– Látta a Magyar Tudományos Akadémia minapi Facebook-bejegyzését?
– A kollégáim mutatták.
– A poszt alapján az MTA egyszer majdnem megszűnt, „amikor 1948-ban a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) az Akadémiával szemben felállította a tudományügyi minisztériumként működő Magyar Tudományos Tanácsot”. Ezt a 444.hu úgy értelmezte: ez kacsintás arra a helyzetre, hogy legutóbb Rákosi idejében akarták bezárni az intézményt.
– Félreértelmezés, hangulatgerjesztés. Az MTA léte garantált.
– Csak hogy mindenki képben legyen: mi változott körülötte?
– A kormány álláspontja, hogy az erőforrások hatékonyabb felhasználása, az eredményesség érdekében erőteljesebb koordinációra van szükség. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) létrehozásával pont az volt a szándék, hogy kiderüljön, miként lehet a központi forrásokat a leghatékonyabb módon a tudományos kutatásokra fordítani, nem vonva kétségbe az alapkutatások jelentőségét és létfontosságát. Mindkettőre egyformán szükség van, a megfelelő arányban. Mindannyian azt szeretnénk, hogy Magyarország hangsúlyosabban legyen jelen a világ innovációs és tudományos térképén, de az utóbbi években ez a vágy csak szerényen mutatkozott meg az eredményekben. Rengeteg pénzt költöttünk kutatásra és innovációra, miközben a ranglistákon hátrébb sorolódtunk. Szerintem ez elég erős jelzés mindenkinek, az Akadémiának és, az innovációs hivatalnak is. Olyan struktúrára és finanszírozási modellre van szükség, amely az ország kutatási és innovációs törekvéseit minden irányból megtámogatja. A tétlenség biztos, hogy nem jó válasz a jelenlegi helyzetre. Az egységes innovációs és tudománypolitika megteremtése tisztán szakmai kérdés, amely nemcsak az MTA, hanem az egyetemek és az innovációs hivatal forrásait is érinti.
– Csorbul ezzel az intézményi autonómia?
– Aligha: az egyetemeken négy éve a fentieknek megfelelően történik a kutatások finanszírozása: az egyetemekkel megállapodik a kormány a támogatott tématerületekről, amelyeket az oktatási intézmények maguk jelölnek ki. Ezek után megkapják az erre szánt összeget, és az egyetem dönti el, hogy az egyes kutatók milyen területen dolgozzanak.
Az új költségvetési törvény már arról szól, hogy a magyar tudósközösség állapodjon meg abban, mely területeket tartja fontosnak, de legyenek olyanok, amelyek valamilyen módon a közösség érdekeit szolgálják. Az alkalmazott kutatásoknak nagyobb szerepet kell szánni, és a tudományfinanszírozásban az alapkutatások mellett a csúcstechnológiát alkalmazó vállalatok konkrét k+f igényeit is ki kell szolgálnunk. Hogy mondjak egy friss példát: a BMW-gyár idetelepülése nagy siker, de legalább ennyire nagy siker lenne, ha a hazai kutatások kapcsolódni tudnának az igényeikhez, a munkájukhoz. Erről sokat beszélgettünk a BMW-vel az elmúlt években, de éppúgy igaz ez a már itt lévő nagyvállalatokra és a hazai kkv-kra.
– Márpedig a kutatásra fordítható hetvenmilliárd forintnyi forrás felosztását a jövőben az innovációs tárca koordinálja!
– Ettől még ugyanaz marad az MTA jogállása. Annyi változás lesz, hogy megállapodunk majd bizonyos „nagy ügyekben”, már csak azért is, mert nem áll rendelkezésünkre korlátlan mennyiségű forrás. Ésszel és hatékonyan kell elköltenünk azt, amink van. A kutatási kiválóságot – azaz az egyes kiemelkedő kutatókat, az ő munkájukat, a kollégáikat – a továbbiakban is tématerületi megkötés nélkül finanszírozzuk, hasonlóan az EU ERC-rendszeréhez. Az MTA továbbra is önállóan dönthet a személyi kérdésekről, a végrehajtandó projektekről és programokról. Amit jelenleg csinálunk, nem különbözik attól, ami az Európai Unió 2021–27-es időszakának a tudományfinanszírozásában meg fog jelenni. A kutatói kiválóságot területi megkötés nélkül dotáljuk, a többi forrásnál pedig megjelenik a versenyképességi és a társadalmi hasznossági szempont is.
– Elégedett az MTA teljesítményével? Egyáltalán: mit vár el a tudósoktól? Sokak szerint a „harca” elhalványult.
– Én az érvek ütköztetésében hiszek, tárgyalóasztal mellett. Nem a különböző médiafelületeken történő üzengetésben vagy a hangos vitában. A kormány tárgyalási és szakmai szándékaival szemben egy korábban nem tapasztalt helyzet generálódott. Az Akadémia bizonyos kérdésekben elmozdult a direkt politizálás irányába. Márpedig ez nem az ő dolga, hanem sokkal inkább a magyar társadalom nagy ügyeiben tudományos tanácsadói feladat ellátása, iránymutatás – Széchenyi óta.
– Mondjon egy példát!
– Rendben, jöjjön egy példa a közelmúltból: elkészül egy tanulmány valamelyik MTA-kutatóintézetben a duális képzésről. Ez egy kutatási feladat, amelynek persze a tartalmáról lehet és kell is vitatkozni, ez eddig nem probléma. Ha azonban ezt a tanulmányt azzal publikálják, hogy a kormány nem érti a duális képzés lényegét, akkor ez egy politikai állásfoglalás, hiszen a kormány egyik lényeges oktatáspolitikai eszközét kritizálja politikai alapon. Az MTA egyébként egy bonyolult intézmény, ám a teljesítmény is, differenciáltan ugyan, de mérhető.
– Miért rúgta ki a Nemzeti Innovációs Hivatalt (korábban NKFI) vezető Pálinkás Józsefet?
– Nos, Pálinkás József azt közölte, hogy a továbbiakban nem tud és nem akar velem dolgozni, mivel a megközelítésünk különböző, de ezt egyébként azóta nyilvánosan többször is elmondta. S miután egyértelműen jelezte ezt, kezdeményeztem a felmentését. Hogy mit jelent az általa felvetett megközelítésbeli különbség, azt próbálom megfogalmazni magamnak.
Egy dolgot biztos, hogy nem: az alapkutatás és az innovációs kérdések más súllyal kezelését. Arról, hogy az alapkutatás miért fontos, mi is az, erről nem kell engem meggyőzni, még ha a sajtóban ez is jelent meg: pontosan tudom, és semmi olyat nem mondtam, amit nekem tulajdonítanak. Ha lehet a megközelítésünkben eltérés, az talán inkább az, hogy én úgy gondolom, a támogatásokból a cégeknek, intézményeknek kevéssé új terméket kell követelményként támasztani, hanem inkább kutatási vagy innovációs képességet: legyen fejlesztőmérnökük, szabadalmaik, együttműködésük egyetemekkel vagy partnerekkel, és a vevőjük ne egy konkrét termékleírással jelentkezzen, hanem az igénnyel, amelyet aztán a cég majd kielégít, amiből a produktum lesz. Ez egy fontos különbség. Ha a pénzt arra adjuk, hogy új termék legyen, akkor mihelyst a támogatás elfogy, a projekt véget ér. Ha arra adjuk, hogy vegyen fel fejlesztéssel foglalkozó szakembert és „működtesse”, akkor ez fenntartható lesz.
– Mit vár el a Nemzeti Innovációs Hivataltól, annak új vezetőjétől?
– Azt, hogy a szervezet alapvetően az innováció- és kutatásmenedzsmenttel foglalkozzon, ami jelenti a támogatási rendszernek a közösség igényei szerinti fejlesztését és működtetését, jelenti az azt igénybe vevők támogatását és a létrejövő szellemi termékek továbbvitelének a kérdéseit is.
– „Ráépült” az Innovációs és Technológiai Minisztérium a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumra (NFM), vagy ennél több is történt az új tárca létrejöttével?
– Az új minisztérium fő stratégiai területei közé tartozik a gazdaságirányítási és -fejlesztési terület. Kiemelt feladat az innováció és a tudománypolitika irányítása, beleértve az ezzel kapcsolatos állami támogatásokat. De az ITM felel a szakképzés koordinálásáért is, továbbá idetartozik az energetika és a klímapolitika területe, csakúgy, mint a közlekedés és a logisztika állami irányítása, például a közút- és vasúthálózat fenntartása, valamint az infokommunikáció. Az ITM felel még a zöldgazdaság, a víz- és szennyvízhálózat, valamint az uniós források koordinációjáért is. Összefoglalva: az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz tartozik azoknak a feladatoknak és felelősségeknek a többsége, amelyek egy modern, XXI. századi ország megvalósításához szükségesek.
– Kvázi ön lett a gazdasági miniszter?!
– A gazdaságpolitika kialakításáért a kormány a felelős, ám ebben a munkában a Pénzügyminisztérium, a Magyar Nemzeti Bank, valamint az Innovációs és Technológiai Minisztérium is együttműködik. S jelentős szerepe van a Nemzeti Versenyképességi Tanácsnak is.
– Ha az ITM felel az energetikáért, akkor mi szükség van még egy „paksi tárcára” is?
– A Paks II. beruházás fontos részterület, jelenleg azonban még nem része az energiaellátási rendszernek, úgyhogy továbbra is Süli János, a bővítéséért felelős tárca nélküli miniszter viszi ezt a nagy volumenű beruházást.
– Mi kerül az energiapolitika fókuszába?
– Az ezzel kapcsolatos stratégiát újítani kell, több alappillérre épül majd: az energiabiztonságra, s hogy az energiát elérhető áron tudjuk biztosítani. Fontos a rezsicsökkentés folytatása, ez egy kiemelendő állami feladat.
– Az NFM-hez tartoztak korábban a nagy állami cégek is. Most úgy tűnik, a jogutód ITM-től ezt a területet elvették, vagy nem?
– Pontosítsunk! Bártfai-Mager Andrea, a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter felel az állami vállalatok hatékonyabb működéséért. Az új kormányzati struktúrában a miniszter asszonynak az a hatásköre, hogy a magyar állami vagyont, beleértve az állami cégeket is, optimálisan irányítsa.
– De akkor mi a feladata az ITM-nek?
– Az Innovációs és Technológiai Minisztériumnak az a feladata, hogy a fogyasztók érdekében megrendelőként lépjen fel az állami vállalatokkal szemben, és számonkérje a teljesítményüket. Ez újfajta munkamegosztást jelent, a szerződéseket újra kell írni, mérhetővé szükséges tenni a cégek teljesítményét.
– Például ott van a MÁV és a Volán „esete”. Minden szakminiszter azt ígéri, hogy a közösségi közlekedés terén felszámolja a párhuzamosságokat, de a gyakorlatban ez végül nem történik meg!
– Jó, hogy említi a közösségi közlekedést. Bár még nagyon a munka elején vagyunk, de a „felállás” így néz majd ki: az ITM kidolgozza és elfogadtatja a hatékony működés stratégiáját, azután megrendeli a szolgáltatást. De a Volán, a MÁV irányítása, felügyelete már a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter dolga. Ugyanakkor a két társaság teljesítésének a számonkérése, hatékonyságuk mérése és az erről való visszacsatolás a tulajdonosi jogkört gyakorló minisztérium irányába már ismét az innovációs és technológiai miniszter feladatkörébe tartozik.
– Önhöz tartozik a szakképzés, miközben az Emmi felel az oktatásért. Rendjén van az, hogy egy kiemelt ágazaton két tárca osztozik?
– Ebben semmi újdonság nincs. Korábban a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz tartozott a szakképzés, amit ide delegált a kormány. A szakképzést a munkaerőpiaci igények alapján alakítjuk, formáljuk, ezért a gazdaság felől közelítjük meg a kérdést.
– Menesztette a korábbi, Seszták Miklós által kinevezett államtitkári kart, és sokan távoztak már a tárcától. Az új seprű jobban seper elve alapján?
– A miniszternek lehetősége van arra, hogy maga válassza ki az államtitkárait; tény, hogy a korábbiak közül csak Kara Ákos maradt. Összességében a korábbi NFM-nél dolgozók közül öt-hat százalékos volt a távozók köre a teljes állományból.
– Ha már a tárca nevében is benne van az innováció, mekkora pénzesőre számíthatnak a hazai vállalkozások az ITM-től?
– A cél az, hogy a kutatásra és innovációra fordítható összeg 2020-ra érje el a magyar GDP 1,8 százalékát, ez tavaly 1,3 körül volt. Elvem az, hogy minden cég vegyen fel egy mérnököt! Ez ugyanis nem megspórolható, mert ahogy azt többször elmondtam, hiszem, hogy a magyar kis- és középvállalkozások versenyképességének egyik alapja, hogy csökkentsük a kiszolgáltatottságukat. Ez pedig azzal érhető el, ha önálló terméket fejlesztenek, amihez mérnökökre van szükség.
– Hogyhogy?
– Magyarországon a hozzáadott érték több mint a felét az itt működő multinacionális vállalatok állítják elő, ezek a cégek a munkavállalók 25 százalékát foglalkoztatják. A többi vállalkozás főleg kkv-kból álló köre, az itthoni cégek 97 százaléka a munkaerő 75 százalékát foglalkoztatja, viszont a hozzáadott érték kevesebb mint a felét adják.
– Ez szerepel az ITM által készített versenyképességi csomagban is?
– Nem csomagot készítünk, hanem stratégiát alkotunk, amely magában foglalja majd a többi érintett terveit is. Egyébként úgy látjuk, a magyar tulajdonú társaságok erősítése a legfontosabb ezen a téren, valamint a hatékonyság és a termelékenység javítása.
– Nem került még pont a CEU ügyére, amelyben volt oktatási államtitkárként erősen exponálta magát. Foglalkozik még vele?
– Egy biztos, minden magyar egyetemre ugyanazok a törvények vonatkoznak. A Közép-európai Egyetem a magyar jogszabályoknak megfelelően változatlanul zavartalanul működik. Továbbra is Budapest marad a Közép-európai Egyetem központja, Bécsben pedig egy új campus nyílik.
NÉVJEGY
Zalaegerszegen született, 1965-ben
1989-ben végzett a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Kar autógépész szakán. 1993-ban kandidátusi fokozatot szerzett, 1998-tól pedig az MTA doktora
Pályafutását a BME Gépjárművek Tanszékén kezdte, több beosztásban is dolgozott a Knorr-Bremsénél, majd az MTA SZTAKI tudományos munkatársa volt. A Kecskeméti Főiskola stratégiai rektorhelyettese is volt, valamint a Széchenyi István Egyetem kutatóprofesszora. 2014–18-ban az Emberi Erőforrások Minisztériumának a felsőoktatásért felelős államtitkáraként tevékenykedett, majd 2016-tól az oktatásért felelős államtitkáraként dolgozott
