– Volt hír- és választásiműsor-vezető, szerkesztő, csatornaigazgató, online szerző és sokféle tematikában kipróbálta magát. Tévézik, rádiózik. Mi áll a legközelebb önhöz?
– Tizenöt évig voltam hír- és hír-háttérműsorok műsorvezetője és riportere; jól éreztem magam a hírműfajban. Mellette dolgoztam más műsorokban is, így a könnyedebb, beszélgetős műfaj is közel áll hozzám. Nagyon jólesett, hogy mindig több műfajban dolgoztam párhuzamosan, sosem voltam „együgyű”. Most a Kossuth Rádióban egy élő magazinműsorban, egy családi tematikájú és egy portréműsorban is dolgozom – örülök a sokféleségnek.
– Ráadásul egy csatornánál, pontosabban a közmédiánál maradt végig, miközben kollégáinak többsége átigazolt más médiumokhoz. Nem vágyott a változatosságra?
– Két-három évente új feladatok találtak meg, szóval rengetegszer váltottam már munkahelyet – csak épp szinte ugyanannál a cégnél maradva.
– A rádió vagy a tévé inkább az ön terepe?
– Én mindkettőnek örülök. És halkan mondom: annak is, hogy mostanában nem kell mindennap nyakkendőt kötnöm.
– A kora reggeli műsorban való munka mennyire viselte meg a családi életet?
– Volt előnye is, hátránya is. Igaz, hogy 4.40-kor szólt a vekker, ötre jött a taxi, 5.20-kor már a sminkes székében ültem, de a nap második fele a családé lehetett. A nagyon korai kelés persze hosszú távon nem egészséges, de fiatalon időszakosan elviselhető. Ráadásul volt egy olyan ritmus, amelyre rá lehetett állni.
– A fentiek mellett coachként is dolgozik, kommunikációs tréningeket is tart. Még könyvírásra is maradt ideje. Hogyan csinálja?
– A tréningeken nagy élmény látni, hogy az olykor félszeg vagy tanácstalan megszólalókból önbizalommal teli, gondolataikat megfogalmazni képes, médiatudatos riportalanyok válnak. Legalább annyi örömöt kapok, mint amennyi szakmai segítséget adni tudok. Tapasztalom, hogy mennyi kincs rejlik egy emberben, és az hogyan kezd mások számára is láthatóvá válni.
A könyvek menet közben, apránként születtek. Volt, amelyik felkérésre és volt, amelyik a közös emlékeink megörökítésére. Olyan jó visszaolvasni a gyerekeinkkel megélt élményeinket, és szívmelengető hallani, hogy ezek a történetek mások számára is ismerősek. Margit, a feleségem nagyon sokat tett és tesz azért, hogy sok közös családi emlékünk – és jelenélményünk – legyen. Gyógypedagógus, aki nagyon szereti a szakmáját, mégis tíz évig volt otthon a gyerekekkel. Most pedig egy közös munkánkban ő a főnököm.
– Hogy érti ezt, milyen közös munkájuk van?
– Egyházi közösségeknek – plébániáknak, parókiáknak, gyülekezeteknek – segítünk abban, hogy könnyebben tudjanak reflektálni a saját működésükre, és egyre vonzóbb, egészségesebb közösséggé válhassanak. Milyenek vagyunk? Mit tehetünk? Hogyan csináljuk? Erre a három kérdésre segítünk válaszokat találni egy a világ 86 országában és 70 ezer közösségében használt közösségfelmérő eszközzel és tucatnyi szakképzett munkatársunkkal. Ma már több mint 50 közösség ismeri Magyarországon a Természetes Közösségfejlődés (NCD) eszközrendszerét. Órákig tudnám mesélni a megérintő, lelkesítő, sorsfordító tapasztalatainkat.
Az eszközrendszer magyarországi bevezetésének 7-8 éves munkáját Margit irányította, és a működtetést, a szervezést, a munkatársaink szakmai szupervízióját is ő tartja kézben.
– Milyen előnyt kovácsolhat egy egyházközösség abból, ha az NCD segítségét kéri?
– Talán a legfontosabb az önreflexió kultúrájának meghonosítása: nézzünk magunkra, és lássuk meg, mi az, amiért hálát adhatunk, és mely területeken lenne érdemes leginkább előrelépnünk.
Másodikként az egyéni felelősségvállalás tudatosítását mondanám: a közösségünk akkor fog jobban működni, ha nem azt keresem, hogy másoknak mit kellene tenniük (ebben nagyon kreatívak tudunk lenni amúgy), hanem azt a kérdést teszem fel, hogy mit tehetek én a közösségünkért. A saját apró változásom lesz képes elindítani a közösség fejlődését.
Harmadikként a közösségi kapcsolatok mélyülését említem. Melyikünk ne szeretne meghitt, bizalommal teli közösségbe tartozni? Ebbe az irányba haladnak azok a Krisztus-követő közösségek, amelyek vállalkoznak az NCD-vel való munkára – felekezettől függetlenül.
– Hogyan működnek és mennyibe kerül ez a közösségeknek?
– Első lépésként a közösség beágyazott tagjai kitöltenek egy kérdőívet, és ennek nyomán kapják meg saját profiljukat. Ez a nagyjából hetvenoldalas dokumentum sok szempontból és metszetben mutatja be a közösség tapasztalatát saját magáról. A következő lépéshez, a fejlődés elindításához tudunk segítőket, kísérőket adni, akik jó kérdésekkel, a külső szem meglátásaival támogatják a közösség tagjait. Ahány közösség, annyiféle folyamat, de mindvégig ugyanaz a cél: közelebb Jézushoz, közelebb Isten rólunk szóló álmához. Az NCD-állapotfelmérés, amely a kérdőívek feldolgozását, a dokumentáció elkészítését és egy személyes, kétórás konzultációt tartalmaz, az idén még 90 ezer forintba kerül – ez talán vállalható egy közösség számára, tekintve azt a nagyon sokrétű tükörképet, amelyhez hozzájuthatnak. A kísérési alkalmakra a munkatársaink nagyjából két órát készülnek, elutaznak a közösséghez – olykor száz kilométereket –, a másfél órás kísérési alkalom után pedig beszámolnak és összefoglalót írnak a történésekről. Mégis, egy szokásos tanácsadói vagy coachhonorárium töredékéért dolgozunk.
– Négy gyermekük van. Otthon hogyan őrzik meg a családi értékeket? Mit gondolnak például a tévénézésről?
– Tizenöt évvel ezelőtt, amikor az első gyermekünk született, azt hittem, hogy a tévénézés mentén lesznek majd konfliktusaink. Nem is volt tévénk egy jó ideig. Ma pedig azt látom, hogy gyakorlatilag eszükbe sem jut bekapcsolni a tévét. Hiszen ott van a világ a tenyerükben. Nehéz jól egyensúlyozni: valóban közösségi élet zajlik a különböző csevegőcsatornákon, ott is fontos, kapcsolatépítő perceket töltenek, ugyanakkor azt meghatározni, hogy hol a határ a szükséges és a fölösleges között, szép kihívás nekik is, nekünk is. Biztos vagyok abban, hogy sem a teljes tiltás, sem a teljes korláttalanság nem jó út. Együtt tanuljuk ezt a világot.
– Hogyan érdemes nevelni a gyermekeket? Mikor kapjanak vallásos nevelést?
– A gyerekeink életét meghatározza, amit tőlünk látnak. Mi adjuk a példát: kérdés, hogy találnak-e benne követnivalót. Ilyen értelemben nincs „vallásos nevelés”. Az életük van, amelybe beleszülettek – inkább olyan ez, mint az anyanyelv. Azt sem akkor kezdik tanulni, amikor iskolába mennek. Kezdettől fogva fontosnak tartottuk, hogy kortárs közösségekbe tartozzanak a gyerekeink; azt reméljük, hogy ezek az értékrendjükben egységes körök a kamaszkor útkereséseiben is képesek lesznek megtartani őket.
NÉVJEGY
televíziós és rádiós műsorvezető, szerkesztő, újságíró, coach
42 éves, házas, négy gyermek édesapja
az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 2000-ben magyar nyelv és irodalom tanári, majd 2001-ben magyar mint idegen nyelv tanári diplomát szerzett, közben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának levelező tagozatán elvégezte a hittanár szakot is
a Duna Televízió után a Magyar Televízióban vezetett olyan műsorokat, mint a Híradó, a Napkelte vagy a Ma reggel, mostanában a Kossuth Rádióban hallhatjuk legtöbbször
az NCD Hungary munkatársa, feleségével keresztény közösségek fejlődését segítik
számos fórumon publikál, több könyvet írt és szerkesztett (Apa-kép-írás, Apaszem, Pál apostol, Csík zenekar, Moha bácsi meséi).
KEDVENCEK
Film » erősen változó, most épp a Teljesen idegenek
Könyv » erősen változó, most épp a Világló részletek. A József és testvérei (Thomas Mann) állócsillag meg a Harmonia caelestis (Esterházy Péter)
Zene » Kicsi Hangtól szinte bármi
Szabadidő » a fenti három kategória változatos élvezete
