– Nem politikusként, hanem orvos főigazgatóként érkezett a kormányba. Melyik területet érzi az Emmiben a legnagyobb kihívásnak?
– Nem érzem, hogy különbséget kellene tennem a minisztérium területei között, mindegyik ugyanolyan fontos a számomra.
– De mégis, hol kell a leggyorsabb intézkedéseket eszközölnie?
– Egyértelműen az egészségügyben. Nem azért mondom ezt, mert erről a területről érkeztem, hanem mert ez a tény. A probléma összetett, bonyolult, és évtizedek óta nem sikerült megoldani.
– Az ellenzéki média szerint tisztogatásba kezdett a tárcánál. Miért volt szükség olyan mértékű személycserékre még középszinten is, miután a minisztérium élére került?
– Nem volt akkora a váltás, mint amiről az ellenzéki sajtó írt. Annyi történt, hogy az új feladatokhoz, új szemlélethez a legalkalmasabb embereket állítottuk csatasorba. Ez egyáltalán nem minősíti az elmúlt ciklusokban itt dolgozók teljesítményét.
– Felmerült, hogy egyes háttérintézmények ismét önálló státust kapjanak?
– Bizonyos változtatások szükségszerűek lesznek, ennek oka a kormányzat népegészségügyi programja. Ez az Országos Tisztifőorvosi Hivatalra például megnövekedett terheket ró majd, például a kórházi fertőzések kérdésének a rendezése is rájuk hárul.
– Hogy áll a budapesti kórházfejlesztési program, amely a kampányban nagy hangsúlyt kapott?
– Az ország központi régiójában három nagy sürgősségicentrum-fejlesztés zajlik. Ennek keretében a Honvédkórházat, a dél-budai és a dél-pesti központot fejlesztjük, építjük ki. Több kórházi és járóbeteg-szakrendelési korszerűsítés is zajlik, hiszen amíg a centrumok ki nem épülnek, valahol addig is el kell látni a betegeket. Ezeknek a munkálatoknak egy része még tervezési szakaszban van, más részükre viszont már a közbeszerzések kiírását is megkezdjük.
– A legtöbb szakember szerint az egészségügy alapjaival van baj. Ön szerint is szerkezeti átalakításra lesz szükség a hatékony rendszer kialakításához?
– Ahhoz, hogy az ágazat a különböző szakterületein előrelépjen, ez elkerülhetetlen. Ha megvan a struktúra, a pontos tevékenységekhez lehet rendelni a forrásokat.
– Az egészségügy és az oktatás mindig is olyan alrendszer volt, amely a legnagyobb konfliktusokat váltotta ki. Létezik egyáltalán új recept arra, miképp lehet kezelni a területeken meglévő belső feszültségeket, valamint megoldást találni a páciensek által is érzékelt problémákra?
– Ez az a két nagy rendszer, amelyet mindig lehet észrevételezni, kommentálni. Az egészségüggyel és az oktatással ugyanis minden magyar valamilyen kapcsolatba kerül élete során. Mindkét struktúráról az a véleményem, hogy távolról sincs olyan rossz állapotban, mint amilyen szintű és súlyú kritikát kap. Egyébként más országokban is a bírálatok kereszttüzében áll az egészségügy és az oktatás, nincs olyan hely a világon, ahol zavartalanul működnének ezek a területek.
– A szerkezeti átalakítás mit takarna pontosan? Az egészségügy működése a laikusokat leginkább egy feneketlen zsákra emlékezteti, amely csak nyeli a milliárdokat.
– Én inkább úgy fogalmaznék, hogy nem szerencsés a mostani finanszírozási rendszer szerkezete, hiszen több mint húszéves struktúráról beszélünk. Közben az orvostudomány elrohant mellettünk, ezért nyilván ezen a támogatási szisztémán is változtatni kell. Ugyanez vonatkozik az orvosi megközelítésekre is, hiszen ma már mások a szakemberek lehetőségei, mint néhány évtizede, amikor ezt a rendszert bevezették és sokáig működtették. Gyakran előfordul, hogy a klasszikus gyógyítási módszerekkel ugyanaz elérhető, mint egy sokkal drágább eljárással. De ez fordítva is igaz lehet. Azért mondtam, hogy az egészségügy egy nagyon bonyolult terület, amelyhez differenciáltan kell közelíteni. A minisztériumi cselekvés időbeli prioritásai között épp ezért áll ez a szektor az első helyen. A kormány hosszú távon gondolkodik, a népegészségügyre helyezzük a hangsúlyt.
– Jobban ki kell tehát használni a tárcán belüli szinergiákat? Önhöz tartozik a sport, az ifjúságügyi, a családpolitikai és a szociális terület is.
– Nagyon sok múlik azon a szemléleten, ahogy az állam áll az egész kérdéskörhöz. Amikor egészségügyről beszélünk a mai vitákban, akkor valójában betegségügyről polémiázunk. Magyarországon az orvoshoz fordulás gyakorisága rendkívül nagy. Viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy amikor tényleg bekövetkezik a baj, akkor csak abban a betegségfázisban mennek el orvoshoz az érintettek, amelyben már nem biztos, hogy lehet segíteni. Ez sajnos például a rákos megbetegedések esetében is így van. Az előrehaladott problémák kezelése bonyolult, sokba kerül, az eredmények viszont nem kecsegtethetnek túl sok reménnyel. A kórházak finanszírozása és felújítása, a gyógyszerkassza mind-mind a már megbetegedett emberek ellátásáról szóló alrendszerek közé tartozik. De az egészségügy valójában sokkal általánosabb, szélesebb fogalom. Beletartozik az is, hogy a betegségeket el kell kerülni, meg kell előzni, hogy minél többen maradjanak az aktív keresőkorúak körében. A legfontosabb tehát a prevenció, hogy az emberek olyan életmódot alakítsanak ki, amely minimalizálja a súlyos megbetegedések kockázatát. A népegészségügyi program gerincét a nemzeti egészségügyi projektek adják. Idetartozik a leggyakoribb kórok, a keringési zavarok, a daganatos, mozgásszervi betegségek megelőzésének a kérdése, a mentálhigiéné és a gyermekegészségügy fejlesztése. De ennek az új szemléletnek az eredményei nem lesznek vihargyorsaságúak, egy generációnyi időnek el kell telnie ahhoz, hogy elérjük a sikert.
– Mikor lesz új Nemzeti alaptanterv?
– Egyeztettem már a minisztérium szakmai vezetőivel a NAT-ról. Elolvastam a preambulumot, amelyet teljesen megfelelő szellemiségűnek találtam. A tanterv egészének ezt kell majd képviselnie. Mindenképp fel kell gyorsítani a folyamatot, ezért a legrövidebb időn belül leülök tárgyalni a NAT alkotói gárdájával is.
– Ezek szerint ősszel nem kerülhet a parlament elé a szöveg?
– A jelenlegi információim szerint nem. De a cél akkor is az, hogy a 2019/20-as tanév már az új alaptanterv alapján induljon el.
– A kötelező olvasmányok kánonját is újragondolják?
– Ez természetes. Az értékeinket, a keresztény kultúránkat, a hagyományainkat azon a szinten kell megfogalmazni, amit a tanulók különböző korosztályai képesek befogadni.
– A pedagógusoknak az életpályamodellen túl mit tud ígérni?
– Nem szeretnék ígérgetni. Az egyik legnagyobb szakági szakszervezet elnökével tárgyaltam a napokban, és nagyon eredményes volt a találkozónk: hasonlóan látjuk a terület gondjait, és minden célban egyetértettünk. Tehát az együttműködésünk garantált lesz. Minden érdekvédelmi szervezettel szeretnék leülni egyeztetni.
– Megvalósulhat a kilencosztályos általános iskola bevezetése?
– Komoly szakmai viták zajlanak az ügyben, egyelőre nincs döntés.
– A szociális ágazatot bérfeszültség jellemzi. Nekik mit ajánl az új miniszter?
– Ezen a területen a béren kívül létszám- és minőségi problémák is vannak. Mindhárom ügyben egyszerre szeretnénk lépni. Nagyon fontos munkát végeznek, hiszen demográfiai szempontból a magyar elöregedő társadalom, és – annak ellenére, hogy csökken a számuk – még sokan élnek hátrányos helyzetben. A romakérdésben mindenképpen előbbre kell jutnunk, a pasztorációnak, a kollégiumi rendszer fejlesztésének nagyon nagy jelentősége lesz. „Mindenki lépik egyet” – Deák Ferenc mondata egyfajta mottóként foglalja össze számomra, hogy mit szükséges elérnünk a szociális területen. Az elmúlt nyolc évben megteremtett munkaalapú rendszer nagy eredményeket hozott, ugyanis kezd visszaállni a munka, az alkotás megbecsülése, hiszen ez mindig eredménnyel jár, a teljesítmény mérhető dolog. És ez az emberek önbecsülésére is hihetetlen hatással van.
– Mi a véleménye arról a vitáról, miszerint a kormányzatot lépten-nyomon kritizáló, olykor becsmérlő liberális szemléletű művészek nagyon nagy szeletet hasítanak ki az állami támogatásokból?
– Szerintem nem olyan bonyolult vita ez, mint amilyennek elsőre látszik. A megoldás egyszerű: azt az alkotást – és az alkotót – támogatja az állam, amely értéket képvisel. Divatok és ideológiák jöttek-mentek a történelmünk során, a legtöbb múló pillanat volt csupán, de az értékek fennmaradtak. Szerintem az az érték, ami az emberhez méltó életmódot elősegíti.
NÉVJEGY
68 éves, egy gyermek apja
emberierőforrás-miniszter, onkológus-tanár
Az orvostudományok kandidátusa, az MTA doktora, az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja
1974-től a SZOTE II. sz. Sebészeti Klinikán klinikai orvos, 1978-tól tanársegéd, 1981-től az Országos Onkológiai Intézetben alorvos, 1984-től adjunktus, 1986-tól a fej-nyaksebészeti osztály főorvosa, 1992-től főigazgató főorvos. 1993-ban megalkotta a WHO által akkreditált Nemzeti Rákkontroll Programot. 1994-től egyetemi tanár a Haynal Imre Egészségtudományi Karon (HIETE), 1998 után tanszékvezető (HIETE, Semmelweis Egyetem, Pécs, Marosvásárhely). 2007-től Pécsett az onkológiai tanszék igazgatója
16 szakkönyvet, 7 könyvet írt
