Ez a jéghegy csúnya

Címlap
A nyolcvanas évek emblematikus alternatív zenekara, a Neurotic frontembere volt. Az együttes névválasztása Pajor Tamás neurotikus személyiségére utalt. Kiszámíthatatlan magatartását mértéktelen drog- és alkoholfogyasztással tetézte. Egészen 1987-ig, amikor belépett a Hit Gyülekezetébe, amelynek ma prédikátora.

– Az evangéliumi hitből, megvallásotokból következik: Isten beavatkozik az ember életébe. De alakítja-e a politikai-történelmi folyamatokat is?

– Isten a történelem ura, de ez nem azt jelenti, hogy nem történne számos, az Ő akaratával ellentétes dolog. Ez persze ellentmondásnak tűnik, de nem az, hiszen Ő szabad akarattal ruházta fel teremtményeinek jelentős részét, így az embert is. Viszont amikor e szabad akarat már az emberiség fennmaradását veszélyezteti, ahogyan tette ezt a náci Németország a második világháborúban, akkor mindig tetten érhető a Mindenható beavatkozása. Churchill leleményességében és kitartásában véleményem szerint ez látható. Előtte és utána nemigen tündöklött, de akkor igen. –

A természetfelettiből fog megérkezni az, aki ezt a világot jobbá alakítja?

– A világot a Messiás teszi majd jóvá, mégpedig a küszöbönálló korszakváltás idején. A világ jobbá tétele, a boldogság földre hozatala nem a politika kompetenciája, hanem a Messiásé, aki persze bizonyos aspektusból maga is politikai vezetőként fog fellépni eljövetelekor, de egészen más értelemben és minőségben, mint a földiek.

– Ennek ellenére érezhető, hogy az evangéliumi kereszténység mindig is törekedett a politikai érdekérvényesítésre, az erkölcsi konformizmusra.

– A különböző keresztény irányzatokon belül is előfordul túlzott várakozás a politika, ez esetben a konzervativizmus kapcsán, és ez helytelen. A konzervativizmus megvédhet fontos értékeket újsütetű, vad és destruktív áramlatokkal szemben, de az ember és ennélfogva a földi berendezkedés lényegét megváltoztatni képtelen. Ráadásul az értékmegőrzés címén végzett tevékenysége, legalábbis biblikus szempontból, sokszor erősen kifogásolható. Ugyanakkor a kereszténység megnövekedett támogatása a konzervatív vagy annak nevezett erők irányában abszolút érthető egy olyan korban, amikor a különböző celebek, influencerek egyre elvadultabb mintákat visznek a tömegkultúrába, amely aztán a jogalkotásig is eljut. Gondolok például Amerikában a melegházasság legfelsőbb bírósági megszavazására. Innen érthető, hogy miért sorakoztak fel az evangéliumiak Trump mellett, pedig senki sem gondolta, hogy bármennyire is keresztény lenne.

– Az evangéliumi hívők mintha túlvezérelt rajongással viszonyulnának az általuk preferált politikusokhoz. Az amerikai választások után például Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze a közösségi médiában kampányzászlót lobogtatva jelentkezett be az új amerikai elnök „leghárdkórabb rajongói közé.

– Egyrészt ez erős túlzás, a politikai döntés sosem a kristálytiszta igazság – mivel olyan a politikában nincs –, hanem a legkisebb rossz melletti döntés, és kezdettől egyértelmű volt: Trump politikai gyakorlata közelebb áll a zsidó-keresztény értékek védelméhez, különösen annak fényében, hogy az ellenoldal szinte központi programmá tette ezek megsemmisítését. Másrészt Sándort ismerve ez inkább egy fricska volt a részéről az Obamát, illetve Hillaryt sztárolóknak. Amúgy realistaként az elején is teljesen tisztában volt Trump fogyatékosságaival.

– Németh Sándor az Új Exodus 2017. decemberi számában a következőket mondja: „Egy olyan társadalomban, ahol a meleg- és gendermozgalom eszméit már óvodáskorban rákényszerítik a gyermekekre, morális értelemben nincs helyük a bibliai alapon álló hívőknek. Egy lehetőségük marad: egy alternatív, párhuzamos társadalom kialakítása keresztény alapokon. Kijelentése az amerikai kereszténység állapotára tett reflexió volt, de egy szekuláris értékrendű embernek bárhol, bármikor ijesztően hat.

– Nem ez ijesztő, hanem az a jelenség, amelyre a hívőknek nincs más válaszlehetőségük. Amennyire emlékszem az említett cikkre, Sándor ezt egy küszöbönálló opcióként fogalmazza meg, arra az esetre, ha a jelenlegi tendencia még jobban eluralkodik. Ez persze bizonyos értelemben most is így van, s párhuzamos kultúrákról nem csupán a kereszténység vonatkozásában lehet beszélni, de ezt jelenleg nem mint a társadalom többségétől hermetikusan elzárt közeget kell elképzelni. A Hit Gyülekezete s általában az evangéliumi keresztények társadalmi, kulturális és politikai aktivitása ezt elég jól példázza.

– Egyáltalán nem tűnsz annak a posztkádárista értelmiséginek, akinek a saját hitelessége felülírja a közössége érdekeit…

– Amikor megtértem, akkor lemondtam arról, hogy a saját életemet éljem, mert a megtérésnek ez a lényege. Ahogyan mondja Jézus: „Aki elveszti az életét énértem és az evangéliumért, az megtalálja, aki megtalálja, az elveszti. Ez az ún. egyetemes egyházhoz való csatlakozást is jelenti, amely átnyúlik a felekezeti korlátokon. A Messiás tudja, kik az övéi. De az egyetemes egyháznak mégis mindig van konkrét, aktuális megjelenési formája, közösségek, gyülekezetek. Mivel én itt, a Hit Gyülekezetében ismertem meg a Megváltót, ezért nekem ez a közvetlen szellemi családom. Való igaz, hogy ez a tény számomra fontosabb, mint az, hogy a művészetben engem autonómnak mondjanak. A szó igazi és jó értelmében vett autonómia, vagyis a szabad önazonosság és őszinteség pedig nemcsak a művészek, hanem minden ember számára alapvető erkölcsi követelmény. A túllihegett művészi autonómia, a kötelező kívülállás pedig egy mindössze háromszáz éves kulturális elvárás. Az ennek való kényszeres megfelelés éppenséggel az igazi önazonosság ellen hat, hiszen a művésznek is jogában áll az általa szabadon választott közösség tagjaként élnie és alkotnia.

– Ha választanod kellene a hit és a művészet között, akkor eltüzelnéd az életműved? Ábrahámi dilemma.

– Igen, úgy hiszem, megtenném, de minden próbatételhez társul egy annak győztes megoldásához szükséges isteni kegyelem, ahogy Ábrahám is végül visszakapta Izsákot. Így, ha netán ilyen éles választás elé kerülnek, minden bizonnyal kapnék is hozzá erőt.

– A történelmi egyházakon keresztül nem kaphattál volna ilyen erőt?

– A történelmi kereszténység egyik legnagyobb problémája az, hogy az állammal való egybeolvadásával párhuzamosan egyre jobban ritualizálódott, és elidegenedett attól a fajta spiritualitástól, amelyet az első századok kereszténysége képviselt. A korai egyház pünkösdi, karizmatikus és evangéliumi volt. Az viszont lehetetlen kihívás elé állítja az embert, ha Jézus Krisztus szavait elolvasva a Szent Szellem jelenléte, újjászületés nélkül megpróbáljuk valóra váltani a bűntelen életet. Ez a tévedés az őrületig fokozódó lelki kínokat eredményezhet. Megtérésem előtt olvasgattam a Szentek élete című könyvet. Próbáltam komolyan venni, de beláttam: arra esélyem sincsen, hogy felzárkózzam az e kötet által bemutatott szellemi akrobatákhoz. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy akkor inkább legyen a másik véglet. Ezek az őszinte és öngyötrő aszkéták teljesítményükkel valószínűleg akaratukon kívül is egy követhetetlen és valójában a Bibliától idegen modellt valósítottak meg.

– Ha az iszlámnak tér nyílt Európában, akkor tér kellett, hogy nyíljon egy újfajta kereszténység számára is. Miért nem sikerült bevennie, Nyugat-Európa miért tűnik bevehetetlen erődnek az evangéliumi kereszténység számára?

– Ez a földrengésszerű muszlim invázió apokaliptikussá változtatja Európát. Imádkozom, jelként járuljon hozzá, hogy a kontinens kezdje el keresni zsidó-keresztény gyökereit. A politikai elit toleranciája őszintétlen és elhibázott. Álságos, mert ők maguk személyükben nem teherviselői a migráció következményeinek, és hibás, mert olyan vallási kultúra felé toleráns, amelyben nincs helye a toleranciának. Ez az iszlám. Ez részben választ ad arra, hogy miért tud teret nyerni Európában. Hogy mindeközben az evangéliumi kereszténység miért nem terjed így. Nehéz kérdés, de ez még nem lefutott meccs.

– Az európai neoprotestáns mozgalmak evangélistái is csak Afrikában tudtak sikereket elérni…

– Az ellenállás bástyáinak oka ugyanaz az ideológiai egyveleg, amely az iszlám irányában toleranciát mutat, ugyanakkor az igazi kereszténységgel, de még a kulturális formájával szemben is intoleráns, vagyis az ateista felvilágosodás paradigmája, amely a marxizmusban és mutációiban tetőzött.

– Az Antikrisztus az Zeitgeist vagy hús-vér személy?

– Mindkettő. Először is ki a Krisztus? Az a személy, aki Isten és az emberiség között közvetít és feloldja a bűnbeesés, az eredendő bűn alapproblémáját, amely miatt az emberiség elszakadt Istentől. A Krisztus, a Felkent újra egybeszerkeszti a megtört közösséget. Ebből következik az, hogy az Antikrisztus egy olyan szellemáramlat vagy személy, aki ugyan szintén ezen állapot helyreállításának az ígéretével lép fel, de nem tudja beteljesíteni, sőt sokkal rosszabb, bűnösebb helyzetet teremt, mint ami a fellépése előtt volt, mert nem Isten küldte, mert hamis. A nagy huszadik századi antikrisztusi szellemáramlatok a kommunizmus és a nácizmus voltak. Ennek a két istentelen ideológiának az időbeli közelsége, valamint a tény, hogy az antikrisztusi rendszerek is egyre nagyobbak, veszedelmesebbek, jelzi, hogy az egyszemélyű Antikrisztus fellépése is küszöbönáll.

– Tehát egyre totálisabbak lesznek a rendszerek?

– És egyre nagyobb hanggal állítják magukról, hogy ők majd megoldják az ember bűnbeesés óta fennálló rossz alaphelyzetét. Ezért mondom azt, hogy a legnormálisabb politika- és kultúrateremtők azok, akik nem tűzik ki vakmerő végcélként az ember, a világ megváltoztatását. Ez a sokféle antikrisztusi szellemáramlat csak megágyaz az Antikrisztusnak, akiben tényleg a sátán mint személy inkarnálódik majd.

– Egy politikai vezető porhüvelyében?

– Igen. Ez a személy egy plurális, jóléti-konformista és szélsőségesen technokrata globális rendszert fog létrehozni és uralni. Persze nem orwelli formában, hanem sármos hollywoodi fejjel, vagy pólót viselő, farmeres, laza, bratyizós techguru képében. Az utóbbiak már most nagyobb hatalom birtokosaként osztják az észt az emberiség együvé tartozásáról, mint tán bármelyik korábbi diktátor. Az emberiség mai luxushajója, a Titanicnál nagyságrendekkel méretesebb, hisztérikusan szórakozó, úszó város nemsokára ütközik, és ahogy egy dalomban írom: „… ez a jéghegy csúnya!

– Két állítás: „Soros György zsidó, „a magyar kormány antiszemita.

– Soros Györggyel nem az a baj, hogy zsidó. Soros Györggyel az a baj, hogy spirituális és erkölcsi értelemben nem zsidó. Ha ez a zsidó identitás, akkor én kiiratkozom a zsidóságból. Meg egész Izrael is, ahol ugyanígy látják őt. Az, hogy mi a zsidó identitás, azt a szent könyvekből, a Tórából, a próféták által ismerhetjük meg; akkor is, ha csak kulturális zsidóságról beszélünk, ez az igazodási pont. Soros a biblikus zsidó identitás, a Tóra ellen éppolyan szenvedéllyel harcol – önmagában is –, mint a magyar ellen, számára maga a nemzeti identitás a gonosz. A magyar kormány pedig szerintem nem antiszemita, még ha a szavazótáborában vannak is ilyen elemek. Ez nevetséges vád; meg kell nézni, hogy Izraelben milyen kőkemény kampány zajlik Soros Györggyel szemben, bár arról biztos el lehet mondani, hogy nekik lehet, mert az „ő zsidajuk. De ez hülyeség. Bár az kétségtelen tény, hogy a kampány során a mélységekből a felszínre kerültek a népi antiszemitizmus toposzai az egyszeri kommentelők szintjén. Ez a jelenség igencsak zavart, de túl tudtam tenni magamat rajta.

– A Soros által megjelenített ideológiai mátrixban megjelenik az Antikrisztus szelleme?

– Maximálisan benne van, de Soros egy kifutó modell, egy prototípus. Ő abban emblematikus, hogy miközben a demokratikus értékek védelmezőjeként tünteti fel magát, ő maga nem választott vezetőként, hanem pénzügyi eszközökkel és alapítványokon keresztül manipulál országokat. Soros tevékenysége sem vegytiszta rossz, de a hangsúly az iránymutatásában és támogatásaiban szélsőségesen anarchista, ultrabalos, a társadalmakra destruktívan ható tényezőkre esik. A holokauszttraumájából számára egyenesen következik, hogy a legvégső gonosz, az abszolút rossz a nemzeti identitás, legyen az akár zsidó, akár nem zsidó, amelyből újra életre kelhet az a fajta sátáni nacionalizmus, amit közvetlenül megtapasztalt a világháború alatt. Ez a jelenség annyiban analóg Marxszal és zsidó származású követőivel, hogy meggyőződésem szerint az ő vezérmotívumuk is a zsidó identitás előli menekülés a nemzetköziségben való feloldódás hamis ígéretébe. Emberileg ez részben érthető, de történelmileg mégis téves reakció. Az ő rossz tapasztalataik ideje lejárt, azóta szinte minden átformálódott, mert nemcsak Isten, hanem a sátán is mozgatja a történelem szálait. Mára egyértelművé vált, hogy a sátán taktikát váltott: ma a gonosz nem elsősorban a nemzetiszocializmus képén keresztül veszélyezteti a világot, mert ma sokkal nagyobb veszélyt rejt magában az iszlám fundamentalizmus, az ennek nyomán kialakuló nyugati antiszemitizmus, az ezekkel kokettáló, a saját sötét lelkiismeretének a foglyaként vergődő, cselekvőképtelen baloldal és a nemzeti szuverenitás, az önrendelkezés megsemmisítése. Továbbá ennél is nagyobb, de ezzel szimbiózisban lévő veszély a posztmodern embert véglegesen dehumanizáló transzhumanizmus, amely minden erkölcsi, szellemi gátat meg akar semmisíteni az embert érintő alapproblémák megszüntetésének hazug ígéretével, amely nem a bűn ellen, hanem a bűn fogalmának a létezése ellen harcol. Ezeknek a valójában nietzschei, new age-es, antikrisztusi törekvéseknek mind az első vonalbeli támogatója Soros György, miközben a nyomában emelkednek a nála is veszélyesebbek.

– A gyülekezet cionista meggyőződése okán folytat-e majd bármilyen lobbitevékenységet azért, hogy Jeruzsálembe kerüljön a magyar követség?

– Olyan értelemben biztosan, hogy imádkozni fogunk érte. névjegy A Hit Gyülekezete prédikátora Több keresztény zenei formáció dalszövegírója, zeneszerzője Megtérése előtt a Kádár-korszak ellenkultúrájában kultikusnak számító Neurotic zenekar frontembere volt A „Pajor-fordulat, amely a Rocktérítő című Xantus János-film dramaturgiai metszéspontja, egyfajta városi legendaként öröklődik tovább a kollektív emlékezetben

Ezek is érdekelhetnek

További híreink