– Miközben Orbán Viktor kormányfőként már 2016-ban letette a voksát Trump mellett, későn kapott meghívást a Fehér Házba. Ön szerint miért?
– Az új adminisztráció, szemben az Obama-kormányzattal, amely teljesen elhanyagolta térséget, a kelet-közép-európai politikáját teljesen áthangolta. Trump szakértője meggyőzte arról az elnököt, hogy az Egyesült Államok szempontjából három kulcsfontosságú terület van: a Távol-Kelet, a Közel-Kelet és a kelet-közép-európai régió. Velünk kapcsolatosan pedig két területen történt szemléletváltozás. Az egyik általános jellegű volt, amely szerint a stratégiai érdekek felülírják az olyan másodlagosnak tekintett kérdéseket, mint a demokrácia minősítéséről folytatott viták, másrészt Donald Trump már a kampánya során is hangsúlyosan beszélt arról, hogy változtatni kíván az Obama-adminisztráció „kioktató” magatartásán, s több tiszteletet tanúsít majd egyes országok szuverenitása iránt. Ennek megfelelően megritkultak a hivatalos amerikai tényezők által hangoztatott kritikák Magyarországgal szemben, és előtérbe kerültek a közösen vallott érdekek. Ugyanakkor az alsóbb és középszintű tisztviselők váltása a Külügyminisztériumban lassú ütemben zajlott, sőt Mike Pompeo érkezéséig csekély mértékben változott. Ezt követően sorra hívták meg a közép-európai államok vezetőit, és természetesen a stratégiailag fontosabb államok irányítói, így a lengyelek és a románok a washingtoni meghívót hamarabb kapták meg, mint a magyar miniszterelnök.
– Van üzenete annak, hogy pont most, az európai parlamenti választás előtt tartották meg a magas szintű találkozót?
– Kétféleképpen lehet értelmezni ezt. Egyfelől a magas szintű látogatások előkészítése hosszú időt vesz igénybe: többi közt egyeztetni kell a vezetők programját, valamint meg is kell határozni a megbeszélés témáit. Az EP-választássok előtti találkozó akár „véletlenszerű” egybeesés is lehet. Másfelől, ha tudatos amerikai stratégiát tételezünk fel a meghívás mögött, jól jött ki ez a véletlen…
– Konrétan mire gondol?
– Ha összevetjük azzal, amit Trump mondott az Orbán Viktorral folytatott megbeszélése után – az amerikai elnök egyfajta példaként hozta fel a magyar kormányfőt az illegális bevándorlás kérdésében elfoglalt álláspontját illetően, valamint a nemzeti szuverenitás elkötelezett védelmezőjeként –, a tengerentúlon egyértelműen a föderális tervek ellensúlyaként tekintenek Orbán Viktor politikájára. Trump, aki magát korábban Mr. Brexitnek mutatta be, tévesnek tartja az európai bevándorláspolitikát, s egyes kérdések transznacionális megoldási kísérletét – a különböző állami erőfeszítésekkel szemben.
– A magyar–amerikai kapcsolatok történetében mekkora jelentőségű a mostani összejövetel?
– Magyar szempontból egyfajta mérföldkő, hiszen mintegy másfél évtizede ez az első legmagasabb szintű és hivatalos megbeszélés. Kiemelendő az USA elnökének nyílt támogatása a migránspolitika és szuverenitásvédelem mellett, míg amerikai szempontból jelentős a magyar elköteleződés a NATO-kötelezettségek még magasabb szintű teljesítése, s olyan globális, az USA érdekeit szolgáló „szegmensekben”, mint a terrorizmus elleni küzdelem vagy a keresztények védelme Közel-Keleten.
– Sokan úgy állítják be a miniszterelnök kiutazását, mintha az az EU gyengítésére irányulna. Érdekében állhat ez Magyarországnak, EU-tagként?
– Orbán Viktor látogatását az atlanti közösség erősítése érdekében tett lépéseként is lehet értelmezni. Ennek egyik jele a NATO megerősítése érdekében tett magyar lépések, beleértve a hadsereg modernizációját, a NATO-misszióban való fokozott részvételt. A magyar törekvéseket – egybehangzóan az amerikai szándékokkal – az európai energiaellátás diverzifikálására, az orosz befolyás csökkentésére és a regionális struktúrák megerősítésére is lehet vonatkoztatni.
– Közben továbbra is túlzott orosz- és kínabarátsággal címkézik a kormányfőt, s vele együtt Magyarországot is. A mostani út mennyiben „módosíthatja” a nem éppen hízelgő megjegyzéseket?
– A kormány ismételten hangsúlyozta, hogy geopolitikai és geoökonómiai megfontolásokból, s bizonyos, rajta kívülálló megfontolásokból pragmatikus kapcsolatokat kíván fenntartani olyan nagyhatalmakkal, mint például Oroszország és Kína. A törekvés az energiaellátás terén viszont abba az irányba mutat, hogy kevésbé függjünk egyoldalúan az orosz gázexporttól. Közben a geoökonómiai realitásokkal szemben Magyarország az USA-val és az EU-val szolidáris módon továbbra is részesen az Oroszország elleni gazdasági szankcióknak. Annak ellenére, hogy ez kézzel fogható károkat okozott és okoz a nemzetgazdaságnak. A keleti nyitás politikája kereskedelmi és gazdasági alapon történt és történik. Magyarország semelyik nyugat-európai országhoz, vagy az USA-hoz hasonlóan nem hagyja figyelmen kívül azokat a gazdasági és kereskedelmi lehetőségeket, amelyek főleg az utóbbi két évtizedben jelentkeztek, elsősorban az ázsiai térségben.
– A Trump–Orbán-találkozó löketet ad az amerikai tőkének is, hogy hazánkat válassza majd?
– Az eddigi kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok kiegyensúlyozottnak mondhatók. Az USA Németország után a legnagyobb befektető hazánkban: az Egyesült Államokból idetelepedett vállalatok több mint 100 ezer magyar dolgozónak biztosítanak munkahelyet, és a cégvezetők többsége elégedett a hazai üzleti környezettel. A magyar kormány a lehetőségek szerint a befektetések struktúráját szeretné a legjobban eltolni a nagyobb hozzáadott érték irányába. Így a kutatás-fejlesztés és az innováció területe a prioritása a kormánynak. S miután ebben a szegmensben az amerikaiak az élen járnak, a „löket” garantálható. Tudni kell azt is, hogy az USA hazánk legnagyobb, EU-n kívüli exportpiaca. De a két ország méretéből, adottságaiból elsősorban az amerikai tőke az, amely a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatoknak a motorja.
NÉVJEGY
Diplomata, az ELTE egyetemi tanára.
2011–2015 között hazánk írországi nagykövete volt, ezt követően a Külügyminisztérium Észak-Amerika főosztályát vezette.
Számos könyve jelent meg, köztük az Egyesült Államok külpolitikáját bemutató kötete is.
