– Önök mit tapasztalnak, mekkora a munkaerőhiány?
– Mi főleg technológiai cégeknek dolgozunk, és ott látjuk, hogy valóban tény az az Informatikai Vállalkozások Szövetsége által többször is hangoztatott adat, amely szerint legalább 40-50 ezer informatikus azonnal állást találna. Hozzáteszem, hogy ennél lényegesen nagyobb hiány van viszonylag új munkakörökben. Például a big data területén nagy méretű és komplex adatállományok feldolgozásával, elemzésével foglalkozókban. Mivel ma már minden az adatról szól, vagyis arról, hogy miként, mi alapján gyűjtjük, csoportosítjuk, használjuk a rendelkezésre álló és a világban fellelhető információkat, ilyen posztra gyakorlatilag minden cég tudna felvenni valakit. Ez nem csak és kizárólag informatikai feladat, inkább egy technológiai tudást, valamint elemzői képességeket feltételező hibrid poszt, olyan, amely a legtöbb cégnél eddig nem volt, vagy csak más formában.
– Milyen végzettségűek hiányoznak leginkább?
– Nem hiszek a végzettségben. Nyilván egy orvosnál vagy egy mérnöknél fontos, de amúgy ma már inkább jogosítvány. Nagyon megváltozott a piac és a cégek is. A vállalatok nem végzettség alapján keresnek kollégákat, hanem sokkal inkább soft skillek alapján. Olyan embert akarnak, aki be tud integrálódni a cégbe, aki problémamegoldó, van elképzelése, gondolkodásmódja, van belső motivációja. Az egyéniséget keresik, s azt nézik, kiben van meg ez az attitűd.
– De azért csak kell, hogy tudjon programozni.
– Persze, de ez tanulható, főleg a mai világban.
– A munkaerőhiány miatt milyen változások történtek a munkaerőpiacon?
– Sok minden változott. Míg korábban a cégek nézték meg a jelölteket a közösségi hálón, most fordítva is megtörténik ez, rákeresnek az adott társaságra, csekkolják, mennyire jó munkaadó. Vannak divatos hívószavak, például az employer branding vagy a candidate experience. Nem véletlenül. A cégeknek rendkívül fontos lett az, hogy mit gondolnak felőlük, milyen kép él róluk a világban. S arra is rájöttek, hogy ezt leginkább a munkavállalók véleménye határozza meg, hogy ők mit mondanak róluk kifelé. Ezért nagyon figyelnek arra, hogy az alkalmazottakat ne csak felvegyék, megszerezzék, hanem meg is tartsák. Fontos lett, miként integrálódik a felvett személy, hogy érzi magát a munkahelyén, adott esetben milyen úton-módon távozik, s később milyen képe marad a vállalatról.
– Gondolom, ez leginkább a multikra jellemző.
– Alapvetően igen. A multik megváltoztak, próbálnak új mentalitású cégekké válni, a startupkultúrát magukba integrálni. Persze, amennyire ezt megtehetik, hiszen az ő világukban szinte minden leszabályozott. Viszont észrevették: nem biztos, hogy ez vonzó a dolgozó számára. Fontos lett a vezetői felelősségvállalás, az érzelmi intelligencia, az empátia. Kiemelten kezelik, hogy az alkalmazottaik munkahely-család egyensúlya meglegyen. És rendkívül fontos lett a diverzitás. A női munkavállalókat helyzetbe hozzák, lehetőségeket kapnak. De szeretnék, ha más kisebbséghez tartozók is bekerülnének hozzájuk. Minél összetettebb csapatot akarnak, amely sokszínű megközelítéssel tudja a legjobb megoldásokat biztosítani egyedi problémákra.
– Ez itthon már tapasztalható?
– Abszolút. Számos esetben fordulnak hozzánk ilyen típusú kéréssel, elsősorban amerikai megbízóink, de egyre inkább előtérbe kerül ez más nemzetközi hátterű partnereinknél is. Mindemellett ezzel a mentalitással lehet egy kisebb cég is versenyképes hosszú távon; a mi vállalatunkban szintén ez a meghatározó már.
– Az idősebbek mennyire találnak maguknak munkát?
– Ebben is van változás. A diverzitáson belül fontos topik, miként lehet a 40+, az 50+ kollégák helyét megtalálni a rendszerben. Korábban nagyobb hangsúly került arra, hogy ki mit nem tud. Most arra koncentrálnak, hogy amit tud, azt hol lehet a cégen belül leginkább hasznosítani.
– Mennyire emelkedtek meg a bérek?
– A bérek folyamatosan mennek felfelé. Mondhatom, hogy a technológiai szegmensben elszálltak. Egy kezdő mérnök-informatikusnak 350-450 ezer forint a keresete, de egy már az egyetemi évek alatt tapasztalatot szerzett és nyelvet beszélő fiatal esetében akár 500 ezer forint bruttó fizetés is lehet a belépő.
– A közgazdászok is ilyen szerencsések?
– Ennyire nem, közgazdászból és jogászból túlképzés van. Azt látjuk, hogy míg például leginkább az SSC-szektorban Magyarországra régen hagyományosan kiszolgáló pozíciókat hoztak, mint a bérszámfejtés, ügyfélszolgálat, most ezeket keletebbre viszik, és a nagyobb hozzáadott értékű pozíciókat hozzák ide. Tehát a képzettebb emberekre egyre inkább szükség van.
– Ön mit gondol, mennyire veszik majd el a robotok az emberek munkáját?
– Hosszabb távon lehet ez probléma, most még nem az. De kétségtelen, hogy elindult ebbe az irányba valami. Például a GE 19 robotot állított be a Váci úti SSC-jébe. Egyelőre alacsonyabb szintű munkákat tud megcsináltatni velük, de ez azt mutatja, hogy a cégek képesek kiváltani egyes folyamatokat. Sokszor elhangzik, hogy a toborzás is automatizálódik majd, és gépek fognak választani a jelöltek közül. Lehet, hogy az előszűrésben lesz szerepük, de magát az embert nem tudják majd kiválasztani, a személyiséget nem képesek felmérni, hiszen azt a fajta pluszt és hozzáadott értéket, amelyet a cégek keresnek, egy robot nem látja meg.
– Mennyire hiányoznak azok a fiatalok, akik kimentek külföldre dolgozni?
– Mi úgy látjuk, kicsit fordult a trend. A legfiatalabbak mennek ugyan továbbra is, de az idősebb generáció, amely már régóta kint van, visszajönne. Eljött az az idő, hogy családot alapítottak, megszületett a gyermekük, s itthon akarják felnevelni. Mi is sokukat hozzuk vissza. Tapintható a változás. A fizetések is emelkedtek. Ma már 5-10 éves tapasztalattal rendelkező kollégák ezen a területen bőven tudnak 800–1600 ezer forintot keresni. Ez már versenyképes a külföldi fizetésekkel. Persze nem tartunk még ott, de itt élni is olcsóbb.
– Vannak-e az országban régiós különbségek?
– Vannak, de nem akkorák, mint korábban voltak. A nyugati országrész hagyományosan mindig jobb volt, de már a keleti, déli területeken lévő nagyvá-rosokban szinte ott tartanak fizetésben, mint Budapesten. A tudást kell megfizetni, valamint azt, hogy valaki ott akarjon dolgozni az adott vállalatnál.
– A kis- és középvállalkozások szintén felismerték a változásokat?
– Kezdenek rugalmasabbak lenni, egyre eredményesebbek. De rendkívül költségérzékenyek. A tulajdonosok úgy érzik, hogy minden fillért, amelyet a cégükbe fektettek, az ő zsebükből vettek ki. Nehéz beszállniuk a munkaerőpiaci árversenybe, ez kétségtelen. Ma már egy-egy munkakereső öt-hat ajánlatot is a zsebében tart, és ha nem kapja meg a kívánt bért, rögtön előveszi a másikat. Próbálnak e helyett alternatívát biztosítani, ami rugalmas munkaidő, home office vagy akár céges óvoda is lehet.
– Akkor mondhatjuk, hogy ma már a munkavállaló diktál?
– Most többnyire ez a helyzet, válogathatnak a lehetőségek közül.
NÉVJEGY
Negyvenéves, házas, egy kétéves kisfiú édesapja
A Budapesti Közgazdaságtudományi
és Államigazgatási Egyetemen végzett
KEDVENCEK
Könyv » Umberto Eco: A rózsa neve
Film » Cinema Paradiso
Zene » mindenevő
Hobbi » család, könyvek, sport (futás, tenisz, hullámszörf, snowboard)
