– Májusban európai parlamenti választások lesznek. Ön szerint mi a tét?
– A voksolás során a szavazóknak dönteniük kell a jelenlegi Európa és egy teljesen megreformált EU között. Az első modellben az unió gyakran távol van az állampolgárok vágyaitól, álmaitól és reményeitől. A másodikban viszont a közösség sokkal jobban figyelne az emberek igényeire, összhangban lenne azokkal az elvekkel, amelyekre az alapító atyák – De Gasperi, Schuman, Adenauer – az egész projektet alapozták. Két dolog között lehet választani: vagy megmarad a komplex, bürokratikus, gyakran tolakodó szabályrendszer, vagy a demokrácia és a politika dominanciája következik.
– Néhányan a mellett érvelnek, hogy egyes fontos döntéseket – mint például a Frontex határőrizeti jogosítványaival vagy a következő költségvetéssel kapcsolatosakat – a következő Európai Bizottságra (EB) kellene hagyni. Egyetért ezzel?
– Szerintem azok, akik azt szeretnék, hogy a jelenlegi bizottság határozzon ezekben a kérdésekben, azt képzelik, hogy Európa jelentős változások előtt áll. Ezért aggódnak annak a lehetősége miatt, hogy az új összetételű uniós vezetés dönt majd ezekben a témákban. Nem lehet elvárni, hogy a 2019 májusában megválasztott képviselők és bizottsági tagok olyan intézkedéseket hajtsanak végre, amelyeket elődeik hoztak meg. A fair eljárás – amely egyébként racionálisabb is – az lenne, ha az új EB és az új Európai Parlament végezné el ezeket a feladatokat. Az viszont természetes, hogy az ezekről szóló viták már most elkezdődnek.
– Az EU-s szocialisták és liberálisok azt mondják, hogy a Fideszt ki kellene zárni az Európai Néppártból (EPP). Ön és a Forza Italia (FI) miként vélekedik erről a kérdésről?
– Ez nem a szocialisták és a liberálisok asztala, hanem az EPP-é. Arról nem tudok, hogy konszenzus lenne a párton belül ez ügyben. A Forza Italia jelenlegi álláspontját sem ismerem, de figyelembe véve azt, hogy Silvio Berlusconi, az FI elnöke és Orbán Viktor magyar kormányfő között mindig is jó volt a viszony, nem hinném, hogy támogatná ezt. Magánvéleményem szerint a Fidesz kizárása nem tenne jót az EPP-nek. Egy olyan politikai erőt, amely kritikus az unióval szemben, jobb bent tartani egy erős európai politikai családban. Ha kizárják, csak még kritikusabb lesz.
– Orbán Viktor miniszterelnök nemrég Olaszországban járt, ahol elsőként Silvio Berlusconit kereste fel. Hogyan jellemezné a két politikus és pártjaik viszonyát?
– Kettejük kapcsolatát régóta ismerem, még azokból az időkből, amikor Berlusconi kormányfő volt, én pedig a külügyminisztere. A kapcsolatuk mindig is szoros volt, a párbeszéden alapult, még a legnehezebb időkben is. Az FI jelenlegi álláspontját, mint említettem, nem ismerem, de nehezen tudom elképzelni, hogy az különbözne Silvio Berlusconi véleményétől. Így a Fidesszel való kapcsolatot is pozitívnak gondolom.
– Emmanuel Macron francia államfő átalakítaná az eurózónát. Mi az ön véleménye erről és mi az olasz álláspont ezzel kapcsolatban?
– Úgy gondolom, hogy Macron elnök hibát követett el, amikor előzetes konzultációk nélkül tette meg a javaslatait. Így nem csoda, ha a kritika hangosabb, mint az egyetértés. Róma nem kérdőjelezi meg az eurózónát, sőt az abban való olasz részvételt sem. Úgy vélem, ha valóban erős övezetet akarunk, akkor az Európai Központi Bankot (EKB) hagyni kell, hogy az amerikai Federal Reserve mintájára működjön, ez biztosítja a leghatékonyabb kontrollt az EU-s pénz felett. Európában van egységes fizetőeszközünk, közös gazdasági térségünk, jegybankunk, viszont az eurózónának nincs közös kormányzása.
– A brexitet követően Olaszország lesz a harmadik legnagyobb gazdaság az unióban. Hogyan lehetne kihasználni ezt a lehetőséget?
– Róma nyomásgyakorló képessége megnő, ami hasznos lesz az állampolgárainak. A közös piac, a migráció, az egységes európai védelem kérdésében egyaránt megnő a befolyásunk. Ezt azonban arra is fel kell használni, hogy bizonyos reformokat elkerüljünk. Brüsszel olyan unilaterális kezdeményezéseket tesz, amelyekkel adekvát és demokratikus felhatalmazás nélkül próbálja meg átalakítani az európai polgárok életét.
– Mi a véleménye a visegrádi együttműködésről és annak szerepéről az EU-ban?
– A V4-nek megvan az ereje ahhoz, hogy egységesen lépjen fel olyan fontos kérdésekben, mint például a bevándorlás vagy a biztonságpolitika. Ezekben az ügyekben hatással van az unióra. Róma respektálja a V4-et.
– Olaszország gázellátását a Törökországon keresztül haladó Tanap és az Adriai-tenger alatt húzódó TAP vezeték biztosítja. Támogatják azt az új csőrendszert (Török Áramlat), amely Görögország, Macedónia, Szerbia, Magyarország és Ausztria érintésével éri el Észak-Olaszországot – Ukrajna kikerülésével?
– Érdekes kérdés ez. A Török Áramlat a déli párja a már megépítés alatt álló Északi Áramlat II.-nek. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy Oroszországnak nem lenne szabad teljesen beszüntetnie az Ukrajnán áthaladó tranzitot. A Török Áramlat jó eszköz az energiabiztonság növelésére, s mint ilyet, be kellene építeni a közös európai energiastratégiába.
– Angela Merkel a német belpolitikai válság során béna kacsává vált. Így Berlinben elmaradnak a további, az EU föderalizációját erősítő kezdeményezések. Ön szerint ez javára válik az integrációnak, vagy épp ellenkezőleg?
– A jelenlegi német kormány gyengeségétől eltekintve sem látok teret az EU további föderalizációjára. A választók egy olyan Európát szeretnének, amely látható, kézzelfogható, tapintható eredményeket képes felmutatni. A föderális modellt az európai országok többségében kritizálják. Egyetlen olyan területet látok, amelyben előrelépésre lenne szükség: ez a közös védelem- és biztonságpolitika. De hangsúlyozom, hogy ezen a téren sem a neoföderalista megközelítés a helyes, amely, ismétlem, jelenleg nem kap elegendő támogatottságot.
– Az uniós politikában a migráció kulcskérdés. Franciaország és Ausztria Észak-Afrikában szeretné megvédeni az európai határokat. Olaszország nagy előrelépést tett a líbiai rendfenntartó erők támogatásában. Ön szerint hogyan lehetne megoldani a migránskérdést?
– Nagyon világos témákról beszélünk. Először is meg kell védeni a határokat. Másodszor a bevándorlókat kibocsátó országok gazdasági helyzetén szükséges segítenünk. Nyilvánvaló, hogy ha ezt nem tesszük meg, folytatódik a migránsok áramlása. Harmadszor: nem lehet magukra hagyni az EU déli tagállamait – mint például Olaszországot – az áradattal szemben. Egyetlen állam sem lenne képes ezt egyedül menedzselni. Így a terhek megosztására lenne szükség, valamint az unió területén kívül felállított azonosító- és ellenőrző pontokra. Ezek azok a kérdések, amelyekben meg kell állapodnunk.
– Az új olasz kormány ambiciózus költségvetési törvénytervezetet készített elő, amely bevezetné az alapjövedelmet, és adócsökkentéseket hajtana végre. Ön szerint megszavazza ezt a törvényhozás?
– Szerintem igen. Az olasz kabinetnek el kell magyaráznia az EU-nak és a parlamenti képviselőknek, hogy az egyes intézkedések milyen módon szolgálják a gazdasági növekedést és a fejlődést. Úgy vélem, a puszta megszorító intézkedések rosszak, így az invesztíciók – főleg az infrastruktúra-beruházások élénkítését célzó költségvetési politika – segíthetnek a bővülés beindításában.
– A baloldali és a szocialista pártok támogatottsága Európa-szerte csökken. Jó példa erre Franciaország, Hollandia és Németország (Bajorország). Ezzel párhuzamosan a populistának nevezett pártok feljövőben vannak. Ön szerint mennyire jellemző ez a tendencia az olasz politikai életre?
– Nálunk a helyzet világos. A márciusi választások megmutatták, hogy radikális változás következett be. Az 5 Csillag Mozgalom és a Liga nyert, a tradicionális pártok – mint például a Forza Italia és a Demokrata Párt – pedig veszítettek. Minden más azóta tartott megmérettetés is azt mutatta, hogy a választók az új mozgalmaknak szavaztak bizalmat. Ezt tiszteletben kell tartani. A hagyományos pártoknak talán jobban fel kellene készülniük, alternatív javaslatokkal kellene előállniuk. Ez azonban még nem történt meg, talán a költségvetésről szóló vita során már lesznek erre utaló jelek.
NÉVJEGY
1957-ben, Rómában született, politikus
Két Berlusconi-kabinetben is betöltötte a külügyminiszteri posztot, először 2002 és 2004 között, majd 2008-tól 2011-ig
2004 és 2008 között a José Manuel Barroso által vezetett Európai Bizottság igazságügyi biztosa volt
