– Hogyan sikerült a Breitbart Newsnak áttörnie a hagyományos, fősodrú média által alkotott falakat?
– Egyfajta kombinációját alkottuk meg a bulvárlapok gyorsaságának és a mély, részletes elemzésnek. Olyan elegy ez, amelyet nehéz lemásolni, mert szükséges hozzá a megfelelő stáb, a megfelelő újságírók és szerkesztők. Sokan próbálkoztak hasonlóval, de elbuktak. Mi viszont jó időben voltunk jó helyen. A hagyományos médiát sokkolta a jelenlétünk, mert olyan tudósítói hálózatot építettünk ki – például Európában is –, amely képes volt versenyre kelni velük. Oda küldtük az embereinket, ahol a dolgok történtek. Többek között a mexikói határra, Texasba. Volt, hogy 115 tudósítóval dolgoztunk, Londonban például kifejezetten nagy stábunk van – ezzel a hagyományos média, amelynek sokkal kisebb a tudósítói hálózata, nem tudott versenyezni. Fontos volt az is, hogy megkülönböztessük magunkat a konzervatív tömegtájékoztatás nagyágyújától, a Fox Newstól. A teljes jobboldali média tőle függött, s ebben a helyzetben ellustult, elkezdett vélemény-újságírást folytatni. Mi ezzel szemben a tényekre és az elemzésre helyeztük a hangsúlyt.
– Hogyan határozná meg az amerikai alt-right, az alternatív jobboldali mozgalom viszonyát a Republikánus Párthoz és az elnökhöz?
– Az alt-right meglehetősen máshonnan indult, mint amivé napjainkra vált. Akkoriban megláttam a lehetőséget az online, többszereplős videójátékokban. Chatszobák, weboldalak, havi előfizetések kapcsolódtak ezekhez a játékokhoz, mint amilyen például a Warcraft. Ezek a felnőtt emberek heti 60 órát ültek a gép előtt, játszottak, chateltek egymással. Egy teljesen más univerzumot találtam itt, olyan erős elkötelezettséget, egységet, amely különbözött a hagyományos amerikai civil szerveződések világától. Az alt-right egyfajta libertárius, establishmentellenes mozgalomnak indult. Az idők folyamán azonban egyre nagyobb befolyást gyakorolt rá az etnonacionalizmus. Trump elnök azonban egy sokkal tradicionálisabb irányvonalat képvisel, szélesebb látószögből nézi a politikát.
– Ön szerint mi a lényege Donald Trump jelmondatának, az America firstnek?
– A kampány során előfordult, hogy nagyon rosszul álltak a népszerűségi mutatók. A lényeg azonban az volt, hogy az amerikaiak kétharmada azt gondolta: az ország rossz vágányon halad. Ezt a lehetőséget kellett kihasználni. Clintonról nem hitték el, hogy a vezetőjük lehetne. Nem vezérként tekintettek rá. Az említett kétharmadon belül a munkás- és a középosztály volt többségben. Elkötelezetté váltak egy olyan ember iránt, aki vissza tudja fordítani ezt a folyamatot. Trump kampánya nagyon merész volt. Fel merte például vállalni az illegális migráció problémáját. Felismerte, hogy milyen fontos a feldolgozóipari munkahelyek visszaszerzése Kelet-Ázsiából. Hogy mennyire fontos az Iszlám Állam fizikai megsemmisítése vagy mondjuk az iráni atomegyezmény újratárgyalása, a Teherán által működtetett terrorapparátus felszámolása. Felvállalta, hogy Kína agresszív kereskedelmi terjeszkedésének véget kell vetni. Ezek alapvető dolgok, de a megvalósításuk nem könnyű, mert a globalista elit szembenállása mellett kell végrehajtani őket, holott az amerikai emberek gazdasági, nemzeti és személyi biztonsága a tét. Az elnök ezeken a területeken fantasztikus munkát végez. Kormányzása eddig eltelt időszakában többet tett ezekben az ügyekben, mint Obama nyolc év alatt.
– Milyen különbségeket lát Obama és Hillary Clinton, valamint Trump külpolitikája között?
– Obama és Clinton a globalista elit részei voltak. Fontos hangsúlyozni, hogy az „America first” nem az Egyesült Államok elszigetelődését jelenti. Éppen ellenkezőleg: arra utal, hogy az USA sokkal inkább elkötelezett a külpolitikában, mint az Obama-érában volt – viszont az amerikai érdekek mentén. Nézzük például a Közel-Keletet. Az előző elnök hátrahagyta ezt a térséget. Trump külpolitikája nyomán viszont újra vannak szövetségeseink és partnereink a régióban, akik segítenek a radikális iszlám terrorizmus elleni harcban. Irán esetében nemcsak az a központi kérdés, hogy van-e atombombája vagy nincs, hanem az is, hogy képes-e tovább működtetni a libanoni Hezbollah terrorszervezeteit – például Irakban, Szíriában vagy újabban Jemenben. Az amerikai érdek az összes globális válsággócban jobban megjelenik, mint valaha. Trump már kormányzása első évében fizikailag is felszámolta az iszlám kalifátust – Moszulban és Rakkában. Obama idejében az iszlám terroristák termőföldek, olajlelőhelyek felett diszponáltak, az ottani lakosok adót fizettek nekik. Ez pont az ellenkezőjét mutatja annak, mint amellyel Trumpot vádolják: nem elszigeteli Amerikát, hanem éppenséggel bevonja a konfliktusokba és rendezi azokat. Az európai és a magyar emberek számára is fontos üzenet, hogy partnerekre, szövetségesekre van szükségünk a NATO keretein belül. Az észak-atlanti szervezet legnagyobb európai tagja, Németország ugyanakkor nem járul hozzá GDP-je két százalékával a közös védelmi költségvetéshez. Az öreg kontinensnek fel kell ismernie, hogy a globális helyzet megváltozott. Többé már nem mondhatja azt, hogy szegény vagyok, védelemre szorulok, s a nagy amerikai testvér majd megvéd engem.
– Ön a globalista elitet említette. Mi a helyzet a republikánusokkal? Trump ott is lecsapolja a mocsarat?
– Nem. Ezt a kifejezést arra a politikai elitre használjuk, amelyet Brüsszelben vagy Davosban is lehet látni. Ugyanez van nálunk is, az Egyesült Államokban. Tanácsadók, vállalati lobbisták, Wall Street-i bankárok, politikusok. Akik Washingtont birodalmi fővárossá teszik. A kilenc leggazdagabb amerikai megyéből hét Washington környékén helyezkedik el. A szilíciumcsip feltalálása óta első ízben az egy főre jutó jövedelem ebben a hét megyében nagyobb, mint a Szilícium-völgyben, holott ott keletkezett addig a legnagyobb jövedelem az amerikai gazdaságtörténetben. A Republikánus Párt donorjai, támogatói eltávolodtak a szavazóktól. A republikánus elnökjelölő választáson a szavazók 84 százaléka Trump mellett döntött. Az összes többi jelölt a maradék 16 százalékon osztozott. A washingtoni mocsár lecsapolására nem elég egy elnöki ciklus, az egy életen át tartó munka. Egy ciklus arra elég, hogy megmutassa, milyen irányba tart az adott elnöki politika.
– Ön szerint a migráció mennyire rajzolta át a nyugati politikai helyzetet?
– Nagyon nagy mértékben. Populista lázadást hozott. Gondoljunk csak a brexitre, a magyarországi választásokra vagy az osztrák belpolitika változásaira. Az USA-ban Trump jelentette a fő változást. Kampánya fókuszába a kereskedelmet, valamint az illegális mexikói bevándorlást helyezte. Tökéletesen kommunikált a tömegekkel közvetlenül, kerülte az intellektuális hímezést-hámozást. Nézzük meg, hogy egy átlagos amerikai kapitalista mit akar. Olcsó munkaerőt, így lenyomja a munkások bérét – akár úgy, hogy olcsó, illegális migránsokat foglalkoztat. A politikai elit nem állami iskolákba járatta a gyerekeit, nem az állami egészségügyi szolgáltatásokat használta. Így tönkretették az állami iskolákat és az egészségügyet – hiszen az olcsó munkaerő az illegális bevándorlás révén rendelkezésre állt, nem volt érdekük a képzetlen amerikai munkások oktatása és egészségének megőrzése. Trump forradalmat hozott, mert éppen ezeket a politikai elit által elhagyott embereket szólította meg. Ráadásul a feketék körében a munkanélküliség történelmi mélyponton van. Martin Luther King büszke lenne; az emberek hajlamosak elfelejteni, hogy ő gazdasági nacionalista volt. Többek között azért is küzdött, hogy a munkások bére emelkedjen. Hogy a feketék gazdasági helyzete javuljon, több munkájuk legyen. Trump küzdelme az illegális migráció ellen éppen az amerikai feketék és a latinok munkaerőpiaci helyzetének a javítását célozza. Az elnököt nem érdekli, milyen színű a bőröd, milyen nemzetiséghez tartozol, mi a vallásod. Ha amerikai állampolgár vagy, akkor védi az érdekeidet. Ebben Trump nagyon erősen különbözik a republikánus elittől, amelyiknek kizárólag az olcsó munkaerő a fontos, de a demokratáktól is, akik viszont csak a szavazatokra hajtanak.
– Milyen Soros György megítélése az Egyesült Államokban?
– Szerintem egyike a leggonoszabb embereknek az egész világon. Megpróbálja lerombolni, aláásni az amerikai intézményrendszert. Gyalázatos például az is, amit Közép-Európában, Magyarországon művel. Esküdt ellensége a nemzeti mozgalmaknak az USA-ban és a világ más országaiban is.
– Ön szerint melyik uniós tagország lehet az Egyesült Államok legszorosabb szövetségese a jövőben?
– A visegrádi négyek mindenképpen közéjük tartoznak majd. Sokan mondják, hogy Németországnak és Franciaországnak vége. Nem hinném, hogy így lenne. Előbbiben ott az AfD, utóbbiban a Nemzeti Front. Ha a francia elnökválasztási kampányban kicsit ügyesebbek, jobban menedzselik, megnyerhették volna. Macron egy Obama típusú figura – sokat beszél, de keveset cselekszik. Németországban járva láttam, hogy ott is vannak olyan fiatalok, akik a nemzeti populizmust hatékonyan képesek közvetíteni a választók felé. Trump nagyon hatékonyan képviseli azt az álláspontot, hogy a világ kereskedelmi szövetségekből, tőkepiacokból, vállalati ügyletekből és biztonsági-katonai szövetségekből áll. Az USA ezeknek a szövetségeknek a része kíván lenni, de nem óhajt senkit sem megvédeni.
– Ön szerint a nemzetállamoké, vagy épp ellenkezőleg: a határok nélküli globalizmusé a jövő?
– Azt látjuk, hogy a globalizációs trend visszafordulóban van. Elég csak az olasz választásokra és kormányalakításra utalni. De említhetnénk a cseh, az osztrák, a magyar, a lengyel vagy akár az amerikai helyzetet is. A történelem szerintem a mi oldalunkon áll. Nézzük az olasz állapotot: a választók akaratából meghaladták a jobb- és a baloldali paradigmát – a nemzetet helyezték minden más elé. Ezeket a változásokat látva a globalisták persze elkezdik hirdetni, hogy vége a liberális demokráciának, sőt: vége a demokráciának. Mindezt azért, mert elvesztik a választásokat. A globalizmus propagandagépezete – például a Financial Times vagy a The Economist, a BBC, a CNN, a Euronews – azon siránkozik, hogy elveszett a demokrácia. A demokráciának azért lenne vége, mert jól fenéken billentettük az eddig uralkodó politikai elitet?
NÉVJEGY
Az 1957-ben született politikai szereplő az amerikai haditengerészetnél szolgált az 1970-es évek vége és az 1980-as évek eleje között
Ezt követően befektetési bankár volt a Goldman Sachsnál, alelnökként hagyta ott a céget
Dolgozott Hollywoodban, 1991 és 2016 között 18 filmnek volt a producere
2007-ben az alt-right legfontosabb orgánuma, a Breitbart News társalapítója lett
2016 augusztusában kampányfőnökként csatlakozott Donald Trump elnökjelölti csapatához
Trump elnökké választása után főtanácsadó lett az elnök mellett, ezt a posztot 2017. augusztusban hagyta el
