– Azokon a helyeken, ahol nem tudtak öntözni, az évtizede nem tapasztalt aszály miatt jelentős károkkal számolnak a gazdálkodók. Elegendő lesz a kárenyhítési alap az igények fedezésére?
– Az alapban kellő forrás van, emiatt nem kell aggódnia senkinek. Bízom benne, hogy hamarosan a várva várt, kellő mennyiségű eső is megérkezik és túl leszünk ezen a helyzeten. Ettől függetlenül ez az eset is a hosszú távú gondolkodásra ösztönöz bennünket.
– Valóban, a klímaváltozás hatásait már évek óta erőteljesen érzékeljük, amire az öntözési stratégia is lehet egy esetleges válasz. Ennek a programnak a végrehajtásával hol tartunk?
– A kormány tárgyalta a koncepciót, döntött arról, hogy a termelőknek nyitva álló 50 milliárd forintos öntözésfejlesztési beruházásokat segítő pályázat mellett 2030-ig évi 17 milliárdot fordítunk azon állami vízgazdálkodási infrastruktúra-elemek fejlesztésére, amelyek lehetővé teszik azt, hogy a gazdálkodók a jelenleginél kiterjedtebb területen folytathassanak öntözéses gazdálkodást. A fúrt kutakból való öntözés mellett a felszíni vizek megőrzéséből és felhasználásából is lehetőség nyílik. Az utóbbi egyszerűbb és több előnnyel is jár, hiszen nemcsak a talajszárazság, hanem egyre inkább a légköri aszály az, amely komoly gondokat okoz. Ezért az a célunk, hogy minél több felszíni víz legyen egy adott területen, mert annak párolgása nagymértékben elősegíti a növények biológiai életét.
– Az agrárgazdasági kamara e témakörben végzett felmérését fel tudták használni?
– Összevetettük a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarának a gazdálkodók öntözési szándékának felméréséből származó adatait azzal az ábrával, amely megmutatta, hogy hol van lehetőség gyors csatornafejlesztésre. Vagyis azt, hogy hol tudunk a lehető leghatékonyabban szinte azonnal öntözhető területeket rendelkezésre bocsátani. Ezeken a helyeken kezdjük meg a munkát, és 2024-re a mostani 200 ezer hektárról gyakorlatilag 300 ezer hektárra növelhetjük a vízjogilag öntözhető területek nagyságát. Arra készülünk, hogy levesszük az adminisztrációs feladatokat a gazdálkodók válláról, megvalósítjuk itt is az egyablakos ügyintézést saját intézményeink segítségével. Az a törekvésünk, hogy megfelelő műszaki terveket is az igénylők rendelkezésére tudjunk bocsátani. A célunk egy bürokráciacsökkentési program, amelynek keretében az engedélyeztetési eljárást olcsóbbá tudjuk tenni.
– Az agrárrezsi-csökkentés más területeket is érintene?
– A digitális adatszolgáltatás egy részét szeretnénk ingyenessé tenni. Reméljük, hogy a meteorológiai adatok is bekerülhetnek ebbe a körbe, de a térinformatikai adatok tekintetében is szükség van erre.
– Egyetértés van abban, hogy az öntözés mellett a termelői összefogás és a precíziós gazdálkodás elterjesztése nélkül aligha beszélhetünk versenyképes magyar agráriumról. E két területen is várható jelentősebb előrelépés?
– Az összefogást most tanuljuk, azt azonban már jól tudjuk, hogy a piaci hatások kiküszöbölése és a piacra jutás integráció és összefogás, vagyis termelői együttműködés nélkül lehetetlen. Aki érvényesülni szeretne és piaci pozíciót akar szerezni, annak ma muszáj termelői együttműködésben dolgoznia. Ezt látva komoly forrásokat biztosítunk erre a célra, a jelenlegi költségvetési ciklusban 11 milliárd forintot. E forrást a jövőben is szeretnénk elérhetővé tenni, hogy a gazdálkodókat arra ösztönözzük, hogy alkossanak termelői együttműködéseket, mert ebben rejlik a jövő. Ezért is készítjük elő a minisztériumban az integrációs szabályozást, amely azt a célunkat segíti elő, hogy a termelőket integrációs szervezet irányába tereljük.
– Mikor léphet életbe ez a szabályozás?
– Azon dolgozunk, hogy még ebben az évben. Az ország aranytartaléka – mint ahogy a Figyelő konferenciájának a címe is utalt rá – az agráriumban rejlik, annak kiaknázása csak megfelelő árualappal lehetséges. Elő kell segítenünk, hogy azok a vállalkozások, amelyek milliárdos nagyságrendű befektetéseket eszközölnek a hazai agrár- és élelmiszeriparban – megújítva és korszerűsítve ezzel az ágazatot – megfelelő árualaphoz jussanak. Ezt a biztonságos áruellátást pedig csak az integráció tudja megkönnyíteni.
– Lényegében minden agrárkormányzat célként tűzte ki maga elé, hogy kimozdítja alapanyag-termelő helyzetéből a magyar agráriumot. Exportadataink azt mutatják, hogy az utóbbi években azért történt némi előrelépés e területen is. Várható, hogy ezen a téren is átütőbb, nagyobb léptékű fejlődést érünk el?
– Pontosan ez történik most. Megjelennek az agrárterületen az eddig máshol elköltött vagy bankokban pihentetett források. A korábbi időszakhoz képest jelentős élénkülés tapasztalható. Jól érzékelhető a nagyfokú változás a feldolgozóiparban. Óriási hátrányunk ugyanakkor, hogy a rendszerváltás utáni években lényegében teljesen leépült a feldolgozóiparunk. Nem véletlen, hogy a gazdálkodóink eredményessége feleakkora, mint a nyugat-európai társaiké. Ebből ki kell törni, és az a célunk, hogy a feldolgozottsági szintet tovább növeljük. A beruházók úgy látják, hogy az agrár- és élelmiszeriparba való befektetés nagy lehetőség. A kormány is igyekszik ezt a befektetői hangulatot támogatni: április elején zárult az 50 milliárd forintos kerettel kiírt, az élelmiszeripar fejlesztését célzó pályázatunk. Minden forrást igyekszünk a gazdák rendelkezésére bocsátani, hiszen látjuk, hogy az élelmiszer-termelés így megy előre a területen és húzza magával a többi szektort.
– Ezt a sikerszériát mennyiben veszélyezteti, hogy a következő uniós ciklusban csökkentenék a közös agrárpolitikára fordítandó forrásokat?
– Nincs még egy olyan közös politika, amely valamennyi uniós polgár életére hatással lenne. Az emberek megfizethető és minőségi élelmiszert szeretnének vásárolni, amelynek előállítására az állatjóléti és környezetvédelemi szempontok maximális betartásával kerül sor. Ha ebből a közös agrárpolitikában (KAP) bárminemű negatív változtatásra kerül sor, akkor az óhatatlanul élelmiszerár-emelkedést eredményez. Ezért számunkra teljesen elfogadhatatlan elképzelés, hogy más célok érdekében a KAP-ból vonjanak el forrásokat.
– Hallani olyan kritikákat, hogy a beruházásokat támogató forrásokat nem tudjuk majd teljes mértékben felhasználni, mivel a megugró költségek miatt sok korábbi nyertes eláll a megvalósítástól. Ön szerint a mostani ciklus vidékfejlesztésre szánt támogatásait sikerül majd felhasználni?
– A pályázatokat eleve úgy hirdettük meg, hogy a lehetségesnél 20-30 százalékkal több nyertes legyen, számolva az olyan helyzetekkel, ha valaki nem tudja megvalósítani a beruházását. Meggyőződésünk, hogy minden egyes forint jó helyre kerül, a kereteket ki fogjuk használni. De az tény, hogy az építőipari árak és a bérek megugrása nehezebb helyzetbe hozta a beruházni tervezőket. Azt is látjuk ugyanakkor, hogy az építkezési és a befektetési kedv töretlen. Azért is indítjuk el az új, kamattámogatott beruházásihitel-konstrukciót még ebben az évben, hogy támogassuk ezt az újító szándékú befektetési lendületet, illetve át akarjuk hidalni a két időszak közötti űrt, hiszen leghamarabb 2023-ban érkezhet pénz a következő uniós költségvetési ciklushoz kapcsolódó vidékfejlesztési program keretében.
– A kilencvenes évek elején állattenyésztést és takarmányozást tanított, így aztán szakavatott értője e kérdésnek: kiváltható a génmódosított szója a magyar takarmányozásból?
– Ki, ezt határozottan merem mondani és egészen jó úton haladunk ebbe az irányba. Már most is ott tartunk, hogy egyes állattenyésztési ágakban ezt meg tudnánk tenni, hiszen rendelkezésre állnak azok a receptúrák, amelyekkel például a tejelő tehenészetekben a takarmányozásban ki tudjuk váltani a szóját és dolgozunk azon, hogy miként használhatjuk fel azon melléktermékeket, amelyek a kukoricafeldolgozás során keletkeznek (CGF, DGS, DDGS). Törekszünk arra is, hogy a mostani 60-70 ezer hektárról 100 ezerre emeljük a szójatermesztés területét. Ha e területen 300 tonna szóját tudnánk termelni, ezzel önmagában kiváltanánk az import felét. És akkor még beszélhetünk a különböző fehérjenövelő növénynemesítési eljárásokról és a hagyományos hüvelyeseink nagyobb területen való termesztéséről is. Szakemberként is kiemelten fontosnak tartom, hogy az állattartók szakítsanak azzal a hagyománnyal, hogy csak a fehérjetartalomra figyelnek. Véleményem szerint nem ússzuk meg, hogy az emészthető nyersfehérje-számításról áttérjünk az aminosav-optimalizált takarmányalapok összeállítására. Ezzel önmagában mintegy 10-15 százalékot spórolhatunk a fehérjével.
– A génmódosítás technológiája mellett megjelent a génszerkesztés. Ez utóbbival kapcsolatban számíthatunk enyhébb hazai elbírálásra?
– Az Európai Unió egyértelműen állást foglalt amellett, hogy a génszerkesztett növények is génmódosított növényeknek számítanak, ezzel ez a kérdés eldőlt.
– Az osztatlan földek felszámolása is fontos, versenyképességet is érintő kérdés, ezen a területen várható gyorsabb rendeződés?
– Reményeink szerint hamarosan a kormány elé kerül az ezt szabályozó törvényjavaslat. Elkezdődik e gúzsbakötés feloldása, hiszen nem lehet az, hogy ez a több mint 1,5 millió hektárt és mintegy négymillió embert érintő kérdéskör nehezítse az eredményes gazdálkodói tevékenységet.
– Milyen megoldásokat javasolnak e jogszabályba?
– Azt szeretnénk elérni, hogy életképes birtoktestek alakuljanak ki minden művelési ágban, és ezek kialakítását az osztatlan közös tulajdonú földekben jelenleg is tulajdonos földművesek számára megteremtett ösztönző eszközökkel kívánjuk elérni, hogy elsősorban ők vásárolhassák meg a nem földműves tulajdonostársak tulajdoni hányadait. Az államnak pedig csak kivételes esetben kelljen e folyamatokba beavatkoznia, de ha szükséges, ott álljon a gazdák mögött és segítse a boldogulásukat azzal, hogy az elaprózott területeket megvásárolja és művelhető egységként a magyar gazdák használatába adja.
– A Nemzeti Földalapkezelő Szervezet átalakítása is ezzel függ össze?
– Pontosan így van. Ezért jön létre a földügyi központ, hogy optimalizálni tudjuk az e feladathoz szükséges forrásokat.
– Fontos lesz egyben tartani a földeket. Változik majd az örökösödési törvény is?
– Ennek a feladatnak is muszáj nekigyürkőzni, és olyan törvényt kell létrehozni, amely szabályozza, hogy meddig aprózható el egy birtok. A mértékről zajlanak élénk viták.
– Mosonmagyaróváron egy sikeres méhészetet is fenntart, mit szól a tavaly tapasztalt méhpusztuláshoz, milyen lépéseket teszünk az ilyen esetek megelőzése érdekében?
– Nagyon komoly vizsgálatok folytak és folynak jelenleg is. Egyértelmű bizonyíték nincs, de a biztonság kedvéért teljesen betiltottuk a neonikotinoidok használatát. De nem csupán ez a szer volt a főbűnös, sokkal több komponens játszhatott szerepet ebben az esetben. Így a klímaváltozás, a monokultúrás gazdálkodás szerte Európában kaptárelnéptelenedéshez vezet. Mivel a méhészeti ágazat a kulcsa a sikeres növénytermesztésnek, ezért erre az ágazatra különösen vigyáznunk kell. Dolgozunk egy olyan támogatási konstrukción, amely a többi állattenyésztési ágazathoz hasonlóan a méhészek számára is egyfajta jövedelempótló támogatás biztosítását tenné lehetővé.
– Maradva Mosonmagyaróváron, mint a város korábbi polgármestere, milyen érzés volt bejelenteni a rendszerváltás utáni legnagyobb agráripari beruházást?
– Örömmel töltött el, mivel úgy vélem, hogy olyan korszakos beruházásról beszélünk, amely nemcsak a térségnek, hanem a teljes régiónak óriási lendületet adhat. Ez többek között az egyetemünk megújulásához is jelentősen hozzájárul. Kétszáz évvel ezelőtt Mosonmagyaróváron felismerték, hogy tudás nélkül az agrárium nem lehet eredményes, most pedig azt látom, hogy egy újabb, jelentős fordulóra is itt kerül sor. A német FAKT AG több mint 300 milliárd forintos beruházásával Magyarországon olyan irányt tud venni az agrárgazdaság, amelyben Európa kitárja a kapuit a hazai mezőgazdasági termékek előtt.
NÉVJEGY
Újfehértón, szegény paraszti családba született, 1967. október 6-án.
Két gyermekével és tanítónő feleségével Mosonmagyaróváron él.
Debrecenben érettségizett, agrármérnöki diplomát a mosonmagyaróvári egyetemen szerzett, 1992-ben.
Dolgozott a Vám- és Pénzügyőrségen, majd Győrben tanított állattenyésztéstant és takarmányozást.
A tanári pályán maradt nagyjából húsz évig. A Pannon Agrártudományi Egyetemen először tanszéki mérnökként dolgozott, majd egyetemi tanársegédként, végül egyetemi adjunktus lett. A mosonmagyaróvári egyetemen 2008-ban nevezték ki docenssé.
A város alpolgármestere 2006 és 2010 között, amikortól polgármesterré és országgyűlési képviselővé választják.
A Földművelésügyi Minisztérium államtitkárának 2014-ben nevezték ki, ekkor lemondott polgármesteri tisztségéről.
2018-ban újraválasztották képviselőnek, májusban pedig kinevezték agrárminiszternek.
