Palkovics László

Cappuccino
Tudományos kutatások segítségével munkálkodnak azon, hogy kevesebb vegyi anyaggal jobb élelmiszereket lehessen termelni hazánkban. „Sok lehetőségünk van a precíziós agrárgazdálkodásban vagy éppen a beltéri kertészetben” – mondja a Szent István Egyetem rektora.

– Megrónának az olvasók, ha nem ezzel a kérdéssel kezdenék: zavarja, hogy úgy hívják, mint az innovációs és technológiai minisztert, aki korábban oktatási államtitkár volt? 

– Egyáltalán nem zavar, hiszen ilyesmi előfordul. Mindenesetre speciális, hogy mindketten az oktatási szférában értünk el sikereket. Kölcsönösen tiszteljük egymást. Első alkalommal egy eltévedt e-mail miatt kerültünk kapcsolatba: a neki címzett levelet továbbítottam a részére. Most pedig, nem a névazonosság és nem is a véletlen folytán, hanem logikus érdekek mentén a tárca támogatja az egyetemet, sőt több fontos projektben kulcsfontosságú partnerek lehetünk.

– Nemrégiben stratégiai megállapodást írtak alá a legnagyobb telekommunikációs cégekkel, és a Tungsrammal is vannak közös projektjeik. Pontosan miről szólnak ezek a megállapodások?

– Elsősorban olyan technológiai fejlesztésekről, amelyek révén innovatív módszerek alkalmazását hozhatjuk be az agrárgazdálkodásba. Például azt, hogy egy-egy gép – működése közben – hogyan kommunikáljon az erőgéppel, vagy milyen só- és tápanyag-koncentráció ideális egy-egy növény esetében, s azt miként tudjuk a leghatékonyabban biztosítani. Célunk, hogy minél kevesebb növényvédő szerrel a lehető legellenállóbb, a legjobban növekvő növényeket termesszünk.

A Tungsrammal közösen a beltéri kertészet lehetőségeit vizsgáljuk. A kutatás középpontjában az áll, hogy a fény mely alkotórésze, spektruma mire hat egy-egy növénynél, mire van szüksége az egyiknek és mire a másiknak. Ilyen lámpákat a Veresi Paradicsom már használ a melegházaiban, ők az év tizenegy hónapjában képesek jó minőségű, a szabadföldiével vetekedő ízvilágú termény előállítására. Csupán egy hónapra van szükségük a takarításra, frissítésre az év során. Ezen a területen egy másik fontos irány a gyógynövénytermesztés. A cél, hogy még hatékonyabban lehessen a gyógynövényeket akár a gyógyszeripar számára is termeszteni, hiszen ezen a területen relatíve kisebb mennyiség jóval drágább, mint például a paradicsom kilója, hogy a példánál maradjunk. Sok lehetőségünk van a precíziós agrárgazdálkodásban vagy éppen a beltéri kertészetben.

– Mennyire reális elképzelés az „indoor gardening”? Lehet ez a jövő? Magyarország hol áll a kutatásokban?

– Abszolút. Ha belegondol, már régóta kőzetgyapoton termelnek számos növényt melegházakban. Ezek a lámpa- és a fűtési költségek miatt még drágák, de kutatjuk az optimalizálás útjait. A téli időszakban a szabadföldi paprikához hasonlót enni úgy, hogy az nem import, később költséghatékonyan valósulhat meg. Zárt környezetben megoldható a teljesen növényvédőszer-mentes termelés, de legalábbis hatékony biológiai növényvédelmet tudunk folytatni. Számos ilyen példa található a világban, de a Déli-sarkon és az űrben is kell zöldségeket termeszteni, hogy csak a legextrémebb példákat említsem. A nagy területet igénylő búza-, kukoricatermesztésben, tehát a szántóföldi termesztésben természetesen nem lehet ilyen irányba elmenni. Sok helyen kutatják ezt a területet. Célunk, hogy az élvonalba kerüljünk. Világszerte ismert a magyar elme különlegessége, így nem kizárt, hogy az élenjárók között tartanak majd számon minket.

– Ön szerint milyen lesz a jövő agrármérnöke, miket kell tudnia? 

– Magyarországon egyelőre alapproblémák vannak: sajnos a birtokszerkezet szétaprózódott, amin persze segítenek a termelési társulások. Mindenesetre egy agrármérnöknek már ma az informatikához is kell értenie, nem csak a növényekhez. Előbb-utóbb minden gépesített lesz a mezőgazdaságban, még a betakarítás, a szedés is. A szamóca és az alma esetében ez már valóság több helyen a világban, mert nem találni elég munkaerőt. Az öntözés, a tápanyag-utánpótlás, a gyomszabályozás számos helyen immár precíziós technológiával történik, a növényvédelem pedig drónokkal; ennek jogszabályi környezetét Magyarországon most fogadják el. A gépek centiméternyi pontossággal tudnak dolgozni, és az év során lehetőség van óriási adatállományt gyűjteni a talajról, a környezetről, a növényekről. Ha az adatokat mesterséges intelligencia segítségével dolgozzuk fel, az nagyban növeli a termelés és akár a termény értékesítésének a hatékonyságát. Ezzel az ember nem versenyezhet, és nem is kell, hogy versenyezzen.

– Mennyire népszerű ez a pálya a fiatalok körében?

– Most még egyáltalán nem: pár évvel ezelőtt a felsőoktatásba jelentkezők öt százaléka választotta az agrárképzési területet, miközben – a generációváltás igényével – nagyjából tíz százalékra lenne szükség. Jelenleg a felvételizők mindössze
négy százaléka jelentkezik erre a területre. Kormányzati cél és több kampány is indult, hogy az agrárium irányába tereljük a jövő nemzedékeit. Meg kell mutatnunk, hogy ez a terület már nem a koszos, zajos traktorozásról szól, hanem a pontos mérésekről, a kísérletekről, az informatikáról, a gépesítésről, a tervezésről, az 5G-ről, az IoT-ről és a mesterséges intelligenciáról. Természetes lesz, hogy az irodámban ülök és onnan figyelem, ahogyan a gépeim önállóan elvetik az őszi búzát, vagy ahogy a drónrajok permeteznek. Ezáltal sokkal hatékonyabbá és kényelmesebbé válik az agrárium. Ez azért már népszerű lehet! Az a célunk, hogy a jövedelmezőség mellett a szakterület szépségére is rávilágítsunk, a lehető legtöbb fórumon.

– Magyarország agrárkutató központ volt. Vissza tudja nyerni ezt a címet? 

– Bizonyos alapkutatási területeken ma is az, de mi ezen túlmenően az egész élelmiszeripari láncolatot, a feldolgozóipart szeretnénk fejleszteni. Az így előállított nagyobb hozzáadott értékű árukat kell értékesítenünk idehaza és a külpiacokon. A termékpálya teljes nyomon követését szükséges megoldanunk, termékfejlesztéseket és komoly innovációkat kell létrehoznunk, megvalósítanunk. Ebben korábban hazánk élen járt, és minden esélyünk megvan, hogy ezeket a piacokat visszaszerezzük. 

– Ön másfél évtizede a Kertészettudományi Kar Növénykórtani Tanszékének a vezetője, és több irányítói pozíciót is betöltött. Mennyiben más a munkája, amióta az egyetem rektora?

– Azt hiszem, ha valaki rektor lesz, nem hagyhatja abba, amit addig csinált. Én ma is részt veszek a kutatásban, és lehetőség szerint az óráimat is megtartom. Szerencsére – azt mondják – szeretnek a diákok, ráadásul úgy vélem, hogy tanítás nélkül nem lennék hiteles az intézmény oktatói és dolgozói szemében mint rektor. A kutatással ugyanígy vagyok. Tizennégy év kutatóintézeti munka után tértem vissza az egyetemi világba, mert ugyanúgy szerettem tanítani, mint kutatni. Az egyetemen igyekeztem ugyanazokat a kutatási körülményeket megteremteni, mint amilyenek az intézetben voltak. Szerencsére az intézményünk nagyon sikeres a pályázati tevékenységben, így a saját laboratóriumunk is, de az egyetem szintén komoly műszerfejlesztéseket tud folyamatosan megvalósítani, a legjobb szellemi potenciállal rendelkezünk. Ha nem szánnék ezekre a dolgokra időt, nem érezném jól magam, s nem tudnék olyan magabiztossággal érvelni egy-egy ügyben, amikor az egyetemért tárgyalok. Sok célunk van, és ezért közösen dolgozunk a munkatársaimmal.

 

NÉVJEGY 

Egyetemi tanár, akadémiai díjas professzor, az MTA doktora.

58 éves, fiai 23 és 21 esztendősek.

A Kertészeti Egyetemen kertészmérnöki, növényvédő mérnöki diplomáját 1985-ben, doktori fokozatát a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szerezte meg.

A Kertészeti Egyetem Növénynemesítési Tanszékén 1985-től előbb tanszéki mérnök és gyakorlatvezető, majd tudományos segédmunkatárs volt, 1997-től tudományos munkatársként dolgozott a Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpontban. 

A Szent István Egyetem Kertészettudományi Karának Növénykórtani Tanszékén 2003 óta egyetemi docens, és még abban az évben ugyanott tanszékvezetővé nevezték ki. 2007 óta egyetemi tanár, a budai karok integrációját követő időszakban a Budai Campus rektorhelyettese lett, 2018. november 1. óta a Szent István Egyetem rektora.

KEDVENCEK

Film » Schindler listája, Elrabolva, Miss Sloane, Vissza a jövőbe, Bronxi mese, Eredet, Szarvasvadász, Az ördög ügyvédje, Micsoda nő!, A tizedes meg a többiek, Bors Máté, A Tenkes kapitánya, Sose halunk meg

Könyv »Carlos Ruiz Zafón, Michel Houellebecq és Orhan Pamuk művei

Zene » retró, valamint azok az együttesek, amelyek a Kertészeti Egyetem Klubjában (KEK) játszottak

Hobbi/szabadidő »A munkája a hobbija, szereti a virágokat és a kertészkedést, de utazni, túrázni, hegyet mászni is – ennek révén a világ számos különleges országába eljutott.