.
Magyarán: ha van mondjuk legalább százmillió forintnyi árbevételük, vagy éppen sikerült félmilliárd forint körüli tőkét összegyűjteniük. Ezek a számok ráadásul nem légből kapottak; éppen a minap, egy brüsszeli rendezvényen hangzottak el.
Az EU technológiai innovációval foglalkozó, ilyen vállalatokat piaci alapon támogató legnagyobb kezdeményezése az EIT Digital Accelerator. Ők bő hat esztendeje segítenek startupokat anyagilag és tanácsadással. A Figyelőnek nyilatkozva azonban vezetőjük, Dolf Wittkämper elmondta: az utóbbi másfél évben a figyelmük sokkal inkább az úgynevezett scaleup vállalkozások felé fordult. Itt a jelentős, legalább az említett százmillió forintnak megfelelő háromszázezer eurós éves árbevételt vagy pedig kétmillió eurónál, illetve dollárnál nagyobb tőkebefektetést gyűjtött cégekről van szó.
A brüsszeli eseményen a támogatott startupok rögtön olyan nagyvállalatok központi programjaiba juthatnak be, mint például a Huawei, az Ericsson, az ING, a Nokia, a Siemens, az SAP, a British Telecom, az Airbus vagy a Bosch. Mivel itt már közepes cégekről van szó, kisebb az a veszély (vagy lehetőség), hogy egy-egy innovatív megoldást idő előtt bekebelez, magáévá tesz egy-egy óriásvállalat.
A kicsi startupok első lépéseire persze ott vannak az olyan nemzeti kezdeményezések, mint nálunk például a Magyar Fejlesztési Bank Hiventures nevű alapkezelője, amely a kihelyezendő 57 milliárd forintjának kisebb részét deklaráltan kicsi és kis-közepes cégekbe fekteti. De persze egyre inkább olyanokba, amelyekből előbb-utóbb scaleupok nőhetnek ki. És persze a Hiventuresnél is a közepes és nagyobb tőkeinjekciók kerülnek előtérbe. Az ötletek közül csak a legeslegjobbak, a még nem vagy nem eléggé jól megoldott problémákra fókuszálók juthatnak a támogatottak közé.
VISSZAESŐ BEFEKTETÉSEK
Visszakanyarodva az európai kezdeményezésre, olyan cégekkel dolgoznak, amelyeknél a kisvállalatok 2–25 millió eurós, azaz 0,5–8 milliárd forintos nagyságrendű tőkebefektetést keresnek. Nemzetközi piacra ugyanis szintén egyre inkább csak scaleupok mehetnek ki versenyezni. Gondoljunk bele: globális szinten – a nemzetközi szakértői becslések szerint – több százezer „feltaláló-vállalkozó” próbál valamilyen technológiai ötletcsírát megvalósítani minden évben!
A tőkebefektetők pedig, mint fentebb jeleztük, világszerte látványosan fordulnak el a kicsiktől. Az Egyesült Államokban évente ötezer cégbe invesztálnak. Ám a PricewaterhouseCoopers és a CB Insights 2017-es MoneyTree jelentése szerint két éve csökken a kockázati tőke által támogatott vállalatok darabszáma: 2017 végén annyi befektetés történt (alig több ötezernél), mint 2013-ban, és az idén feltehetően a 2012-es szint közelébe, bő tíz százalékkal eshet vissza ez az érték.
Ez azért lényeges, mert az USA messze-messze a legfontosabb startupközpont. Még Ázsiából (Hongkong, Szingapúr) vagy a világ második számú start-up-fellegvárából, a Waze hazájából, Izraelből is tömegesen mennek oda érettebb scaleupok tőkét és piacot keresni, mivel a világ meghódításának az útja kizárólag az amerikai jelenléten keresztül vezet. Elég, ha mondjuk az Alibaba és más kínai techóriások stratégiáját nézzük. Ezek a cégek amerikai tőzsdei bevezetések során tudtak csak olyan addicionális tőkét gyűjteni, mellyel szegmensükben még a vezető USA-beli óriásokat is elkezdhették szorongatni.
Bóné László, a startupokra és tőkebefektetésekre szakosodott Bóné Ügyvédi Iroda vezetője szerint továbbra is meglehetősen sok befektetni való pénz van a hazai piacon, s keresi a helyét, így a következő egy-három évben várhatóan továbbra is lesz forrás. Sőt, külföldi invesztorok is, elsősorban osztrákok – például a Pioneers vagy a Speedinvest – fektetnek be magyar projektekbe. A szakember úgy véli, most az IT-biztonság, a big data és a mesterséges intelligencia lesz a fő irány. Ugyanakkor kiemelkedően innovatív és komoly problémát megoldó startup jelenleg valóban kicsit kevesebb van, ezért úgy látja, hogy a befektetők a hagyományosabb cégek felé is nyitnak.
Emellett az elmúlt egy-két évet tekintve Bóné azt tapasztalja, hogy az invesztorok az egyetemisták friss ötletei helyett egyre jobban szeretnek befektetni a negyvenes korosztály képviselői által vitt vállalatokba. Ők megfontoltabbak, esetleg a második vagy harmadik cégüket építik, vagy az elsőt ugyan, de mögötte van tizenöt-húsz évnyi multis munkavállalói tapasztalat.
KINEK KELL A KICSI?
Az amerikai piacon tehát a fent részletezett startup-scaleup fordulat már két esztendeje látványosan tetten érhető. A piacot végső soron nagyon meghatározó kockázati tőke ugyanis ott is egyre inkább a nagyra nőtt technológiai vállalatokat célozza, és a tőzsdei bevezetések vagy a nagyvállalati felvásárlás felé tolja a sikeres társaságokat. A kicsikkel legfeljebb az inkubátorok és az akcelerátorok foglalkoznak. Ott csak akkor van érdemi esélye egy kis-közepes scaleupnak is, ha a legismertebb, legjobb iparági-ágazati gyorsítóprogramba jut be, ahol megnyitják a kapukat számára az igazán fontos ügyfelek, vevők felé.
Itt viszont tényleg öldöklő a verseny, hiszen a bejutásért mondjuk egy-egy ígéretes magyar kisvállalatnak azzal az évi ötezer, Amerikában pénzhez jutott startuppal kell ringbe szállnia, amely eleve egy-két millió dolláros befektetéssel startolt. Azaz hiába drágább háromszor-négyszer az Egyesült Államokban a techmunkaerő, a nálunk jellemző 20–50 millióval szemben ott 250–500 millió forintnyi indulótőkék mozognak a „kockatőke” világában. Hiába jó tehát nálunk az ötlet minősége (mert jó), s bármennyire agilisek is az alapítók, akkor sem egyszerű ötezer vállalkozással és cégenként több száz milliós indulótőkével szemben felvenni a globális kesztyűt azért, hogy a „startuptáplálékláncban” feljebb tudjon lépni egy-egy társaság.
Miskolczy Csaba szerint egyáltalán nem igaz, hogy nagy cégeket nem érdekelne a startup. Azt állítja: az úgynevezett open innovation modellek a nagyvállalatoknál is teret nyertek, s itthon a Mol, a K&H, a CIB, az MKB, az MVM és még számos társaság indított ilyen startupmódszertanra épülő programokat. Érdekes adalék, hogy az EY londoni központjában éppen tavaly jött létre egy tizenhat fős startupszekció, amelyet egy magyar menedzser irányít. Ők például olyan innovációs ötleteket valósítanak meg és visznek a nagyvállalati ügyfeleikhez, amelyeket érdeklődés esetén meg is valósítanak – emeli ki Miskolczy.
Turcsán Tamás úgy véli, hiába indul egyre több céges inkubációs program, ezekből alig születik nagyvállalati szinten integrálható megoldás. A sikertelenség oka, hogy a startup nem érti ezen cégek belső folyamatait, jogi és egyéb szabályait, a nagyvállalat meg nincs felkészülve a kívülről érkező innováció befogadására, nem érti a startup rugalmas működését. E probléma feloldására terveztek is egy működő modellt, amely itthon még nagyvállalati partnerre vár. Nemzetközi szinten a cégek már jó ideje rájöttek, hogy a startupok integrációja sokkal bonyolultabb, mint azt korábban gondolták.
AZ UTOLSÓ FELLÁNGOLÁSOK
A kezdő startupok világának két – egyelőre utolsónak tűnő – nekilendülése volt az utóbbi pár évben. Az egyik az Indiegogo és a Kickstarter portál révén ismertté vált közösségi gyűjtés igazi felpörgése. Az utóbbin főként a legkülönfélébb, sokszor hasznos, de inkább felesleges hardverfejlesztésekre gyűjtöttek jó előre tőkét, nem is keveset. Csak a Kickstarteren összesen 152 ezer projektet támogatott közel 15,4 millió ember – ám a „sztori” lecsengését jól mutatja, hogy ezen a vezető oldalon is ma mindössze 4151 nyitott projekt fut. Az Indiegogón nyolcszázezer ötlet és kilencmillió támogató volt, de ott rengeteg művészi-társadalmi projekt akadt, jó ügyek mentén, de kevéssé vállalkozói, még kevésbé innovációs, technológiai attitűddel – bár azért ott is előfordultak ilyenek. A nemzetközi sajtó is egyre kevésbé ír ezekről, és néhány igazi jópofaságon kívül nagy hatást csak a kisebb, niche-szegmensekben értek el. A Kickstarter érdemben talán csak az okosórák és más, kétes hasznosságú kütyük feltalálását, kifejlesztését pörgette fel.
A KRIPTOKAMU
A másik, egyelőre a legutóbbi nagy őrültség a kriptovilág köré épülő startupláz (volt), amely a múlt esztendő végén és ez év tavaszán érte el a tetőpontját, a jelek szerint pedig már túl van a csúcson. Világszerte mintegy 1700 cég próbált a bitcoin kapcsán megismert blokklánc-technológiával vagyonokat keresni. A részvénykibocsátások mintájára, de totálisan szabályozatlanul elkezdtek saját kriptopénzt csinálni, remélve, hogy a világ összes bankja ennek használatával bonyolítja majd a nemzetközi tranzakcióit.
Ugyanakkor, amint ezek a startupok belefognak a beígért projektek megvalósításába, valódi pénzre van szükségük, tehát elkezdik eladni a begyűjtött ethereumot és bitcoint, vagyis látványosan elkezd esni a kriptopénzek árfolyama. Ennek már tanúi is lehettünk: a január közepi 1300 dolláros csúcsról az ethereum kétszázra esett, a bitcoin pedig húszezerről 6,5 ezerre zuhant. Egyesek szerint ráadásul csak azért nem esik még tovább, mert mesterségesen tartják fenn az árfolyamát hasonló kétes kriptopénzek, például a tether révén – egy teljesen szabályozhatatlan és átláthatatlan áltőkepiacon.
Mit tehet tehát az a kis startup, amely mostanában indult? Talán csak annyit, hogy minél inkább az egyediségre összpontosít, és megpróbál nagyvállalati, jelentős intézményi partnert, megrendelőt, tőkést maga mellé állítani, hogy a következő évek nagy változási viharaiban villámgyorsan startupból scaleuppá válhasson…
