– Egyre élesebb a konfliktusa az ön tevékenységét ellenőrizni hivatott Országos Bírói Tanáccsal (OBT). Ön a megfelelő számú tag hiánya miatt törvénytelennek tartja a tanács működését, ők viszont az ön kinevezési tevékenységét helytelenítik. Mi lesz a megoldás?
– Januárban új tagokkal folytatta a munkáját az OBT, amely 2012-ben alakult meg. Három hónap alatt viszont odáig jutottak, hogy a huszonkilenc tag és póttag közül 17-en lemondtak. A törvény szerint meghatározott bírósági szintekről meghatározott számú tagnak kell dolgoznia a tanácsban. Jelenleg viszont teljes mértékben hiányzik a közigazgatási és a munkaügyi szint, valamint a törvényi szabályozáshoz képest az előírtnál kevesebb a delegáltak száma a törvényszéki és a járásbíróságok vonatkozásában is. Póttagok pedig ezekről a szintekről egyáltalán nincsenek a testületben. Az én törvényértelmezésem szerint mindaddig nem legitim a tanács működése, amíg a tagok és a póttagok száma el nem éri a jogszabályban előírtat. Erről az értelmezési vitáról egyetlen szerv, az Alkotmánybíróság (AB) mondhatna véleményt. Az viszont elég abszurd számomra, hogy épp az OBH törvényes felügyeletére hivatott OBT nem hajlandó elfogadni ezt a ténykérdést.
– Miért nem fordul az AB-hez?
– Ezt különféle szervezetek tehetnék meg, nekem erre nincs jogköröm. Huszonöt bírósági vezető nyilatkozott a közelmúltban úgy, hogy az OBT térjen vissza a törvényes működéshez, mert most veszélyeztetik az egész bírósági szervezet jövőjét.
– Mit szól ahhoz, hogy az OBT az Európai Igazságügyi Tanácsok Hálózatánál támadta meg a közigazgatási felsőbíróság kialakításának hazai tervét?
– Magam is a sajtóból értesültem erről. Ez abszurd, hiszen erről a témakörről szinte még meg sem kezdődött az itthoni szakmai vita. Ez leginkább egy ámokfutásra emlékeztet. Az OBT egyébként már a kezdetektől nehezen tudott eleget tenni a törvényi kötelezettségének, mert a törvény felügyeleti és közreműködési feladatot ír elő a számára. De nem igazán szándékoztak közreműködni, a felügyeleti jogkörüket pedig rögtönítélő, statáriális „bíróságosdiként” értelmezik.
– A tanács a kinevezési joggyakorlatát rója fel önnek. Nincs rá okuk, mindenben az előírásoknak megfelelően járt el?
– A sajtóban szalagcímek jelentek meg arról, hogy törvényellenes a kinevezési gyakorlatom. Tavaly 274 bírói pályázatot hirdettünk ki, ebből összesen 15 lett eredménytelen, ezek közül hét volt adminisztratív okokból érvénytelen. Ez utóbbiak közé tartozott, hogy valaki nem adott be pályázatot, vagy az erkölcsi bizonyítványa nem felelt meg a kiírásban foglaltaknak. Tehát a 274-ből nyolc pályázatról van szó, amelyet a törvény valamelyik paragrafusának a rendelkezésére hivatkozva kellett eredménytelenné nyilvánítanom. Ez háromszázalékos elutasítási arányt jelent. Hogyan lehet ebből az OBT-nek olyan határozatot gyártania, hogy törvénysértő a kinevezési gyakorlatom? Természetesen lehet véleményt alkotni erről, ezeket – a tanácséit is – az elmúlt hat évben mindig figyelembe vettem. A bírósági szervezetrendszerben összesen 11 ezren dolgoznak, közülük 3000 a bíró, 750-en pedig bírósági vezetők. 119-en tartoznak az én kinevezési jogköröm alá. Ez tehát komoly felelősség, hiszen ezen a területen nincsenek meghatározva objektív kritériumok, nem úgy, mint a bírók esetében. A kommunizmus negyven éve az igazságszolgáltatás rendszerében is óriási pusztítást végzett, a rendszerváltás utáni időszakban pedig a bírói függetlenségre hivatkozva szent tehénként tekintettek a bírósági szervezetre. Ezért nem is tudott úgy megújulni, ahogy az elvárható lett volna. Nagyon komoly változások mentek és mennek végbe 2012 óta a szervezetben, ehhez megfelelő vezetőkre van szükség. Az én felelősségem, hogy a bíróságok működőképesek legyenek. Hogy olyan valaki álljon az élükön, aki nem problémákat generál, hanem megoldja azokat.
– Nem személyes konfliktusra vezethető vissza az egész botrány?
– Valójában erről lehet szó. Akadnak nehezen feldolgozható élethelyzetek, és a bírói függetlenség attitűdjéből eredően kevesen tudnak felülemelkedni a sérelmeiken. Vannak olyanok is, akik képtelenek erre. Van, aki a járásbírósági szintről felsőbb bíróságra akar lépni, akár rögtön az ítélőtáblára. Amennyiben ez nem sikerül neki, lehet benne indulat, ez kétségtelen. Akad, aki meg akarja tartani törvényszéki elnöki tisztségét, vagy éppen törvényszegései miatt fegyelmi eljárás fenyegeti, és ettől szeretne mentesülni azzal, hogy egy mentelmi jogot biztosító szervezet tagjává válna. Néhány sértődött bíró tehát meg tudja bolygatni azt a nyugalmat, amely egészen mostanáig jellemezte a munkánkat. A külső szemlélőnek ebből fakad a rendezetlenség látszata.
– Fel sem merült önben, hogy a botrányok miatt lemondjon a posztjáról?
– 2011-ben kaptam felhatalmazást mint az OBH elnöke a parlamenttől. Letettem az eskümet, és azt – akárcsak a bíróit – nagyon komolyan veszem. A célom az, hogy a bírósági szervezetet felemeljem, s hozzásegítsem a bírókat annak eléréséhez, amit az Alaptörvény Nemzeti hitvallása ránk ró. „Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése” – áll a szövegben. Nem merült fel, hogy lemondjak.
– Az elmúlt időszakban már egyes bírákon kívül Budai Gyula fideszes politikus is a lemondását követelte. Szerinte ön a felelős azért, hogy a Szilvásy-ügyben egy volt MSZP-s alkotmánybíró-jelölt ítélkezhetett. Ezért nem is meglepő a jogerős felmentő ítélet.
– A volt képviselő úr rossz ajtón kopogtatott. A Kúria elnökének a felelőssége, hogy miképp alakítja ki a szervezetén belül az ügykiosztást. Semmiféle ráhatásom nincs az elnök gyakorlatára, arra, hogy kik a bíróik és a vezetőik. Az ezt szabályozó törvényt Budai Gyula is megszavazta a parlamentben. Egyébként én magam is megdöbbenve tapasztalom, hogy néha mi folyik a Kúrián, de még egyszer mondom: ez Darák Péter elnök felelőssége, nem az enyém.
– Miként történhetett meg, hogy a Soros György által finanszírozott Helsinki Bizottság „érzékenyítő tréningeket” tarthatott migránsügyben magyar bíráknak, igazságügyi dolgozóknak?
– A joggyakorlat egységét biztosítva 2012-ben a törvény lehetőséget adott a Kúria számára, hogy úgynevezett joggyakorlat-elemző csoportokat állítson fel. Akkor jött létre a menekültügyi és idegenrendészeti csoport is, ebben más civil szervezetek mellett a Helsinki Bizottság is helyet kapott. A csoport a munka befejeztével azt ajánlotta a bírósági szervezetnek, biztosítson lehetőséget az NGO-k számára, hogy részt vehessenek ilyen tréningek szervezésében. Ennek keretében a Helsinki Bizottság egy uniós pályázaton erre a célra elnyert forrásból a háromezer bíróból tizenháromnak szervezte az ominózus tréninget.
– Ez egyszeri alkalom volt?
– Igen. Még egyszer hangsúlyozom, ez a bevándorlási válság előtt három évvel történt. Akkor nem gondoltunk, nem is gondolhattunk arra, hogy ezek a képzések kockázatot jelenthetnek. Ma már sokkal jobban odafigyelünk arra, mely civil szervezetekkel működünk együtt. Épp most van folyamatban az Értelmi Fogyatékossággal Élők Országos Szövetségével egy érzékenyítő képzés. Ugyanis fontos, hogy a bíró tisztában legyen azzal: a vádlott vagy a tanú adott esetben milyen fizikai, mentális nehézségekkel küzd.
– Sokak szerint a Gyárfás-ügy túlmutat önmagán, hiszen a volt médiavállalkozó azért maradhatott húsz éven keresztül érinthetetlen, mert nagyon sokat tud az igazságszolgáltatás valódi működéséről. Mi erről a véleménye?
– A bíróságok elé akkor kerülnek a büntetőügyek, ha a rendőrségi vagy ügyészségi nyomozás után az ügyész vádat emel. Erről nem is tudok többet mondani, ez az eljárás még nem ért bírósági szakaszba.
– De már egy ügyészt is meggyanúsítottak a Gyárfás-ügyben bizonyítékok visszatartásával.
– Viszont még ez sincs bírósági szakaszban, tehát nekünk ehhez sincs még közünk. A találgatásokról annyit, hogy a krimiirodalmat én is kedvelem, de örülök, hogy a valóság más.
– Az Európai Bizottság az idén is kihirdette az igazságügyi eredménytábláját. Hogyan értékeli Magyarország uniós szintű igazságügyi helytállását?
– Számomra ez azért fontos, mert egy kicsit a saját érdememnek is betudhatom az eredménytábla létrehozását. 2012-ben, amikor EU-s szinten a legtöbb bírálatot kaptuk az igazságügyi rendszer átalakítása miatt, Viviane Reding akkori igazságügyi biztos egy nyilvános meghallgatást akart tartani, amelyre el akart hívni. Természetesen ez sem lett volna más, mint Magyarország újbóli tetemrehívása. Ekkor azt válaszoltam neki, hogy csak akkor vagyok hajlandó vitázni, ha nem csupán Magyarországról, hanem ugyanazokban a tárgykörökben az összes uniós tagállam működési rendszeréről szól majd a disputa.
Az csak ráadás, hogy ezen az eredménytáblán előkelő helyen szerepelünk. A közigazgatási ügyeket valamennyi ítélkezési szinten a magyar bíróságok bírálják el a leggyorsabban az EU-ban, a tavalyi második helyezésünkön is tudtunk tehát javítani. A közvetítői eljárások előmozdításában ugyancsak mi vagyunk a legjobbak, ugyanúgy, ahogy a perekkel kapcsolatos információk elektronikus elérésében. Másodikak vagyunk a folyamatban lévő közigazgatási perek számában, nálunk a legkevesebb az ügyhátralék. Amíg Olaszországban egy járásbírósági civil per 956 nap alatt zajlik le, nálunk ugyanerre csupán 186-ot kell várni. Tehát tévképzet, hogy itt elhúzódnak a perek.
– Milyen digitális fejlesztéseket hajtanak végre?
– Néhány éven belül az állampolgárok és a bírósági dolgozók is látják majd a Digitális Bíróság eredményeit. A cél, hogy tértől és időtől független ítélkezést hozzunk létre. Ha egy szombathelyi lakost Debrecenbe hívnak tanúskodni, nemsokára ki sem kell mozdulnia a saját városából: akár videó útján is tanúvallomást tehet, ha bemegy a legközelebbi bíróságra. Már 12 tárgyalótermet felszereltünk hasonló eszközökkel, 2019-ben minden bírósági tárgyalóban megtalálhatók lesznek a kamerák. Nemsokára egy okosszoftver segítségével – amelyből már 777 áll a rendelkezésünkre – a hangfelvételt is automatikusan írásban rögzíthetjük. Az állományunk nagy részét ennek köszönhetően át tudjuk állítani, hogy érdemi segítséget legyenek képesek nyújtani a bíróknak. Már most létezik a pertartam-kalkulátor is, és az ügyvédek SMS-ben kapnak jelzést tőlünk arról, ha új beadvány érkezik valamelyik ügyükben. Emellett természetesen a peres iratok is elérhetők lesznek digitálisan.
NÉVJEGY
56 éves, egy gyermek édesanyja
Mandátuma 2012. január 1-jétől kilenc évre szól
1986-ban diplomázott az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, 1983–1986-ban a Ménesi úti Bibó István Szakkollégium tagja volt
1986–1990 között a Fővárosi Munkaügyi Bíróság fogalmazója, majd bírósági titkár, 1991. május 1-jétől kinevezett bíró, 1999. április 15-től pedig a Fővárosi Munkaügyi Bíróság elnöke
2003. július 15-től címzetes megyei bírósági bíró
2000-től a Munkaügyi Bírák Országos Egyesületének elnökhelyettese, 2008 óta a Magyar Munkajogi Társaság tagja. 2008-ban az Európai Munkaügyi Bírák Egyesületének elnöke lett
