Az újkori népvándorlás korunk egyik legégetőbb problémája, amelyet a többség már nem lehetőségként, hanem veszélyként lát. A válaszadók zöme szerint a migráció inkább gyengíti az unió gazdaságát. A német vagy az osztrák példák is ezt támasztják alá, hiszen a 2015-ben érkezett másfél millió migránsnak csak a 20-25 százaléka dolgozik, és akik nem beszélik a befogadó állam nyelvét, vagy akiknek nincs konvertálható szaktudása, azok jellemzően csak minimálbéren tudnak elhelyezkedni.
A bevándorláspárti politikusok viszont pont azzal hitegetik a polgáraikat, hogy a betelepülők az új életük megkezdésének megelőlegezett költségét majd a munkájukkal fizetik vissza. Az elmúlt három év tapasztalata azt mutatja, hogy ez az egyenlet sehogyan sem stimmel, hiszen sok, főleg távolabbról érkező migráns számára a minimális német, osztrák vagy svéd segélyszint is maga a mennyország. Az ott csekélynek számító támogatásból is pénzt utalnak otthon maradt családtagjaiknak, vagy ebből az összegből utaznak „haza”, az őket állítólag üldöző államba nyaralni.
A válaszadók többsége szerint az Európába érkező bevándorlók többsége nem menekült, hanem valójában jóléti migráns. A nyugati jóléti államok ugyanis mágnesként vonzzák a jobb életet kereső idegeneket.
A migráció célországaiban még csak most indul a vita arról, hogy miként lehet a jövevényeket nyelvtanulásra és munkavállalásra ösztökélni. A nyugat-európai multikulti ugyanis csak a segélyezettek számának gyors növekedéséhez és no-go zónák kialakulásához vezetett. A családtámogatási rendszer finomhangolásának és a közmunkaprogramnak Magyarországon már 1998 és 2002 között bevezetett, illetve 2010 óta működő modelljeit nyugaton még csak most ízlelgetik. Az alanyi jogon járó családi pótlék ugyanis gyakran csak a szegénység újratermelését eredményezi, ha nem kötődik saját erőfeszítéshez és munkajövedelemhez.
Ezek láttán nem csoda, ha a bevándorlás célországainak a lakói (Svédország kivételével) többségében elutasítják a migránsok családegyesítését. A közhangulatot látva az új német kormány is havi ezer főben limitálta a hátramaradt rokonok beengedését. Az európaiak többsége szíve szerint azt üzeni az öreg kontinensen jobb életet kereső millióknak: „Ne gyertek!”
Borítókép: Eric Vidal, Reuters
