– Mivel tölti az idejét, amikor nem az egyetem ügyeivel foglalkozik?
– Leginkább a családommal – számomra az este például szent. Ha néha-néha kivételt is teszek, az estéket a feleségemmel és a fiammal töltöm, még ha ez egy-egy fontos üzleti vacsora rovására is megy. Szeretünk együtt lenni, intellektuálisan nagyon összehangoltan élünk. A közös mókázás, kirándulás még mindig az életünk része, pedig a fiam már huszonnyolc éves.
– Gyakran jár a Balatonhoz, hiszen a Dunántúlról származik. Mi tartotta mégis Debrecenben?
– Debrecen mellett egyértelműen a Tihany–Balatonfüred–Aszófő háromszögben érzem jól magam. Gyakran ugrom „haza” úszni egyet: a füredi Esterházy strandra 56 éve van bérletem. Minden üzleti ötletem a Balaton partján vagy a Balaton-felvidéki sétáim közben született. Van ott valami a levegőben Csopak és Tihany környékén, aminek a hatására egy dekadens, derűs jókedv lesz úrrá az emberen. Ezt nálam jobban megfogalmazta Czuczor Gergely költő a XIX. században: „Lelked szép erejét a sors hullámai edzik. E tó testednek nyújt vidor életerőt.” Hozzátartozik, hogy szeretek biciklizni, és a Balaton-felvidék csábító helyszín erre is.
Debrecenben viszont olyan emberi kapcsolatokra találtam, amelyeket nem lehet máshol pótolni. Erős az összetartás, egy különleges élmény, hogy immár debreceni lehetek. A városnak gazdag történelmi múltja van, az itt lakók tudnak közös célokért együtt dolgozni. Nemcsak a szülőföldem hagytam így hátra Debrecenért, de Szegedet is, ahol húsz évig tanultam és dolgoztam.
– Egyszer úgy nyilatkozott, hogy a szíve mélyén mindig orvos-farmakológus marad. Mit gondol most erről?
– Ha nem lennék rektor, akkor farmakológus, gyógyszerkutató lennék, rendszeresen kapok megbízási ajánlatokat erről a területről. Az egyetem erős egészségipari jelenléte ennek a kötődésnek is köszönhető. Egyik célom az, hogy segítsük például az egészséges élelmiszerek előállítását.
– Ha már ezt említi, a táplálkozástudományi eredményeket ön hogyan vinné be a mindennapi életünkbe? Az egészségmegőrzés, az elhízás elleni küzdelem mind innen ered.
– Amíg bárki nem tapasztalja a bőrén a problémát, addig nem is foglalkozik vele. Ugyanakkor a korom ellenére én is igyekszem példát mutatni. Az egyetemünk Táplálkozás- és Élelmiszer-tudományi Doktori Iskolája, amely az országban az egyetlen, lényegesen több, mint egyszerű dietetika. Az élelmiszer-biztonságtól kezdve a gyógyászati készítményeken át az élelmiszerek vizsgálatáig sok témában folytatunk kutatásokat. Az üzleti kapcsolataink így nem kizárólag a műszaki vonalon jelennek meg a jövőben. Hisszük, hogy a rendszerváltás körül szétvert hazai élelmiszeripart még újjá lehet építeni.
– Mire gondol pontosan?
– Korábban az Orosházától a Kisalföldig terjedő területen 71 konzervgyár működött Magyarországon – Európa éléskamrája voltunk, óriási exporttal. Ma pedig összesen 13 konzervgyárunk van, importáljuk az almát, a paradicsomot és még sorolhatnánk. A minőségi összetevők, a tészek és a modern technológiai vívmányok ma itthon is elérhetők. Kutatásokat és megoldási utakat kell létrehoznunk, hogy újra méltó helyére emeljük ezt a kiemelkedően fontos területet.
– És ebben tud segítséget nyújtani az egyetem?
– Igen, bár ez valóban nehéz műfaj, igazi interdiszciplináris terület, melynek keretében például létrehoztuk a Mádi Bor Akadémiát, ahol olyan eljárásokat fejlesztünk, melyek során Zsigmond király korabeli furmint készül, vagy az a fajta bor, amelyet még Nagy Katalin cárné ihatott. A bor kereskedelmének elméletei mellett ebben a témában is kamatoztatjuk nemzetközi kapcsolatainkat. De ugyanilyen fontos megemlíteni a „medical food” nevű iparágat, amelynek keretében például növényi alapú gyógyhatású tápszerekkel végzünk kutatásokat. Minden területen az egyetemi, a piaci és az állami szereplők együttműködését látom a követendő útnak.
– Ezek már azok a kezdeményezések, amelyek a Debreceni Egyetem önfenntartó modelljét demonstrálják. Jól látom? Melyek a legdinamikusabban fejlődő szegmensek?
– Még mindig az informatika és a műszaki területek, az autó- és gépgyártáshoz kapcsolódó kutatások. Valóban, minden ipari kapcsolat és pályázat hozzájárul ahhoz, hogy közelebb kerüljünk az önfenntartó egyetem víziójához. Kivételes lehetőség, hogy most kapunk egy 2,2 milliárd forintos kutatástámogatási keretet. A kormánydöntések értelmében pedig az intézményt megújító infrastrukturális beruházások is megkezdődhetnek. Ezek közt van például a világszínvonalú berendezésekkel felszerelt Learning Center vagy a kísérleti oltóanyagokat előállító gyárunk mintaüzemének építése az ipari parkunkban. Folyamatosan keressük az ipari kapcsolatok minőségi kiszolgálását, s azt, hogyan lehet a diákok számára is egyértelmű irányokat mutatni. Ezért is hoztuk létre a Mérnöki és Üzletfejlesztési Innovációs Intézetünket és bővítettük például a területünket az ipari parkunkban. Hisszük, hogy mindezekkel újabb eszközeink lesznek a kkv-szektor versenyképességi mutatóinak a további javításához, hiszen a kis- és középvállalkozások azok, amelyeknek önállóan a legkisebb esélyük van a fejlesztésre, mert nincs elegendő pénzük innovációra.
– A Győri Konzervatórium diákja volt 12 évig. Hogyan kapcsolódik a zenéhez?
– Azt gondolom, hogy a muzsika az életünk része. Zenekarban is játszottam. Most, rektorként örömömre szolgál, hogy itt, az ország legszélesebb képzési palettáját kínáló egyetemén zenei oktatást is nyújthatunk a hallgatóinknak a művészeti képzési terület keretében. Az pedig, hogy a Campus Fesztiválon és a gólyatáborokban professzortársaimmal közösen muzsikálunk a hallgatók előtt, különleges élmény.
– Mitől működik jól a Debreceni Egyetem?
– Ma már elmondhatjuk: az intézmény egyedülállóan jó abban, ahogyan a kapcsolatait házon belül és azon kívül is kezeli. Együtt dolgozunk a városvezetéssel, közös stratégiai céljaink vannak, amelyekben minden szereplőnek azonosak az érdekei. Ez itt, Debrecenben ötszáz éve így van: hagyomány, hogy jól dolgozik együtt város és egyetem. Közös a cél. Ha fejlődik a város, szívesen jönnek ide tanulni a fiatalok, és ehhez együtt építjük az infrastruktúrát, a gazdasági, üzleti kapcsolatokat. Mindezt úgy, hogy az intézmény kancellárjával együttműködünk az önfenntartó egyetem koncepción.
– Mi motiválja önt a folyamatos sikerek elérésében? Az egyetem önfenntartóvá tétele nem kis kihívás.
– Az a tény, hogy itt, Debrecenben, ha megígérünk valamit, akkor nem hajlik meg a gerincünk. Erre lehet alapozni a sikereket. Megígértük egymásnak, hogy még nagyobbra növünk, és ez a közös cél a legfontosabb motiváció. A debreceni ember hagyománytisztelő és szeret alkotni, az adott szava kötelezi. Örömmel tölt el, hogy az intézmény fejlődésének a részese lehetek.
NÉVJEGY
61 éves, házas, egy felnőtt fia van
Farmakológus
Kutatási területei: diabetológia, táplálkozástudomány, farmakológia, gyógyszerészeti és egészségtudományok
Egészségtudományokból doktorált Szegeden, 1996-ban
A Debreceni Egyetem tanára 1999 óta, később stratégiai rektorhelyettese és 2013-tól a rektora
KEDVENCEK
Film » Törés
Zene » Paganini, IX. Capriccio
Szabadidő » a családjával tölti
