TARLÓS ISTVÁN | A főpolgármester újra jelölt lett erre
a posztra. A politikus beszélt lapunknak a felkérés részleteiről, hogy milyen egyeztetések zajlottak közte
és Orbán Viktor miniszterelnök között a következő ötéves ciklusról, valamint a budapesti nagyberuházásokról.
Miért vállalta el újra a főpolgármester-jelöltséget?
– A miniszterelnök úr már májusban, majd júliusban is felkért, de augusztusban még nem úgy állt a dolog, hogy ismét nekifutok a választásnak. Voltak napok, amikor egészen biztos voltam abban, hogy nem indulok. Voltak bizonyos kikötéseim – nem követeléseim –, amelyekről aztán Orbán Viktor kedvezően döntött.
– És mik voltak ezek a kikötések?
– Biztos voltam abban, hogy ezeknek a nagy része nem teljesül. Őszintén mondom, engem is váratlanul ért, hogy nem így történt. A megállapodásunk teljes szövegét a nyilvánosság elé tárjuk majd. Annyit elárulhatok, hogy az egyik ilyen feltételem a közvetlen főpolgármester-választás megtartása volt, hiszen az igazi legitimitást ez nyújtja a főváros vezetőjének. 1990 óta eddig összesen ötször volt abban részem, hogy az emberek közvetlenül kitüntettek a támogatásukkal, én csak ennek függvényében tudom elképzelni a főpolgármesteri teendők ellátását.
– Pedig az ellenzék szerint valójában nem is ön irányítja Budapestet, hanem a Fidesz–KDNP, hiszen minden döntése a pártszövetségtől függ.
– Én is sokszor hallom ezt az eszmefuttatást, miközben a választók tisztában vannak azzal, hogy a Fidesz–KDNP-s táboron belül teljesen szuverén álláspontot szoktam képviselni. Nekem az elképzelhetetlen és vállalhatatlan lenne, hogy a városvezetői tisztséget kinevezés után töltsem be. Úgy érezném magam, mintha visszaültetnének az iskolapadba. A jelöltségem alapfeltétele volt az is, hogy soron kívül biztosítsák a 3-as metró felújításához szükséges forrásokat, valamint az összes közszolgáltató cég maradjon budapesti tulajdonban és felügyelet alatt. Javaslatot tettem arra is, hogy ne csak a Római-partra fókuszálva, hanem távlatilag is foglalkozzunk az árvízvédelmi rendszer kiépítésével. A Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa létrehozását is előterjesztettem a miniszterelnöknek, erről a kormány már meg is hozta pozitív döntését. Az is Budapest érdekeit szolgálja, hogy folyamatos a kormánnyal a munkakapcsolatom, hiszen a kikötéseim között szerepelt, hogy ezentúl részt vehessek azokon az üléseken, amelyeken a várossal kapcsolatos ügyeket tárgyal a kabinet. A tavaszi kormányalakítás után sokat javult az együttműködésünk, hiszen olyan politikusok kaptak fontos megbízást, akiknek a személye számomra garanciát jelent. Most Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszterre és Kocsis Mátéra, a Fidesz frakcióvezetőjére gondolok, de szintén örülök annak, hogy továbbra is együtt dolgozhatom Pintér Sándor belügyminiszterrel. A kabinetben az említetteken kívül is több tárcavezetőt a barátomnak tudhatok még az azelőtti időkből, hogy ezt a pozíciót betöltötték volna. Továbbá a munkakapcsolatunk jelentős mértékben javult Rogán Antallal, akivel korábban nem igazán volt baráti a viszonyunk.
Miután a kormányfővel három hete egy étteremben lezajlott egy többórás egyeztetésünk, másnap reggel a feleségem – akivel egyetemista korunk óta együtt vagyunk – azt mondta: „Tudod, hogy nem ezt akartam, de bárhogy is döntesz, támogatni foglak.” E két beszélgetés után határoztam úgy, hogy újra elvállalom a jelölést. Viszont amennyiben megnyerem a választást, a következő ciklust csak abban az esetben vagyok hajlandó végigcsinálni, ha betartjuk a megállapodást. A miniszterelnök szavában, aláírásában maximálisan megbízom, de nemcsak ránk, hanem a munkatársainkra is vonatkozik az egyezség, ennek alapján kell dolgozniuk az öt önkormányzati év minden napján.
– A múlt heti bejelentés után az ellenzék egy előválasztás meghirdetésével állt elő. Mit szólt a reakciójukhoz?
– Az ellenzék láthatóan zavarban van, hiszen elkezdődött a 2014-eshez hasonló főpolgármester-jelölti castingolásuk. Az előválasztás értelmetlen. Felvetése csupán egy mondvacsinált idea, a gyakorlatban nem működőképes, pótcselekvés. El kellene dönteni, hogy csak a párttagjaik szavazzanak-e, ami ebből eredően végképp nem lenne reprezentatív. Ha viszont bárki voksolhat, akkor miért ne vehetnének részt ebben az inkább a kormánypártokkal szimpatizáló budapestiek is? Igazoltatni fogják az embereket? Tehát az előválasztás semmilyen racionális támpontot nem ad.
– Ön szerint az ellenzék meglepődött, hogy újra ringbe száll?
– Arra számítottak, hogy talán nem indulok, és a kormány esetleg több, a budapesti választást befolyásoló kétharmados döntést is átvisz a parlamenten, például megszünteti a közvetlen főpolgármester-választást, a fővárosi közműcégeket is állami tulajdonba veszi. Most viszont, hogy mindezek az elképzeléseik köddé váltak, elég nagy az ellenzék háza táján a kapkodás.
– Puzsér Róbert, Karácsony Gergely, Horváth Csaba, Demszky Gábor. Eddig ők lehetnek esélyesek az ön kihívóiként. Mit szól a „felhozatalhoz”?
– Egy futballmeccsen – igaz, az esetek kisebb hányadában, de – az esélyes csapat is veszíthet. Nem szoktam foglalkozni az ellenfelekkel, nem szeretném őket minősíteni, legfeljebb Puzsér Róberttel teszek – nem bántó – kivételt. Ő kakukktojás. Néztem a tévéműsorait, szellemes embernek tartom, semmi bajom nincs vele. De egyetlen programpont, a Sétáló Budapest megvalósítása öt esztendő alatt azért kevésnek tűnik egy 1,8 milliós nagyváros számára. Főleg úgy, hogy szerinte neki annyi lenne főpolgármesterként a feladata, hogy kiadja az utasítást az elképzelése végrehajtására, oszt’ jó napot. Egy vicc jut erről az eszembe. A patkány elmegy a bagolyhoz, hogy adjon neki tanácsot, mert rossz a PR-ja. „Változz mókussá! – mondja neki a bagoly –, az is rágcsáló.” „Hú, de jó ötlet! De hogy csináljam?” Erre a bagoly azt mondja neki: „Ezzel hagyj nekem békét, részletkérdésekkel nem foglalkozom!” A fővárosnak még számos sürgős feladata, létező kötelezettségvállalása van. Egyszemélyes főpolgármesteri kötelezettségvállalások nem léteznek.
– Térjünk vissza a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsára. Mi ennek a testületnek a célja?
– A tanács megalapításától joggal tartanak az ellenzékben, idegesek tőle, ezért az új szervezetet előre megpróblják találgatásos alapon lejáratni. Az 1870-ben létrehozott, majd a fénykorát Podmaniczky Frigyes idején élő, a hatalmas budapesti fejlesztések koordinálásáért felelős Fővárosi Közmunkák Tanácsát az ellenzék eddig mindig kiváló példaként állította be. Most azt próbálják bizonygatni, hogy a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa nem az egykori Közmunkatanács mintája alapján jön majd létre. Ez badarság, pontosan ugyanúgy fog működni, a döntési mechanizmusa és a hatáskörei is ugyanazok lesznek, mint az 1870–1918 között működő testületnek. Akkoriban kilenc-kilenc tagot adott a tanácsba a kormány és a főváros, most öt-öt tag lesz ez az arány. Most is a kormányfő lesz a testület elnöke, viszont a főpolgármester jogosítványai bővülnek: társelnökként dolgozom majd a tanácsban, illetve a Budapest 2030 fejlesztési koncepció kapcsán – amely a következő tizenkét év alapját képezi majd – vétójogom is lesz. Sőt, a település szerepe valamennyi kiemelt fejlesztésben lényegesen nagyobb lesz, mint egykor volt. A döntéshozatal is ugyanúgy fog kinézni, mint az 1948-ban megszüntetett szervezetben, az egyes lépéseket a Fővárosi Közgyűlésnek és a kormánynak is el kell fogadnia.
– Milyen jelentős fejlesztések szerepelnek majd a tanács napirendjén? Kiemelne néhány nagyberuházást a következő évekből?
– Nagyon széles a skála. November 17-én tartjuk az első ülésünket, akkor sok minden ki fog derülni, nem szeretnék ebben előreszaladni. A célom az, hogy a kiemelt fejlesztések közé kerüljön be például a 3-as metró felújításának a befejezése, a BKV-járműpark nagyszabású megújításának a folytatása, az Aquincumi híd megépítése.
– Az elmúlt évtizedekben mindig előkerült, hogy nem hatékony Budapest számára a kétszintű vezetés, a főváros és a kerületek nem hierarchikus, hanem mellérendelt szerepe. Lekerült a napirendről ennek a viszonyrendszernek a megváltoztatása?
– A kérdés jogos, hiszen Budapestnek ugyanannyi kerülete van, mint a kilencmilliós Tokiónak. Az elmúlt években azonban változások mentek végbe az önkormányzati rendszerben, ennek eredményeként a kerületekhez képest a fővárosnál arányaiban több feladat maradt. Például ilyen teendő az összes budapesti közszolgáltatás. A főváros alkothat egyébként a kerületekre nézve is kötelező rendeleteket. A függelmi viszony hiányáról közel harminc éve megy a vita. Az viszont tény, hogy az elmúlt négy esztendőben jó volt az együttműködésünk, ez befolyásolta leginkább, hogy a magam részéről „elengedtem” ezt a problémát.
– Bevált a 2014-től működő új Fővárosi Közgyűlés, amelyben a kerületi polgármesterek teszik ki a képviselők többségét?
– Általánosságban igen. Persze van egy-két olyan polgármester, aki olykor nem az egész város, hanem inkább a saját kerülete érdekeit igyekszik képviselni a testületben. De a polgármesterek túlnyomó többsége a közgyűlésben is felelősen politizál.
– Ön szerint lehet-e Tarlós-korszaknak nevezni azt az időszakot, amelyet az ön főpolgármestersége jelképez Budapesten?
– Ezt nem tudom. Engem se mindenki szeret. Például ha ma megmenteném a DK-sok életét, ők holnap már ugyanúgy ellenem szavaznának. Amennyiben még egy ötéves ciklusra megválasztanak főpolgármesternek, akkor azt az időszakot matematikai alapon is lehet majd „korszakként” minősíteni.
– Huszonnyolc éve politikus. Ön szerint mennyit változtatott az egyéniségén a kerületi polgármesterség, majd a főpolgármesterség?
– A legtöbb embert kétségkívül megváltoztatja a hatalom, de megkockáztatom, hogy én nem vagy alig változtam ebben a mögöttünk hagyott 28 esztendőben. Megtanultam a politikában azt is: az egyik legfontosabb dolog, hogy az ember ütésálló legyen. Előbbre való annál, hogy ő maga nagyot tudjon ütni. Soha nem akartam másnak mutatkozni, mint aki valójában vagyok.
névjegy
Hetvenéves, nős, három felnőtt gyermeke és hat unokája van
Mélyépítő mérnök, gazdasági és szervezői másoddiplomája is van
Tizenöt évig az építőiparban dolgozott beruházási és kivitelezői munkakörben
1989-ben kezdett politizálni, az SZDSZ-ben. A pártból 1994-ben, az MSZP-vel való koalíciókötés miatt lépett ki. Azóta sem tagja egyik pártnak sem
1990 és 2006 között Óbuda-Békásmegyer polgármestereként tevékenykedett
2006-ban a Fidesz–KDNP főpolgármester-jelöltje volt, egy százalékkal maradt alul Demszky Gáborral szemben
2006–10-ben fővárosi képviselő, a Fidesz frakcióvezetője volt
2010 óta a Fidesz–KDNP által támogatott főpolgármester
2018 októberétől ismét a kormánypártok főpolgármester-jelöltje
