Sánta Sándor

Cappuccino
„Tíz évet fiatalodtam, és bár sokkal többet dolgozom, a korábbinál is többet sportolok” – mondja a Magyar Édességgyártók Szövetségének az elnöke, aki szerint bár a nagy volumenű csokigyártás megszűnőben van Magyarországon, jó hír, hogy egyre több a piacon a kis és közepes cég.

– Kilenc éve az Édességgyártók Szövetségének elnöke. Mivel jár ez a tisztség, és hány évente választják újra?

– Büszke vagyok rá, hogy többször is – kétéves ciklusokban – újraválasztott a most huszonöt tagszervezetből álló szövetség. Nincs korlát, az elnök akárhányszor újraválasztható, s talán a közleményeinkből, a sajtótájékoztatóinkból is jól látszik, hogy jó kedélyű, összetartó szervezet vagyunk. Persze igyekszünk szigorúan szabott szakmai szövetség maradni és a tagok érdekeit maximálisan képviselni. 

– Hogyan látja, milyen lényeges változások vannak az édességpiacon?

– Az elmúlt közel tíz évben az édesipar és a média közös eredményeként a lényegében bevonómasszából készült termékek eltűntek a polcokról. A jobb minőségű, értékesebb áruk vették át a helyüket. Ez a mindenképpen üdvözlendő jelenség némi volumencsökkenéssel is jár, mert míg például az olcsóbb figurás csokikból korábban döntően a 90–150 grammos termékeket vettek a vásárlók, addig ma az 50-60 gramm az általános, hiszen drágábban érhetők el. A találó mondás szerint azonban „a kevesebb néha több”.

– Mi a szövetség hivatalos állásfoglalása a hazai nagyarányú elhízás és az édességfogyasztás összefüggéseiről?

– A számok ellentmondanak ennek az összefüggésnek. Míg elhízásban Magyarország valóban az európai élvonalban van, a csokoládéfogyasztásban éppen hogy a lista végén áll. A német vagy a svájci egy főre jutó éves fogyasztás tíz-tizenkét kilogramm, az európai átlag hét, a hazai pedig három. Az itthoni szénhidrátbevitel felét egyébként éppen a cukor otthoni használata adja. Ha a napi kalóriabevitelben nézzük a csokoládé arányát, az 2,5 százalék. Ezek elég beszédes számok.

Mindezek mellett a hivatalos ajánlásunk továbbra is a mértékletes és a főétkezések utánra időzített édességfogyasztás, az egészséges-kiegyensúlyozott táplálkozás, a rendszeres mozgás, valamint a mindezekről szóló edukáció. Szükség van továbbá olyan tudományos felmérések készítésére, amelyek komplex módon tárják fel az elhízás lehetséges okait, hogy mielőbb változást, javulást lehessen elérni, hiszen az elhízás miatt kialakuló betegségek óriási költségekkel járnak a vállalatok és az állam számára is. Azt szeretnénk elérni, hogy a társasági adó egy részét a cégek a mozgáskultúra szervezésére, átlátható egészségügyi programokra fordíthassák.

– Ön és a családja mennyi csokit eszik? 

– Őszintén: látszik rajtam, remélem, hogy fitt és egészséges vagyok, semmiképpen sem elhízott, pedig mindennap megeszem egy csokoládét. Ha pontosan számolok, akkor az jön ki, hogy éves szinten több mint tizenöt kilót eszem, és ezzel a munkatársaim is így vannak. A lányaim szintén szeretik a különböző édességeket. Az egyik a gumicukrot, a másik inkább a csokoládét kedveli, de mindannyian sokat sportolunk. Jó lenne, ha az édességfogyasztást meghagynánk annak, amire való: boldogságot és jó érzéseket kelt.

– Milyen a csokoládégyártás helyzete, mi változott?

– Jó és rossz hír is van ebben a témában. A rossz az, hogy a nagy kapacitású csokoládégyártás megszűnőben van Magyarországon. Bár szerencsére például a Mondelēz, a Haribo és a Nestlé édesipari üzemei beruháztak az elmúlt években itthon, addig a korábbi cégem az új ukrán tulajdonos irányítása alatt folyamatosan zárta be a telephelyeit és telepítette át a gyártás nagy részét, amihez én már nem akartam a nevemet adni, hiszen éppen ellenkező folyamatokért dolgoztam az elmúlt húsz évben. A pozitív fejlemény – és mi inkább ezekre figyelünk –, hogy egyre több kkv vág bele az édességgyártásba. Az elmúlt öt-hét évben 215-ről 260-ra nőtt az édesipari vállalkozások száma, és a szektorban foglalkoztatottaké is 4400-ról több mint 5000 főre emelkedett. Ez részben az élelmiszeriparba áramló versenyképesség-növelő támogatásoknak köszönhető, amelyek ösztönzik az ipart. 

– A Bonbonettinek sok évig volt a vezérigazgatója, azóta pedig saját céget alapított. Személyesen hogyan élte meg a váltást?

– Azt vallom, hogy aki a múltat siratja, az a jövőt temeti. Hamar elfelejtem a múltat, akár egyik napról a másikra. Könnyű volt meglépni, még magam is meglepődtem, hogy egy percnyi bánat nélkül ment végbe a váltás. Emiatt lelkileg is könnyebb volt, mint amire számítottam. Valahogy sokkal energikusabban állok ehhez a céghez, hiszen itt azt és úgy építhetünk, amit és ahogy elképzeltem. Tíz évet fiatalodtam, s bár sokkal többet dolgozom, még a korábbinál is többet sportolok. Általában reggel hatkor kelek és éjfélkor fekszem. Szeretek sokat dolgozni, de ez a tempó hosszú távon sem a család, sem az egészség szempontjából nem fenntartható, így most azon dolgozom, hogy jó munkatársakat találjak, akik egyes feladatokból kiváltanak.

– Mennyiben más egy saját és kisebb céget irányítani?

– Azt gondolom, hogy jót tesz egy saját vállalkozásnak, ha az embernek van nagyvállalati tapasztalata. Ma már ugyan nem túlzottan nagy a különbség, lassan a Chocco Garden is milliárdos árbevételű társaság lesz, de én a kezdetektől megköveteltem és felépítettem például a riportolási rendszert, a higiéniai szabályok pontos betartását, mert jó, ha a kollégák eleve egy olyan szisztémában szocializálódnak, amely hosszú távon jól tud működni, és a növekedéssel is kielégíti a vezetői döntések információigényét. Két és fél év alatt mára már negyven-ötven fősre nőtt a létszámunk. Mindig is konzervatív büdzsékészítő vezető voltam, ezt most is így csinálom. Hiszem, hogy a sikerhez a feladatok iránti alázat kell. Itt most mindennel kell foglalkoznunk, hiszen alacsony költségszinten kell végezni a munkát. És persze, mint mindenhez, némi szerencse is szükségeltetik. 

– A nyáron még rágógyárat is vettek. A gömb rágó újra menő? 

– Magyarországon nem, és nem is számítunk rá, de a rágópiac 10-11 százalékát azért így is a fújható termékek adják Európában. A világpiacon viszont harminc százalék feletti a részesedése, és mivel a termelésünk hetven százaléka export, ezért léptünk be ebbe a piaci szegmensbe. A másik ok pedig, hogy – és erre kutatás-fejlesztési támogatást is kaptunk a GINOP-2.1.2 keretein belül – jövőre kerül a boltokba saját fejlesztésű, de nemzetközi partnerekkel közösen megalkotott funkcionális rágócsaládunk, amely már az egészségtudatos fogyasztói igényeknek megfelelő. A pontos ízeket még korai lenne elárulni, de hamarosan úgyis találkozni lehet majd velük a piacon. 

– A közelgő Mikulás és a karácsony esetében mekkora piacról beszélünk?

– A szezonális piac az adventi árucikkekkel, a Mikulás-csomagokkal és a figurás termékekkel összesen hárommilliárdos. A szaloncukor forgalmát – mivel nem méri a Nielsen – csak becsülni tudjuk: nagyjából öt-hat milliárdos árbevételt ad és mintegy 3500 tonnáról van szó. Ennek a mennyiségnek több mint fele lédig és saját márkás, ahol a minőség tekintetében elmaradásban van a piac, de a szaloncukorszegmens többi része jelentős fejlődésen ment keresztül, egyre szebb és finomabb produktumokat vásárolhatunk. Éves szinten a teljes édességpiac – beleértve a jégkrémeket és a kekszeket is – már kétszázmilliárd forint feletti, s ennek nagyjából a 30-35 százaléka ilyenkor, az év utolsó két hónapjában realizálódik. Érdekes egyébként, hogy például a táblás csokoládék forgalma egész évben kiegyensúlyozott, abban nincsenek nagy szezonális kilengések.

– Mik a tervei, személyesen mit szeretne még elérni?

– Szeretném megtartani a jó kedélyemet, és picit változtatnék a munkaritmusomon, hiszen már jó ideje nem jut idő hosszabb utazásokra. Pedig jó lenne csak úgy a gyerekekkel több időt tölteni. A cég céljai világosak: folytatni az automatizálást, gépesítést, emellett vállalati szinten is szeretnék többet foglalkozni a környezetvédelemmel. A doktori tanulmányaimat is szeretném befejezni, és az óraadói munkámra szintén több időt fordítanék.

 

NÉVJEGY

 
a Chocco Garden tulajdonos-ügyvezetője, a Magyar Édességgyártók Szövetségének elnöke

 
46 éves, házas, két lánya van, 13 és 14 esztendősek

Egy év eltéréssel, 1996-ban és 1997-ben szerzett agrármérnöki és közgazdászdiplomát a Szent István Egyetemen

 
Első munkahelye a Sanofi Gyógyszergyár volt, ahol nagyjából egy évig dolgozott logisztikai területen, majd a Bonbonetti ellátásilánc-igazgatójaként tevékenykedett öt esztendeig

 
A Bonbonetti vezérigazgatója 2004-től 11 éven keresztül volt, majd 2015-ben megalapította saját vállalkozását, s azóta is a Chocco Garden Kft. tulajdonos-ügyvezetője

 

KEDVENCEK

Film » Ponyvaregény, Keresztapa

Könyv » A Mester és Margarita, Papírsárkányok

Zene » Guns N’ Roses, Leonard Cohen

Hobbi, szabadidő » tenisz és kondi, valamint minden, ami „kültéri” mozgás

Ezek is érdekelhetnek

További híreink