LÉPÉSELŐNYBEN
A balliberális sajtóban már az első hírek betiltásnak, később beszántásnak nevezték a gender szak megszüntetéséről kiszivárogtatott döntéstervezetet. A valóság ezzel szemben az, hogy az Emmi úgy határozott, a gazdasági hasznossága hiányában, a lanyha érdeklődés, valamint a munkaerőpiaci helyzetének a kilátástalansága miatt nem finanszírozza tovább ezt a képzést, de akik korábban kezdték, befejezhetik a tanulmányaikat. A szakot tehát nem tiltották be. Majd Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter világossá tette: ezen a területen azonban oktatási tevékenységet az állam nem kíván finanszírozni, ez az álláspont minden szempontból legitim.
Viszont a társadalmi nemek iránti érdeklődést sem tiltotta be senki, eddig is folyt képzés ebben a témában más szakokon, eztán is indulhat kutatás, készülhetnek gendertárgyú szakdolgozatok. Ahogy a betiltás szó nem felelt meg a valóságnak, úgy fenntartásokkal kell kezelni a balliberális sajtó minden írását a gender studiesról. Igyekezetük arra irányul, hogy ezeket a tanulmányokat bagatellizálják, úgy mutassák be, mintha szimplán a nők és a férfiak szerepét vizsgálnák, azt bizonygatva, hogy nincs mit megkérdőjelezni a hasznosságukkal kapcsolatban. Csakhogy nem erről van szó, hanem nyílt politikai aktivizmusról, férfiak és nők hatalomhoz való viszonyáról, a patriarchátus hatalmának a megdöntéséről, a homofóbia elleni küzdelemről, egy elképzelt egyenlőség érdekében vívott harcról, melyben a tudomány eszközeit használják pajzsként.
MI A GENDER SZAK?
Az ELTE Társadalomtudományi Karán meghirdetett szak tájékoztatója szerint a mesterképzés társadalomtudományi alapokon nyugvó interdiszciplináris program, melynek középpontjában a társadalmi nemek közötti viszonyok és a társadalmi struktúra kölcsönhatásainak elméletileg megalapozott és szisztematikus módszertani apparátussal történő, problémaorientált vizsgálata áll. A szak igazgatója Kövér-Van Til Ágnes professzor, aki a szegedi egyetemen szerezte jogi diplomáját 1981-ben, majd elvégezte a szociológia szakot is. 1996-ban a Helsinki Bizottság programigazgatója lett, ezzel egy időben jogi főmunkatárs volt a Nyílt Társadalom Intézetnél. Tudományos munkássága innentől kezdve az emberi jogok, a nonprofit jog, a diszkrimináció felé fordult, s 2006-tól már a társadalmi nemek tanulmánya is bekerült az életrajzába. 2009-ben a Bajnai-kormány vízügyi miniszterének, Szabó Imrének az esélyegyenlőségi tanácsadójaként tevékenykedett. Férje, Jon Van Til amerikai politológus A magyar beteg címmel írt könyvet hazánkról 2015-ben, amelyben azt fejtegette akkoriban – a Népszava egy cikke szerint –, hogy Magyarország komoly gondokkal kerülhet szembe a következő években. Gazdaságilag az a veszély fenyegeti, hogy „elfeledett országgá” és politikai nevetség tárgyává válik. A professzor javaslata a harmadik „szektor”, a civil társadalmi háló kiépítése, tehát a már jól ismert Soros György-féle stratégia mellett teszi le a voksát
Az oktatók között megtaláljuk Gregor Anikó szociológust, aki a hazai feministaszcéna ismert szereplője, aktív résztvevője a Soros-féle civil hálózat konferenciáinak, rendezvényeinek. Pető Andrea professzor, a gender studies hazai élharcosa, a CEU társadalmi nemek tanulmánya tanszékének a vezetője az államilag támogatott szak megszüntetését követően komoly lobbitevékenységet kezdett a kormány intézkedése ellen nyilvánosan és a háttérben is.
MIÉRT AKKREDITÁLTÁK?
2016. júliusi határozatával akkreditálta a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) az ELTE társadalmi nemek mesterképzését, a szak elindult tavaly szeptemberben. Hárman ellenezték, tízen támogatták, tehát nem volt egyöntetű a vélemény az engedélyezéssel kapcsolatban. A hivatalos út az, hogy a MAB átadja szakértői véleményéről szóló határozatát a miniszternek, ő adja meg az engedélyt a szak indítására. Joggal tehetjük fel a kérdést: 2016-ban miért nem merült föl a minisztérium szakembereiben, hogy alaposabban megfontolják a döntést? Hiszen két évvel ezelőtt is pontosan lehetett ismerni a gendermozgalom tevékenységét.
A gender szak mellett érvelők arra hivatkoznak, hogy ez a szak nem a melegekkel és a szexuális kisebbségekkel foglalkozik, hanem népesedési és családpolitikai kérdésekkel. Ha megnézzük a felvételi követelményekben megadott szakirodalmi listát, ott genderszociológiai, feminista témát, a magyarországi homofóbiát tárgyaló munkát írnak elő, az ajánlott olvasmányok között a nemi szerepek eltűnését taglaló cikk is van. A felvételt nyert hallgatók olyan kötelező kurzusokat hallgatnak, mint a Bevezetés a feminista irodalomba, Antidiszkrimináció és emberi jogok a társadalmi nemek perspektívájából, Férfikutatások, Társadalmi nemek a szakpolitikákban. A szabadon választható kurzusok között pedig egyebek mellett a Feminista filozófia, Gendernyelvészet, Szexuális kisebbségek szerepel. Ennek tükrében nehezen értelmezhető a gender szakot kitartóan védők mellett az ELTE Társadalomtudományi Kara dékánjának a közleménye is, mely szerint aggályos, hogy olyan szak szűnik meg, amely a család és a népesedés kérdéseivel foglalkozik, mert ezeket a laikus szemnek nem sikerült felfedezni a felsoroltak között.
Miként egy egyetemi vezetésben tevékenykedő professzor elmondta lapunknak, a gendertanulmányokat korábban is lehetett oktatni más tudományterületeken belül, ez ma szintén járható út. Ahogy azt is hozzáfűzte: amikor nemzetpolitikai kérdés a megmaradásunk, a demográfiai mutatók javítása, akkor érthető, ha a kormány nem akar olyan ideológiát támogatni, amely a nemek megszűnését nem látja problémának.
SZIVÁROG A GENDERIDEOLÓGIA
Mivel meglehetősen marginális a gendertanulmányok beágyazottsága a hazai tudományos életben, így a politikai aktivizmusra sem igazán vevő a „maradi” magyar társadalom. Szakértők szerint húsz évvel vagyunk lemaradva genderügyben; már az is komoly fegyvertény, ha sikerül konzerválni a jelenlegi állapotot, és nem kap további teret ez az aktivizmus. Hogy lássuk, miért fontos ellene menni, elég csak a Németországban bevezetett harmadik nemre gondolni, a melegházasság melletti kampányolásra vagy a transzneműek problémáinak a fókuszba állítására az USA-ban. A transzneműeknek és a szexuális furcsaságokkal élőknek (queerek) a létszámukhoz képest elképesztő lobbierejük van, az idei Oscar-díjat is éppen egy transzszexuális pincérnőről szóló chilei film nyerte. Mint ahogy korábbi cikkünkben beszámoltunk róla, az ez évi New York-i divathét fő témája a diverzitás volt: soha nem látott létszámban jelentek meg a kifutókon a se fiú, se lány modellek. A Disney jelezte: fontolgatja, hogy a kislányok kedvenc meséjét, a Jégvarázst leszbikus szerelemmel folytassák. Tegyük akkor e nyomulás mellé a statisztikát. A mérések szerint a társadalom kb. öt-hét százaléka homoszexuális; a transzneműek arányát vizsgáló amerikai kutatás azt mutatta, százezerből 390 emberről, azaz 0,39 százalékról van szó. Senki sem várja, hogy ezek a kisebbségben lévő csoportok láthatatlanok maradjanak. A probléma az érzékenyítés ipari volumenével van, ami egyáltalán nem tükrözi a valóságos viszonyokat. Walesben például már a nemzeti tantervet is a genderideológia szerint dolgozzák át, mert a korábbi túlságosan biológiai szemléletű, nem elég érzékeny a szexuális kisebbségek irányában. Az LMBTQ-mozgalmak szintén a hatvanas évek emberi jogi és szexuális forradalma idején bontottak zászlót, a gendertanulmányokkal erősen összefonódtak, ott találtak ideológiai talapzatot. Így az az érvelés is hamis, amelyik szerint a gender studies nem feltétlenül a szexuális kisebbségekkel foglalkozik.
BAJBAN A MOZGALOM
Csak a vájt fülű nőjogi mozgalmárok értesülhettek arról, milyen komoly törésvonalak, vérre menő viták jelentek meg az Európában erős befolyású német feministaközösségben. Az aktivisták cenzúrázással és megnyilatkozási tilalommal illették egymást; egyébként a hazai szereplőkre is jellemző, hogy a kritikus hangokat elnémítják. A német polémiában többek között azzal vádolták a feministák a genderistákat, hogy vonzalmat éreznek a barbarizmus és a terrorizmus iránt. Az ideológiát és mozgalmat több irányból is éri súlyos kritika, csakhogy ez alig jelenhet meg a nemzetközi balliberális mainstream sajtóban – gyűlöletbeszédnek címkézve cenzúrázzák ki, ott ne is keressük. De egyre erősebbek a genderellenes hangok, áttörték a láthatatlan falakat. A jobboldali, konzervatív, keresztény sajtó beszámol a túlkapásokról, tömegek ismerték fel a veszélyeket, antigender hangok jelentek meg a politikai és tudományos felületeken, így újratervezésre kényszerültek a hívek.
Pető Andrea professzor tanulmányában azt elemzi, mi okozza a genderideológiai elleni támadásokat. Úgy fogalmaz, hogy a 2008-as pénzügyi krízis és a menekültválság átalakította a korábbi európai keretet és erősíti az antigender-mozgalmat. Azt írja: „Ha meg akarnám határozni, az antigender-mozgalom egy nacionalista, újkonzervatív válasz a neoliberális globális rend válságára.” Úgy véli, a genderideológia ellenfelei hat ponton támadják az eszmét. Mégpedig az LGBTQ-jogokat, az isztambuli egyezményt, mindent, amiben a társadalmi nemek kifejezés szerepel. Valamint a szexuális oktatást és annak tartalmát, mert Pető szerint nem az önrendelkezést, hanem a családi szerepekre nevelést követelik. Végül pedig az Európai Uniót, az ENSZ-et, a WHO-t, amelyek a nemzeti keretre ráerőltetik a döntéseiket. (Pető Andrea: Antigender, azaz a társadalmi nemek fogalmát mint ellenségképet használó diskurzus megjelenése Magyarországon.) Szerinte erre a sokoldalú támadásra reflektálnia kell a mozgalomnak, új szövetségeseket szükséges találnia és új nyelvet kell kialakítania.
A liberális eszme válsága és agóniája lépéshátrányba kényszerítette tehát a genderideológia aktivistáit a nemzetközi színtéren is. Minden lehetőség adott, hogy ebben a vitában a konzervatív narratíva ne csak teret nyerjen, hanem meghaladja ezt a végérvényesen zsákutcába jutott ideológiát.
LENGYELORSZÁG IS ÁLLÁST FOGLAL
A kormányzó párt, a Jog és Igazságosság úgy kezeli a genderideológiát, mint az egyik legnagyobb veszélyt a hagyományos család intézményére nézve. Bár a gendertanulmányok jelen vannak az oktatásban, s a diskurzust a közelmúltban elhomályosította az abortuszvita, de a polémia rendszeresen fellángol, a katolikus egyház, a jobboldali politikusok és társadalmi szervezetek napirenden tartják.
2013-ban a lengyel püspökök levelet fogalmaztak meg a genderideológia ellen, melyben felhívták a figyelmet a veszélyeire. „A genderelmélet olyan elveket támogat, amelyek teljesen ellentétesek a valósággal (…) ahhoz vezethet, hogy a közvélemény elfogadja új típusú családok létrehozásának a jogát, például homoszexuális kapcsolatokra épülőket” – olvasható a levélben.
2017 elején az abortusz teljes tilalmáért harcoló Élet és Család Alapítvány a genderoktatással kapcsolatos felhívást küldött valamennyi állami egyetemnek Lengyelországban. Közérdekű adatigényésre hivatkozva azt akarták megtudni, hogy az adott intézmény folytat-e előadásokat a gender studies terén, hány egyetemi oktató foglalkozik ezzel, mennyibe kerül – de nem jártak sikerrel.
Az elmúlt év közepén a PiS szenátora, Jerzy Czerwiński a lengyel parlament felsőházában figyelmeztetett a genderrel kapcsolatos veszélyekre a gyermek születését követő szülői szabadság apákra vonatkozó EU-s ajánlásának a változása miatt. Úgy fogalmazott: „Az unió ne másszon bele a magánéletembe. Ez egyszerűen a szabadságom kérdése. Az úgynevezett társadalmi nem, vagyis a gender érvényesítésére irányuló törekvések tragikus véget fognak érni. Európában a férfiak megszűnnek férfiként, a nők pedig nőként létezni, és majd fellép az iszlám a »valódi« férfiakkal. Maguk ilyen egyenlőséget szeretnének? Mert én nem. Azt akarom, hogy Lengyelországban megmaradjanak a nők és a férfiak, mert a természet vagy tulajdonképpen Isten ilyennek teremtett bennünket.” (G. I. )
Borítófotó: Femen aktivisták akciója Párizsban. Szeretnek vetkőzni
