– Hétfőn megkezdődött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka. Milyen tervekkel vágtak neki a kormánypártok?
– Rövid idő alatt nagy döntéseket kell meghoznunk. A tavaszi parlamenti ülésszakban várhatóan közel negyven javaslat kerül a Ház elé, de ezek közül is kiemelkedik a családvédelmi akcióterv, illetve a gyermekvállalást segítő döntések, amelyek legalább négy törvény módosítását igénylik. Ezek a határozatok a családi konzultáción nyugszanak, melynek során több mint 1 300 000 válaszadó teljesen világos irányt jelölt ki a kormány, illetve a parlament számára. Ezeket az intézkedéseket a mi politikai közösségünk a frakcióülésen egyöntetűen támogatta, nincs kétségem afelől, hogy meg is szavazzuk őket. A fontos ügyek között szükséges megemlíteni az ország jövő évi költségvetését is, melyet a megszokott rendben, már a nyári szünet előtt szeretnénk elfogadni.
– Miért mondja, hogy meghatározó vagy – ahogy többen fogalmaztak – nagy horderejű a családvédelmi akcióterv?
– Szerintem három szempontból is az. Egyrészt oly mértékben kötelezi el magát a gyermekvállalás támogatása mellett, amelyre eddig nem volt példa. Európában még egyetlen ország sem fordította a költségvetésének ekkora hányadát a családok megerősítésére. Másodszor mindezt alternatívaként állítja szembe a bevándorlás mellett gyakran hangoztatott érvvel, mely szerint hosszú távon kizárólag idegen népek betelepítésével lehet kezelni a népesedési és az azzal összefüggő társadalmi problémákat. Az európai vitákban tehát a családok erősítését a migrációval szemben bátran nevezhetjük „magyar modellnek” is. Harmadsorban pedig egy ilyen léptékű pénzügyi intézkedés a magyar gazdaság erejét is vitathatatlanná teszi. Gyenge ország erre a lépésre nem képes.
– A Ház az európai parlamenti választás előtt felfüggeszti a munkáját. Miért van erre szükség?
– Abban nincs közéleti vita, és magam is biztos vagyok benne, hogy soha nem volt még akkora tétje európai választásnak, mint a mostaninak, ezért mindkét oldal politikusai intenzíven kampányolnak majd, ez már most is látszik. Nyilvánvaló, hogy ezalatt a magyar parlamenti munkát sokan csak hiányosan látták volna el, tehát jobb ez így. Az Országgyűlés a kitűzött feladatát – ha feszesebb tempóban is, de – el tudja végezni a nyári szünetig.
– Miért biztos benne, hogy sosem volt még ekkora tétje EP-választásnak?
– Amióta mi, magyarok az unió tagjai vagyunk, biztosan nem volt. Előtte sem valószínű, de ez hitvita. A korábbiaktól eltérően a mostani európai parlamenti szavazás ugyanis a migrációs folyamatok megfékezéséről vagy felgyorsulásáról szól majd. Egy olyan politikai megmérettetés lesz, amelyen az európai polgárok nem pusztán pártok közül választanak, hanem két jövőkép közül is. Nem bonyolult: kapnak-e elég erőt a választóktól azok a politikusok, akik nem akarnak még több migrációt, vagy folytatják a megkezdett útjukat a bevándorláspártiak. Ennyi a kérdés. Ha a brüsszeli elitet nem állítják meg május 26-án az európai népek, s folytatódik a kontinens feladása, 2024-ben már valószínűleg késő lesz. Ebben az ügyben csak egyszer lehet dönteni, korrekcióra nem lesz mód.
Gondoljanak bele, csak három-négy év alatt mennyit változott a kontinensünk! Mi lenne még öt esztendő alatt, egy felbátorodott brüsszeli bevándorláspárti diktátumközponttal az élén?! Nincs miért és hova hátrálnunk, nehéz csata lesz. A velünk szemben álló, migrációt támogató európai politikai erők – élükön Frans Timmermansszal – már eddig is sok olyan döntést hoztak meg, amelyek élénkítik a bevándorlást, és számos további javaslatuk is előrehaladott állapotban van. Idesorolnám a kötelező kvóták ügyét, a migránsvízum és -kártya ötletét, a gazdasági bevándorlás legalizálását afrikai kísérleti programokon keresztül, vagy akár a migrációt segítő Soros-szervezetek megemelt pénzügyi támogatását, ami az európai adófizetőknek 570 milliárd forintjába kerülhet ezentúl. Amely ország pedig mindezt nem támogatja, azt megbüntetik és megbélyegzik. Itt tart ma Brüsszel. Naponta teszik kockára az unió vezetői a kontinens jövőjét, kultúráját és biztonságát. Ebben szeretnénk változást elérni, és ezért óriási a tét. Azon már meg sem lepődünk, hogy a magyar ellenzéki pártok szolgalelkűen hajtják végre Timmermansék diktátumait, Soros meg kéthetente tart fejtágítást az EU vezetőinek a teendőkről, akik zárt ajtók mögött árulják ki éppen a szülőföldünket. Mindenkinek joga van tudni, hogy mit akar és mit tesz Brüsszel, ez a politikai feladatunk a kampányban.
– Ha már az ellenzéket említette, azt ígérték, hogy meglepetést okoznak önöknek hétfőn, a parlamenti ülésszak nyitónapján. Meglepődtek?
– Igen. Meglepett, hogy még mindig nem szólt nekik senki, hogy a performance-aikon röhög a fél világ. Az meg egyszerre szórakoztató és aggasztó, hogy Kunhalmit mint az ellenzék legfőbb oktatási politikusát a helyesírása miatt még a felső tagozatba sem engednék be. Kidobnák az ajtón, és ha az ablakon vissza is jönne, ahogy mondta, akkor azon is kidobnák. Szintén meglepő volt, hogy a Jobbik pusztán annyi ideig tartózkodott az ülésteremben, amíg a saját tagjairól, a bizottsági és jegyzői helyeiről – azaz a saját pénzéről – szavazott, majd kivonult. A többi már nem volt fontos nekik.
Mondják az ellenzékiek, hogy többféle akcióra készülnek, de ismétlem, tévednek, ha azt hiszik, hogy felülünk bármilyen provokációnak. Az elmúlt hónapokban elharapózott a közbeszéd állapotával kapcsolatos probléma.
– Hogy látja, meg lehet fékezni ezt a folyamatosan romló tendenciát?
– A baloldal tizenkét éve abszolút kudarcsorozatban van, a választóktól nem kapnak bizalmat és hatalmat. Ez egyre agresszívebbé, erőszakosabbá teszi őket, s ez köszön vissza a retorikájukban is. A válasz pedig gyakran nem marad el. Egy biztos: nem kormánypárti politikusok vonulgatnak az utcán trágár feliratú táblákkal.
Még gyakoribb, hogy élőznek, telefonnal közvetítik az eseményeket. Ilyet sem láttunk a kormánypárti politikusoktól.
Ahogy az is új jelenség a magyar közéletben, hogy a kormánypárt politikusai gyakran ellenzéki újságírókkal keverednek vitába, mert Schiffer és Bárándy óta nincs nagyon olyan ellenzéki politikus, akivel ezt színvonalasan megtehetnék. Még Bangónét sem sorolnám ide. Ott tartunk tehát, hogy a baloldali és liberális újságírók politikusként viselkednek, a politikusok meg újságíróként, akik kameráznak és közvetítenek a parlamenti ülésről. A feje tetejére állt az ellenzéki világ…
– Két ellenzéki párt ellen az ÁSZ vizsgálódik. A Párbeszéd és a Momentum nem számolt el megfelelően a kampánypénzekkel.
– A szabályok mindenkire vonatkoznak, a törvényeket az új pártoknak, így a Momentum Mozgalomnak is, be kell tartaniuk. Még akkor is így van ez, ha azt gondolják, hogy az ő ellenzékiségük törvények felettivé teszik őket. Ahogy a közmédia épületében szintén vonatkoznak rájuk a regulák, az Állami Számvevőszékkel kapcsolatos eljárásokban is ez a helyzet. Sovány érvelés, hogy „de hát ellenzéki képviselők vagyunk”.
– Nemrég levelet írt a jobboldali sajtó munkatársainak, köztük nekünk, figyelősöknek is. Miért tartotta fontosnak, hogy frakcióvezetőként elnézést kérjen Varga István nevében?
– Bár nem a nyilvánosságnak szántam azt a levelet, végül is nem bánom, hogy nyilvánosságra került. Annyit szerettem volna közölni a polgári és konzervatív szerkesztőségek tagjaival, hogy Varga István szavai nem a kormánypárton belül általánosan elfogadott véleményt tükrözik, mert tiszteljük és becsüljük azt a munkát, amit végeznek. Egy ennyire méltánytalan vád esetén a bocsánatkérés kötelesség egy közösségben, ha kell, más helyett is. Az ellenzéki média nívója pedig megérne egy misét, de ettől talán most eltekinthetünk.
– Októberben önkormányzati választások lesznek, lassan indul a kampány. Mire számít a Fidesz, hol lesz rázós a helyzet?
– Egyetlen választást sem szoktunk lebecsülni vagy félvállról venni. A szavazók bizalmáért minden egyes alkalommal meg kell küzdeni, mert nem adják könnyen. Sok településen ismert, már jól bevált polgármesterünk indul, jó esélyekkel.
– És mire számít azokban a városokban, ahol már hosszú évek óta ellenzéki a polgármester, például Szegeden?
– Szeged Botkának lesz rázós.
– Budapesten a sikeres városvezetés ellenére is viszonylag erős az ellenzék. Miért van ez?
– Ennek szerintem sok oka van. Európában gyakori nagyvárosi jelenség, hogy erősebbnek tűnik a baloldal. Fakadhat ez a történelemből, a szociológiából, médiafogyasztási szokásokból, de ezen kár agyalnia egy politikusnak. Helyette erős jövőképet kell mutatni a városnak, és sokat dolgozni a fejlődésén, jobbításán. Budapestet a baloldaliak baloldalinak, a liberálisok meg liberálisnak hiszik, ehhez képest Tarlós István lassan kilenc éve úgy vezeti, hogy jelentős jobboldali többség áll mögötte a közgyűlésben. Ha tehát Budapest baloldali város lenne, akkor tizenhét kerületi polgármester és a főpolgármester nem lenne jobboldali benne. Miután hat önkormányzati és országgyűlési egyéni mandátumot szereztem Budapest kellős közepén, annyit biztosan mondhatok: Budapesten többet kell dolgozniuk a jobboldali jelölteknek, mint máshol, ha sikereket akarnak elérni.
– Ön sokáig a VIII. kerületben harcolt. Amióta frakcióvezető, megszakította a kapcsolatot a kerületével?
– Nem, egyáltalán nem. Az időm jelentős részét a választókerületem ügyeivel töltöm. Ugyanúgy a városrész ügyeit intézem, csak egy másik székből. Bőven van mit tenni.
– Ha egyszer nem lenne frakcióvezető, milyen feladatokban gondolkodna még a politikában?
– Amikor polgármester voltam, akkor sem gondolkodtam abban, hogy frakcióvezető legyek.
Névjegy
- A Fidesz parlamenti frakcióvezetője, budapesti elnöke.
- Végzettsége: jogász.
- Nős, két gyermek édesapja.
Borítófotó: Fürjes Viktória