OLASZ GAZDASÁG
Olaszország Görögország mellett évek óta központi témául szolgál – elsősorban a negatív makrogazdasági teljesítménye miatt – az EU döntéshozatali fellegváraiban, és természetesen az Európai Központi Bank (EKB) is rajta tartja a szemét az olaszokon. A pénzpiaci elemzők pedig rendre mínuszos előjelű prognózisokat gyártanak Európa negyedik legnagyobb gazdaságával kapcsolatban.
Évek óta – finoman szólva – rájár a rúd az olaszokra. Most éppen az egyik legnagyobb, londoni központú globális pénzügyi-gazdasági elemzőház, a Capital Economics definiálta az öreg kontinens „beteg embereként” Itáliát, miután kimutatták: a tízéves futamidejű görög állampapír hozamfelára az összehasonlítható lejáratú olasz szuverén kötvényeké felett mostanra alig 70 bázispont. A Capital Economics szakértői hangsúlyozták: az immár tízéves adósságválság óta nem volt ilyen csekély a görög állampapír kockázati hozamfelára a talján kormánykötvényekéhez mérten. A fontos finanszírozási „útmutató” hátterében az olasz gazdaság gyenge kilátásai állnak, valamint az itáliai közfinanszírozás feszített helyzete és némi politikai kockázat – legalábbis a City szakértői részéről. Szó se róla, miközben például Görögország az utóbbi években 2007 óta nem mért növekedési ütemet produkált, Olaszország egy ideje technikai recesszióban van. S a közeli jövővel kapcsolatos előrejelzések sem túl derűlátók: míg például a görög gazdaság az idén 1,5 százalékkal gyarapodik – miközben az autószektor egészének a bővülési üteme várhatóan 0,8 százalékos lesz –, Olaszország recesszióban marad. Ebben a szituációban pedig tovább erősödhetnek az olasz államadósság helyzetének a fenntarthatóságával kapcsolatos aggályok. Ugyanakkor tény, hogy Itáliát a hitelminősítők befektetési ajánlású osztályzatokkal tartják nyilván – ám ez a minősítési dinamika lefelé tart.
EURÓ – HÁTRÁNNYAL
Olaszországban az az általános vélekedés, hogy az euró bevezetése nem jött jól: túl erősnek bizonyult a közös uniós pénz a mediterrán régióknak. Hogy a mindennapok benyomása mennyire nem áll távol a realitástól, jól tükrözi a freiburgi Európai Politikai Centrumnak (CEP) a minap Berlinben közzétett tanulmánya, miszerint az euróövezet tagállamai közül Németország különösen sok előnyre tett szert az uniós deviza bevezetése révén, míg Olaszország és Franciaország volt a nagy vesztes.
Öröm az ürömben, hogy az EKB, szerint immár megfelelően tőkésítettek az olasz bankok, amelyekért számos elemző aggódik. Elsősorban a nagy nem teljesítő hitelállomány miatt. A befektetők főként a jelentős hitelköltségek és a pénzintézetek gyenge profitabilitása miatt kerülték az olasz bankokat az elmúlt években. Ám a pénzügyi felügyelet stabilizálást célzó intézkedései a jelek szerint már elkezdtek hatni. Például a magyar piacon is jelen lévő UniCredittől az EKB 10,7 százalékos CET1-et – ez a hitelintézet törzstőkéje a kockázattal súlyozott eszközök arányában – várt el ez év március 1-jétől, ezzel szemben a bank 2018 végéig 12,13-ra tornázta föl a rátát. A Banco BPM-től 9,31 százalékos CET1-arányt várt el az Európai Központi Bank, a legfrissebb adatok szerint a pénzintézet ezt egészen 12,1-re emelte. Azért ez lényegesen jobb helyzet, mint amikor másról sem szóltak a hírek: az olasz kormánynak meg kellett mentenie a Banca Monte dei Paschi di Sienát, ami több ezer munkahely megszűnéséhez és a bank eszközeinek az eladásához vezetett.
A VÁLTOZÁS KORMÁNYA
Az olasz belpolitikai helyzetről nagy vonalakban mindent elárul, hogy tavaly nyáron, amikor is letette a hivatali esküt Giuseppe Conte miniszterelnök, valamint az euroszkeptikus M5S és a jobboldali Liga koalíciós kormányának a tagjai, gyakorlatilag Olaszország 65. kormányát iktatták be a második világháború óta. A szóban forgó pártok pedig azok az erők, amelyek nyíltan bírálják az unió politikáját, s a „változás kormányát” ígérik az olaszoknak a pénzügyi politikától a migráció kezeléséig. Röviden ez áll a gazdaságpolitika fókuszában: munkahelyteremtés, a szegénység felszámolása, valamint a közmunkához kötött alapjövedelem bevezetése, költségvetési serkentés a gazdasági növekedéshez. Érdekesség: immár külön tárca nélküli miniszter foglalkozik Dél-Olaszország felzárkóztatásával, továbbá a fogyatékkal élők segítésével. Conte szerint ha összejönnek a tervek, akkor jobb lesz az olaszok élete. A puding próbája persze az evés: első körben a pénzpiacok nem nézték jó szemmel a szerintük populista kormány elképzeléseit, de teljesen megnyugodtak akkor, amikor kiderült, hogy marad az euró, később pedig az Európai Bizottsággal is sikerült megállapodnia a Conte–Salvini-kabinetnek a központi büdzsé hiányának alakulásáról. Kezdetben a költségvetést teljesen meg akarta vétózni Brüsszel, amire még nem akadt példa az EU történetében, majd létrejött a béke a felek közt. Az is kicsapta a biztosítékot a fejlett Nyugaton, hogy a világ hét legfejlettebb országát tömörítő G7-csoport tagjai közül Olaszország az első, amely csatlakozik az Új selyemút gazdasági kezdeményezéshez, illetve a XXI. századi tengeri selyemút néven futó gazdaság- és kereskedelemfejlesztési programhoz. Az egyebek között energetikai és acélipari együttműködésre kiterjedő ügyletek összértéke egy olasz kormányzati forrás közlése szerint húszmilliárd euró, míg az olasz sajtó ötmilliárdot emlegetett.
OLASZ–MAGYAR: IN CONCRETO
A magyar gazdaság, pontosabban a külkereskedelmünk szempontjából Olaszország kitüntetett helyzetben van – hangsúlyozta Becsey Zsolt, a Magyar Közgazdasági Társaság nemzetközi szekciójának a vezetője. A statisztika szerint Itália a második-harmadik legfontosabb exportcélország Németország és Románia után, az osztrákokat megelőzve. Folyamatosan „jönnek föl” a listán. Az elmúlt négy-öt évben 35 százalékos növekedés volt tapasztalható – ez fölöttébb látványos ütem.
Konkrétan: míg 2017-ben hozzávetőleg 1600 milliárd forintot kóstált az áruforgalmunk, addig tavaly a kivitel 1731 milliárd forint volt, a behozatal pedig 1482 milliárd lett, vagyis a mérleg 249 milliárdot tett ki – magyar aktívummal.
Mi elsősorban gép- és feldolgozóipari termékeket, valamint élelmiszervonalon bárányt, szarvasmarhát és szárnyasokat exportálunk, Itáliából pedig hagyományosan mezőgazdasági produktumokat hozunk be a feldolgozott termékek mellett. A kimutatások szerint a növekedés motorja mindkét országban az autó- és a mechanikai szektor volt, emellett az olasz élelmiszerek forgalma – tette hozzá a Károli Gáspár Református Egyetem tanára.
Magyarországon két és fél ezer olasz vagy olasz érdekeltségű cég van jelen, ezek főként kézműipari kis- és középvállalatok. E társaságok hozzávetőleg négymilliárd euró éves árbevételt generálnak, vagyis jelentősen hozzájárulnak a magyar GDP-bővüléshez. A talján vállalkozók egyrészt a földrajzi közelség miatt jönnek hazánkba, azonkívül Magyarország kapuként, kiindulópontként szolgál a többi kelet-európai ország felé is – derül ki a Magyarországi Olasz Kereskedelmi Kamara (CCIU) összefoglalójából.
Ha elvonatkoztatunk a statisztikától és a makroszámoktól, minden bizonnyal beugrik néhány olasz márka az autó- és motorszektorból – Ferrari, FIAT, Maserati vagy éppen a Vespa –, amelyek régóta jelen vannak. Persze számos más területen is képviseltetik magukat az olasz cégek, a mechanikai ágazattól az élelmiszerszektoron át a divatiparig, a pénzügyek terén pedig ott van az UniCredit, a CIB és a Generali is.
Valószínűleg a világszerte felkapott olasz konyhát már említeni sem kell nekünk, annyira természetes. Budapesten se szeri, se száma azoknak az éttermeknek, amelyek hirdetik: csak olasz alapanyagból dolgoznak. A taljánok persze állítják: ezt csak otthon, vagyis Itáliában lehet. Ráadásul igazából olasz konyha nincs is, hiszen minden régiónak megvan a saját „cucinája”.
GIRO, AZ ÚJ MOTOR
Alighanem új lendületet visz az olasz–magyar kapcsolatokba az is, hogy 2020-ban Budapestről startolhat az olaszok híres, háromhetes országúti kerékpáros-körversenye, a Giro dʼItalia. Hazánkban három szakaszt rendeznek majd. Igaz, a taljánok meg is kérik az árát a versenynek: az összköltségvetés eléri a 7,8 milliárd forintot, s ebben súlyos tétel a licenc. Ugyanakkor a büdzsébe az előkészítés is beletartozik. Révész Máriusz, az aktív Magyarországért felelős kormánybiztos azt mondta: e megmérettetésnek óriási imázs- és reklámértéke van. Tavaly például a Girót 189 ország közvetítette, és a becslések szerint több tízezer ember jön majd Magyarországra. A Grande Partenza gazdaságilag is megtérülő befektetés, egy holland tanulmány szerint minden elköltött egy euró két euró bevételt teremt.
KÉT JÓ BARÁT
Az Itália egyes részeivel folytatott kereskedelem hosszú évszázadokra nyúlik vissza. Ennek számos szólásmondás őrzi a nyomát. Ilyen például a „Minden út Rómába vezet” vagy az „Una vacca ungherese, se condotta sulla strada maestra, non si sarebbe fermata fino all’Italia”. Utóbbit így lehet fordítani: „Ha a magyar marha jó úton halad, meg sem áll Itáliáig.” Rengeteg középkori emlék támasztja alá azt a tényt, hogy az olasz kereskedők egyik legfontosabb célpontja Magyarország volt. Többek között a közös történelemnek volt köszönhető az 1848-as kölcsönös fellépés, a Magyar Légió olaszországi újraegyesítési folyamatban való részvétele.
