– Mielőtt elfogadta volna a TV2 hírigazgatói posztját, sikeres főszerkesztő és több jelentős példányszámú könyv szerzője is volt. Ehhez képest kinevezése után jócskán kapott hideget-meleget. Megérte?
– A tágabb szakmai közvélemény és a barátaim is feltették ugyanezt a kérdést. A legőszintébben mondhatom, hogy igen, megérte. Számomra mindig is nagy kihívást jelentő, érdekes terület volt a hírek világa, és ez manapság sem változott, sőt!
– Pedig nem akármilyen laptól, az egyik legnagyobb példányszámú bulvárújságtól, a Story magazintól igazolt át. Azt a posztot is igen fiatalon kapta meg.
– Előtte 13 évig dolgoztam újságoknál, először napilapos újságíróként, aztán külpolitikai szerkesztőként, rovatvezetőként, felelős szerkesztőként, majd a Story magazinnál Ómolnár Miklós főszerkesztő-helyetteseként. Végigjártam a ranglétrát. Kifejezetten azért az álomért dolgoztam mindennap, hogy egyszer főszerkesztő lehessek. 2014-ben ez megadatott.
– Miért akart ennyire főszerkesztő lenni?
– Mert voltak terveim, elképzeléseim. Küllemében és tartalmilag is tudtam, milyen lapot akarok csinálni annak érdekében, hogy az tömegek számára igényes és eladható legyen. A főszerkesztői poszt egy régi és nagy álom beteljesülése volt.
– Mennyire igazolta ezt vissza a piac?
– Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a Story magazin életében ez egy rendkívül sikeres időszak volt. Sikerült teljesen átalakítanom a lapot, küllemében és tartalmában is, az olvasók pedig cáfolhatatlanul vevők voltak ezekre a változtatásokra. Az én vezetésem alatt hat százalékkal nőtt a számuk, ami egy csökkenő printpiacon egyedülálló. Nagyon szerettem ezt a munkát, iszonyú nagy kihívás volt, amelyért nagyon hálás vagyok. Amikor 2014 nyarán főszerkesztő lettem, hetente 150 ezer környékén volt a példányszám. Akkor azt mondtam, szeretném elérni a 200 ezret. Ha elérem, nyugodt leszek, s nem érdekes, hogy támadnak. Elértem. És egy júliusi lapból 205 ezret adtunk el.
– Ki volt a címlapon?
– Varga Iza színésznő bikiniben. Szóval, amikor elértük a 200 ezret, az a karrierem és életem szempontjából is mérföldkő volt. Nem sokkal később azonban újabb kihívás érkezett, amikor megkeresett a TV2.
– Ki kereste meg?
– Dirk Gerkens, hogy érdekelne-e a dolog. És igen, óriási kihívásnak, hatalmas lehetőségnek találtam.
– A pénz is számított?
– Nem. Nyilván a nagyobb felelősség és a nagyobb pozíció több pénzt is jelent, de egyáltalán nem ez volt a döntő. Ő kérte, hogy csináljak egy tervet, miként újítanám meg a hírműsorokat, majd találkoztam Andy Vajnával is. Később többször is összeültünk és átbeszéltük a dolgokat.
– Ön nem az egyetlen jelölt volt erre a posztra?
– Úgy gondolom, hogy nem. Többhetes kiválasztási folyamat volt. Ami számomra csodálatos, hogy azt, amit elképzeltem és akkor a két vezető elé tártam, a nagyközönség már viszontláthatja a képernyőn.
– De közben erős támadások érték önt. Többek között azért, mert fiatal, mert sosem csinált hírműsort, sőt jó páran azonnal el is mentek a tévétől az ön jövetelének hírére.
– Ahhoz, hogy az ember képes legyen építkezni, s egy viharokat is kibíró várat tudjon építeni, előbb új alapokra kell helyezni a dolgokat. Ez a folyamat itt sem maradt el. Én magam is elküldtem pár embert, és valóban, néhányan maguktól is elmentek. De közel sem annyian, mint az engem kritizálók állították. Ez egy teljesen természetes és tudatos átalakítási folyamat része volt, ami napi szinten bármelyik nagyvállalatnál megtörténhet vezetőváltáskor.
– Személyesen hogy élte meg a kritikákat?
– Volt pár kifejezetten megalázó írás. A média világa is érzelemgazdag műfaj, egy érzéketlen ember nem tudná itt megállni a helyét, így nyilván rám is hatott. Szerintem hazudik az, aki ebben a helyzetben azt mondja, hogy teljesen kívülálló tud maradni. De ha mindig ezzel foglalkoznék, akkor képtelen lennék felelős vezetőként helytállni. Sok ember jövője, munkája függött, függ tőlem; nem tehettem meg velük, hogy kiboruljak. Faramuci módon azt mondom, hálás vagyok a sok kritikáért: volt egyébként olyan, amelyből tanulni lehetett, összességében pedig nagyon megerősített. Ütésálló páncélt kaptam.
– De valójában tényleg nem volt hírigazgatói múltja.
– Ez tény. Ugyanakkor Dirk is és Andy is olyan szórakoztató hírműsorokat akart készíteni, amelyek technikai igényükben és tartalmukat tekintve megfelelnek a 21. század televíziózásának. Engem, aki akkor már közel másfél évtizede az entertainment világában dolgoztam, arra kértek, hogy vázoljak egy tervet számukra egyedi, informatív és hangsúlyosan nagy tömegekhez szóló infotainment műsorok elkészítéséről. Megtettem. Ennek alapján választottak engem.
– De azért ez csak egy hírműsor, az meg egy bulvármagazin.
– Ez így van. Ám meglátásom szerint a kommunikáció-média, a marketing és a kultúra is elment abba az irányba, hogy lesilányított üzenetek és termékek helyett élményeket akar adni, érzelmeket szeretne kiváltani, mert ezek jobban megragadnak, mélyebbre hatnak és hosszabb távon működnek, mint a csupasz adatok és az észérveken alapuló üzenetek. Ez az infotainment világa. Ha a bulvárt nem pejoratív értelemben használjuk, akkor olyan eszközökkel élünk, amelyek az anyag szövegezésében, képi világában, címében, mondanivalójában az érzelmekre hatnak. A hírt keressük elsődlegesen, de azt tálalva emóciót is kiváltunk.
– Megfogalmazódott tulajdonosi elvárás ön felé?
– Természetesen. Mindenekelőtt az, hogy újítsam meg úgy technikailag, tartalmilag a hírműsorokat, hogy az a 21. századi televíziózás igényeinek megfeleljen, és olyanfajta érdekes, izgalmas anyagokat hozzunk létre, amelyeket tömegek szeretnek és néznek. Az elmúlt másfél év munkája mostanra kezd beérni. Összeállt egy nagyon jó csapat a háttérben dolgozókat és a műsorvezetőket egyaránt tekintve. Nagyon hálás vagyok nekik ezért.
– Ők hogy viselik a támadásokat?
– Összetartó csapat a miénk. Megyünk előre. Volt egy beszélgetésem erről a férjemmel, aki sportoló (Kökény Roland olimpiai, világ- és Európa-bajnok kajakozó – a szerk.), s megkérdeztem tőle: amikor megy a cél felé, akkor hallja-e, hogy üvöltünk neki a partról? Azt válaszolta, hogy réges-rég vesztésre lenne ítélve, ha ő ott nem a céljára koncentrálna, hanem a partról üvöltözőkre. Ezzel nagyon mélyen tudok azonosulni. Ha meghallottam volna, amit körülöttem kiabálnak – ez szerintem egy célzott lejárató kampány volt –, akkor pont elérték volna, hogy a fókuszomat levegyem a saját célomról. Ezt a hitvallást adom át a csapatomnak is. Előremenni, építkezni, alkotni valamit, ezt szeretnénk. Az eredmények pedig minket igazolnak. Az elmúlt hetekben a Tények a felnőtt lakosság körében az összes csatorna, az összes műsor között dobogós helyen, harmadikként végzett, 660 ezer nézővel. Az RTL Híradójának 730 ezer nézője van, ezzel ők a másodikak. Ez hetvenezres különbség, amely korábban sokkal nagyobb volt. A 2014 óta tartó RTL-fölényt sikerült 2016 őszére megfogni, majd némi stagnálás után lassan, de egyre inkább ledolgozni. Az összes Nielsen-adat is ezt bizonyítja. Ami pedig a Mokkát illeti, még csak meg sem tudta szorongatni az RTL – igaz, még csak az idén indult – Reggeli műsora. Ennek ellenére szinte biztosan mondhatom, hogy olyan szakmai kommentárokat sosem olvasok majd, hogy nem jött be az RTL-nek az új reggeli műsora. És miért nem? Azért, mert a nézettségi adatok közlése ma többnyire szakmai érdeklődésnek álcázott politikai felvetés. Éppen ezért mi leginkább a saját dolgunkkal foglalkozunk. Nevezetesen azzal, hogy minél jobb műsorokat készítsünk a nézők számára, ez a legfontosabb cél! De természetesen az ember sosem lehet elégedett, mindig kell tanulni a hibáinkból, jobbra kell törekedni, fontos az innováció.
– A bulvártartalmaknak milyen szerepük van a hírműsorokban?
– Én a bulvárt mint eszközt, megközelítési módot használom. Mind több számsor, statisztika támasztja alá, hogy a társadalom egyre nyitottabb erre. Keresi a szórakozás, a könnyed tartalomfogyasztás, a kikapcsolódás lehetőségét. Mi erre rezonálunk, nekünk az információszolgáltatás mellett a szórakoztatás is a célunk. A tulajdonos is többek között ebben szerzett nemzetközi hírnevet. Amit mi a bulváros hírekkel szeretnénk megteremteni a Tényekben, jelenleg nincs a hírpiacon.
– A műsorvezetők beváltak?
– Igen.
– A műsorvezetőhöz kötődik a néző, vagy inkább a műsorhoz?
– A hírműsoroknál inkább a brandhez. Én egyébként abban hiszek, hogy általában egy izgalmas, érdekes, szórakoztató produkció esetében nem a műsorvezető hozza a nézettséget. Bár kétségkívül minden műsornál alap, hogy a képernyős arc az adott műfajban hitelesen tudja megszólítani a nézőket. Szerencsére ez nálunk működik.
– Az például számít, hogy Demcsák Zsuzsa felmondott?
– Demcsák Zsuzsát az egyik legfelkészültebb műsorvezetőnek tartom, és sok sikert kívánok a további kihívásaihoz. Ám az új kollégákkal a Mokka nem csupán megőrizte a nézettségét, de tovább növelte. Mostanra nyugodtan állíthatom, hogy kialakultak azok a párosok, arcok, akikhez szívesen kapcsolnak oda a nézők. Sikerült összekötni azokat a személyiségeket, akik jól kiegészítik egymást. Ilyen reggel az Istenes László, Mádai Vivien, avagy a Pachmann Péter, Szabó Dóra párosunk. A Tényeknél Gönczi Gábor mellett szinte adta magát, hogy a régi kollégával és baráttal, Marsi Anikóval jó és összeszokott párost alkotnak majd, s így is lett. De szeretném megemlíteni Szebeni István és Andor Éva izgalmas kettősét is. Nagyon rutinos műsorvezetők, és személyiségük különbözősége a produkció előnyére vált. Nem hagyhatom ki természetesen Azurák Csabát, aki óriási tapasztalatával készít műsort, vagy Vitányi Juditot és Váczi Gergőt, akik fiatalos energiájukkal járulnak hozzá a reggeli Tényekhez.
– A Tények „Soros megölte volna az anyját” felirattal ment tudósítása sokaknál kiverte a biztosítékot. Megcsináltatná még egyszer?
– Természetesen. A pártállami kultúrpolitikát idézi, amikor egyesek meg akarják mondani, mi a televíziózásban a helyes és mi a helytelen, mi a jó és mi a rossz. A törvényt be kell tartani, ezen túlmenően széles a mozgástér. Úgy gondolom, a probléma ezzel a felvetéssel az, hogy egyesek szemében a TV2-nek eredendő bűnei vannak. Eredendő bűn alatt itt azt értem, hogy valakit vagy valamit születésénél fogva bűnösnek kiáltanak ki, kárhoztatják, elítélendőnek tartják, és ez ellen nem nagyon tehet semmit.
– Mondana példát erre?
– Ha mondjuk egy szerkesztőségben személyi változások vannak, az normális, a TV2-nél viszont ezt rögtön krízishelyzetnek állítják be. Ha a versenytársnál elcsúszik a felirat vagy szöveget ront a műsorvezető, az emberi dolog, észre sem vesszük, nem is foglalkozunk vele. De persze ha a TV2-nél történik mindez, fordul a kocka: a csatorna műsoráról ilyenkor „illik” összehangoltan legalább öt-hat lejárató cikket íratni. Ugyanezen logika mentén: van a médiának egy része, ahol valakinek a magánéletével, a befolyásával foglalkozni demokratikus kötelezettség, a mi esetünkben ezt már erkölcstelenségnek mondják. A Tények karakteres, bevállalós műsor, megvan a saját véleménye a világról, az, hogy ez egyeseknek nem tetszik, azzal nincs semmi baj. A szólás- és a sajtószabadság azonban minden szereplőt megillet, nem csak a média egy részét. Van a média tartalmi megítélésében egy kettős mérce: vannak, akik nyílt támadásként élik meg, ha meg akarják mondani nekik, mit tegyenek vagy mit ne tegyenek. Ugyanezek a szereplők meg akarják szabni például a TV2-nek, hogy mit csináljon és mit ne csináljon.
– Nem politikai kérésre jönnek létre ezek az anyagok?
– Természetesen nem. Ha megnézzük a hírkeresőt, hogy aznap milyen címeket adnak egyes médiumok, akkor kiderül, hogy magukat nagyon mértéktartónak és mértékadónak gondoló orgánumok a mieinknél lényegesen durvább címekkel, tartalommal operálnak.
– Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
– Nem ígérem az öklömet rázva, hogy lenyomjuk az RTL Klubot. A megcáfolhatatlan teljesítményben hiszek. Ha egyre többen nézik a TV2-t, az úgyis minket igazol. Nem a konkurenciának, a fanyalgóknak vagy bárki másnak akarok megfelelni. Az egyetlen értékmérőnk a néző. Ha a tömegeknek tetszik, amit csinálunk, akkor jól végezzük a munkánkat.
– Van olyan nemzetközi hírműsor, amelyet példaértékűnek tart?
– A Fox News áll hozzám a legközelebb. Amikor tartalmában és küllemében a TV2 Tényeket megújítottuk, ez a híradó volt, amelyet szerettünk volna követni. Rengeteget dolgoztunk azon, hogy ez megvalósuljon.
– Elképzelhető, hogy innen is viszonylag gyorsan távozik?
– Nekem itt nagyon sok feladatom van, és nem vagyok az típus, aki bármit felad. Örök harcos vagyok, s itt még nagyon sok harcot kell megvívnom. Nem csupán magam miatt, hanem azért a csapatért, amellyel közösen kezdtünk másfél évvel ezelőtt építeni valamit.
– Az is elképzelhető akár, hogy egyszer politikus lesz?
– Érdekes kérdés. De annyi feladatom van a TV2-nél, hogy őszintén szólva nem volt még időm ezen gondolkodni.
