– A fiatal tudósok versenyét 1988 óta szervezi az Európai Unió azzal a céllal, hogy előmozdítsa a 15–20 év közötti tudósjelöltek együttműködését, hozzájáruljon a fejlődésükhöz. A megmérettetés első két fordulóját minden tagállam maga szervezi meg. Magyarországon ennek fő lebonyolítója a Magyar Innovációs Szövetség, amely az idén négy második helyezettet választott a 106 beérkezett és 57 határidőre elkészült pályázatból, köztük a ti dolgozatotokat is. Tavaly szintén indultatok a versenyen. Máskor is volt arra példa, hogy osztozni kellett a díjon?
Tóth Bence: Azt hiszem, igen, mert a zsűri nem tudja eldönteni, hogy mely pályázatok tekinthetők azonos színvonalúnak, és ha valamely munka nagyon hasonló, csak azért nem teszi a következő, második vagy harmadik helyre, mert már van egy első vagy második helyezett. Tavaly például négy első helyezett volt.
– Te magad is nyertél a múlt évben. Mi volt a pályamű?
T. B.: Igen, ez egy speciális kesztyű volt, amelynek a segítségével a jelnyelvet beszéddé lehet alakítani.
Zsigó Miklós: Tovább nehezíti a zsűri döntését, hogy ezen a versenyen nincs korosztályi és tematikus bontás sem. Minden indulót egyszerre bírálnak el. Az első beadott pályaterv idejétől kezdve folyamatosan ismerkednek az egyes projektekkel, nincs külön biológiai, fizikai, informatikai vagy műszaki szekció. Igyekeznek minden tudományágat képviseltetni a kiválasztásnál, de például ez tavaly nem sikerült, mind a négy első helyezett műszaki projekt lett. Talán ezért vannak a különdíjak is: én például elnyertem a legfiatalabb versenyzőnek járó Vodafone Junior Ösztöndíjat.
– Hogyan választják ki a nyertes pályaműveket?
T. B.: A verseny során mentorokkal dolgozunk együtt, mi csak konzulenseknek hívjuk őket. Komoly a megmérettetés és a zsűri munkája is, mert első körben csak egy rövid vázlatot kell benyújtani arról, mit tervezünk csinálni. Persze már ebben a fázisban is kész lehet a prototípus. Én két éve fejlesztettem egy akkor dicséretben részesített robotot, de ez azon kívül, hogy lesüllyedt a víz alá, valójában nem működött. Ezt követi a második forduló, melynek során már a formai szűrőn átjutott versenyzők mellé konzulenseket rendelnek. Velünk két belső szakértő dolgozott együtt. A második fordulóban egy 10-12 oldalas, komoly dokumentációt kell benyújtani a szakmai specifikációról, a felhasználhatóságról.
Zs. M.: A harmadik fázis a legnehezebb: egy ötperces prezentációban és az azt követő kérdésekre adott válaszokkal meg kell védeni az innovációt.
– Hogyan készült el a prototípus?
Zs. M.: A legtöbbet a konzulensünk, édesapám, a Bánki Donát Műszaki Középiskola tanára segített, valamint Tóbiás József, aki a konstrukció felépítésénél működött közre abban, hogy az összeépítés stabil és masszív legyen.
T. B.: Ezen túlmenően köszönettel tartozunk a Nyírségvíz Zrt.-nek és ott Hüse Péternek, mert kipróbálhattuk a készüléket. Maga a robot tulajdonképpen egy cső, és erre építettük rá a szerkezeteket, amelyek a tevékenységeket végzik.
– Honnan ismeritek egymást és hogyan működik köztetek a kooperáció? Hiszen nem is egy iskolába jártok.
Zs. M.: Lényegében akkor találkoztunk, amikor Bencét felvették a Bánkiba. Édesapámmal már kiskorom óta jártunk versenyekre, és mivel a Bence által tervezett robot nem működött, arra gondoltunk, hogy közös erővel biztosan sikerül jól felépíteni és programozni. Én szándékosan nem abba az iskolába járok, ahol apa tanít, de mivel ők együtt kezdtek dolgozni, adta magát, hogy mi hárman összefogjunk. Édesapám régóta támogatja ezeket a fejlesztéseket, olyan mentor, aki nélkül semmire sem mentünk volna.
– Mitől különleges ez a robot? Mi az újdonsága?
Zs. M.: A világon mindenhol probléma a tiszta ivóvíz: az egyik felén pazarolják, a másikon hiányolják. Sok helyen már olyan szennyezett a víz, hogy nem lehet meginni, annyira tele van vegyszerrel, ahogy például Varsóban is. A kutatórobotunk célja, hogy a vízközművesek vizet spórolhassanak meg. Az előre tervezett útvonalon előre tervezett feladatokat – például fotók és videók készítése – végrehajtó gép segítségével a szolgáltatók felmérhetik a tározók állapotát, anélkül, hogy feleslegesen leeresztenék a vizet. A szerkezet olyan tevékenység elvégzésére is képes, amelyre egy búvár nem, ezért is kiemelt jelentőségű ez a találmány.
T. B.: Persze robotok mindenhol vannak a világban, és sokféle céllal is készülnek, de olyan gépezet, amelyet pontosan erre a feladatra használnak, nincs. Egyszerűen még nem ismerték fel, hogy ez a megoldás sok energiát és főként vizet spórolhat. Amikor az ivóvíztározót ellenőrzik, jelenleg leeresztik a vizet, körbevizsgálják, és ha problémát tapasztalnak, akkor is visszatöltik, majd ahhoz, hogy kijavítsák a hibát, újra leeresztik. Óriási pazarlás. Megoldásunkkal több ezer köbméter víz felesleges leürítése kerülhető el. A prototípusunk tökéletesítéséhez most keressük a megfelelő partnert.
Zs. M.: A hibakeresés az ivóvíztározóban általában valamilyen repedés vagy fertőzés megindulásának a vizsgálata, amely jelenleg üres tartálynál valósítható meg. A mi innovációnk azt igyekszik bizonyítani, hogy nem kell leereszteni a vizet, a szerkezet így is megtalálja a hibát.
– Hogy értitek, hogy a tökéletesítéshez kerestek partnert? Eladnátok a robotot?
T. B.: A tökéletesítésre mindig szükség van, és a helyi vízműben valóban adtak segítséget abban, hogy a leeresztés előtt próbálgathatjuk a gépet, de ez kevés. Komolyabb odafigyelésre és egy valódi partnerre lenne szükség, akivel együtt dolgozhatunk a robot továbbfejlesztésén. Egyelőre itt például nem látták be teljesen az előnyöket, ragaszkodnak a jól bevált megoldáshoz. Mi hiszünk benne, hogy ezzel az eszközzel vizet, energiát és ezáltal pénzt is meg lehet takarítani, miközben tudjuk: minden innováció és kutatás kétféle kimenetelű lehet. Vagy sikerül és beváltja az elképzeléseket, vagy nem. Utóbbi mint kudarc nem szabad, hogy eltántorítson minket a további kutatástól. Sajnos azt látjuk, hogy itthon sokan még mindig a jól kitaposott utakat szeretik járni. Az innováció rengeteg embert és időt igényel. Mi magunk is suli után ültünk le fúrni, faragni és programozni.
– Mivel nem elsők, hanem másodikok lettetek, nem ti mentek Dublinba, a verseny döntőjébe. Mi lesz számotokra a következő megmérettetés?
T. B.: Vasárnap indulunk Londonba; a lap megjelenésének a hetén zajlik kint a TeenTech verseny, amelyre neveztünk a 16–19 éves korosztályban. Mindkét innovációnkkal beválasztottak minket a tizenöt nemzetközi döntős közé. Esélyesnek tartjuk magunkat, és nagy megtiszteltetés lenne valamilyen eredményt elérni itt is, hiszen a díjakat a yorki herceg adja majd át a háromnapos konferencia zárásaként.
Zs. M.: Nemrégiben voltunk egy másik megmérettetésen, ahol Áder János volt a fővédnök. Ő azt javasolta, hogy védessük le a megoldást. Ebben is gondolkodunk.
– Milyen hosszú távú terveitek vannak, hol tanultok tovább?
T. B.: Még van egy évem, így a szakot még nem döntöttem el, de a BME Villamosmérnöki Karára szeretnék menni.
Zs. M.: Számomra is a BME a cél, vagy esetleg ösztöndíjjal valamelyik külföldi intézmény matematikai és informatikai vonalon, de nekem még több időm van dönteni. Meglátjuk, mit hoz a jövő.
Tóth Bence
17 éves
Az NYSZC Bánki Donát Műszaki Középiskolájának a tanulója
KEDVENCEK
Film » Westwood
Könyv » J. R. R. Tolkien művei
Zene » Imagine Dragons: Believer
Szabadidő » úszni és bringázni szeret
Zsigó Miklós
16 éves
A Krúdy Gyula Gimnázium diákja
KEDVENCEK
Film » A tökéletes trükk
Könyv » Janne Teller – minden
Zene »
magyar alternatív rock és folk (Kiscsillag, Hiperkarma, Szabó Benedek és a Galaxisok, Bohemian Betyars)
Szabadidő » jégkorong, fotózás, videózás
