– Egy hete húzták meg a felsőoktatási ponthatárokat. Több intézményben nőtt a felvett hallgatók száma, és összességében is többen jelentkeztek a felsőoktatásba, mint tavaly. Mit emelne még ki az idei számok alapján?
– Ezek a számok valóban figyelemre méltók, még akkor is, ha a teljes jelentkezőszám az általános felvételi eljárásban évek óta viszonylag stabil, évről évre 105 és 111 ezer fő között mozog, így trendszerű emelkedésről nem beszélhetünk. Sokkal érdekesebb ez abból a szempontból, hogy a felsőoktatásba jelentkező frissen érettségizett fiatalok száma viszont az elmúlt három évben csökkent. Ehhez képest tavalyról idénre ebben a körben is növekedés volt megfigyelhető, még ha minimális is. Míg tavaly – kerekítve – 57 800-an érettségiztek és közülük 38 750-en felvételiztek, az idén ezek a számok 58 800 és 38 800. Mégis, az idén háromezerrel többen adtak be jelentkezést a felsőoktatásba valamilyen szakra, közülük 75 200-an sikeresen felvételt is nyertek. Tehát szep-temberben a felsőoktatási tanulmányaikat várhatóan megkezdők száma a tavalyi 72 600-hoz képest nagyjából háromezerrel több lehet. A képet tovább árnyalhatjuk azzal is, hogy persze manapság a lifelong learning szellemiségében akár később is elkezdjük a felsőoktatást vagy több diplomát is szerzünk mind alap-, mind mesterszakon. Ráadásul nem minden hallgató kezdi meg a tanulmányait a felvettek közül. Az a tapasztalat, hogy akár 8 százalék is lehet a lemorzsolódás, tehát azok aránya, akik végül valami miatt a sikeres felvételi ellenére sem kezdik meg a tanulmányaikat. Sőt, természetesen nem minden hallgató végzi el az egyetemet, van, aki abbahagyja, akár mert elviszi a munkaerőpiac, mint például az informatikai képzési területeken. Érdemes ezeket a gondolatokat is mindig a számok mögé tenni. Sokkal bonyolultabbak a felsőoktatási kérdések, mint azok elsőre látszanak.
– Volt változás az intézmények között abban a tekintetben, hogy hová vettek fel több hallgatót?
– Felvett hallgatói létszámban egyik intézmény sem előzte meg az ELTE-t, ahol ráadásul a Gazdálkodástudományi Intézet elindításával új területen is vettek fel hallgatókat. Nagyjából a plusz ezerháromszáz fővel most az látszik, hogy az idén összesen 9700 új hallgató kezdheti meg itt a tanulmányait. Az ELTE-t a Debreceni Egyetem, a BGE és a Szegedi Tudományegyetem követi. Ha csak az alap és osztatlan, nappali munkarendű és állami finanszírozott helyeket nézzük, akkor is az ELTE az első 5300 hallgatóval, ezt követi a Debreceni Egyetem mintegy 3400 diákkal és hasonló létszámmal, míg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem a harmadik.
– Nappalira jelentkeznek a legtöbben?
– Igen, és emellett a levelező képzéseket érdemes még vizsgálni, ugyanis az esti munkarend és a távoktatás elenyésző létszámot képvisel.
– Ha a szakokat nézzük, ismét a legnépszerűbbek között van a tanárképzés, az óvoda- és gyógypedagógus. Mit gondol, sikeres volt a kormány hiányszakmákra vonatkozó intézkedéscsomagja?
– Alapvetően azt gondolom, igen, ez befolyásolta a felvételizők választását. Nemcsak az említett szakokon, de tavalyról idénre az informatikában is ismét 10 százalékos emelkedés volt tapasztalható az alapképzésekre felvetteknél. A gazdasági és műszaki képzések hagyományosan a legnagyobb létszámúak, mindkettőnél nőtt a felvett hallgatók száma alap- vagy osztatlan képzésben. A pedagógusképzés népszerűsége töretlen, a felvettek száma nőtt, ahogy az orvosképzésben is. Az általános orvosképzésről érdemes tudni, hogy nagyon magas a ponthatár, ide összességében is a legjobbakat veszik fel. Döntő többségük az államilag finanszírozott képzésre kerül be. Nem elhanyagolható a külföldi hallgatók aránya ezen a területen, akik ráadásul magasabb térítést is fizetnek az angol nyelvű képzésben. Persze az orvosképzés a legdrágábbak közé tartozik, ahol ráadásul nagyon nehéz elválasztani a képzés közvetlen költségeit a gyógyítás költségeitől.
Országos szinten az összes szakot nézve elmondható, hogy mintegy háromezerrel nőtt az államilag finanszírozott férőhelyek száma, ami nagyon fontos hír. Természetesen, hogy az egyes kiemelt képzési területeken miért nő a jelentkezés, nem tudni, valószínűleg együttesen jelenik meg a munkaerőpiaci igények és a kormányzati célok hatása.
– Mit gondol a rangsorokról és elöljáróban mit lehet tudni a Figyelő idei Felsőoktatási Rangsor kiadványáról?
– Ezt már több fórumon kifejtettem, és a szakértők egybehangzó véleménye az, hogy a médiában megjelenő rangsorok nem azt akarják megmondani, hogy egy adott intézmény abszolút értelemben jó-e vagy rossz, hanem a felvételi előtt állóknak kívánnak valós képet mutatni a rangsorképző elemekhez összegyűjtött számszerű adatokkal. Mindezt azért, hogy mindazok, akik a felsőoktatásba készülnek, megalapozott döntést hozhassanak felsőfokú tanulmányaik tervezésekor. Az olvasók visszajelzései miatt az idén mi is úgy tervezzük, hogy készítünk abszolút rangsort, hiszen sokak számára fontos egy összesített lista. Szerintem az ilyen rangsorkiadványnak kicsit az is a szerepe, hogy az adófizetők számára közérthetően képet adjon a döntően az adóforintjaikból működtetett felsőoktatási rendszerről. Az idei kiadványról még könnyelműség lenne kulisszatitkokat elárulni, de azt elmondhatom, hogy már most is dolgozunk rajta.
– Hogyan kezd valaki felsőoktatással foglalkozni? Honnan jött az, hogy ennyire ért az oktatási kérdésekhez?
– Az egyetem évei alatt bekerültem a hallgatói önkormányzat munkájába, majd a HÖOK-ba is, ahol felsőoktatási jogalkotással, finanszírozással, érdekképviselettel foglalkoztam. Három évig voltam a Felsőoktatási Tudományos Tanács tagja, majd a Diákhitel munkatársa, felügyelőbizottsági tagja. A nyelvvizsgáztatásban is sok évet töltöttem el vezetőként. Később az Educatio Kft. felsőoktatási osztályának, majd az Oktatási Hivatal felsőoktatási elemzési főosztályának lettem a vezetője. A diplomás pályakövetési rendszer fejlesztését vezettem az egyik kiemelt uniós projekt szakmai vezetőjeként, éveken keresztül vettem részt a felsőoktatási rangsorok készítésében.
– Az eredeti, választott szakterületén volt ideje ezek mellett publikálni, dolgozni?
– Igen, publikáltam, sőt egy évet történelemtanárként is dolgoztam és doktori képzésben is részt vettem, de rá kellett ébrednem, hogy egyiket sem lehet félvállról venni. A tanári hivatás teljes embert kíván, illetve a kutatáshoz is olyan elmélyültség és elszántság kell, amely energiákat én már a felsőoktatás-kutatási témáknak szenteltem. Szerintem a hivatást választani kell. Az sokszor független a képzéstől. Arra jöttem rá, hogy azzal, hogy az érdeklődésem fókusza megváltozott, az eredeti történészi hivatásom másodlagossá vált. A történelem, a 19-20. századi nemzetállamok kérdésköre és az interetnikus kapcsolatok iránti érdeklődés megmaradt a szabadidőm számára.
NÉVJEGY
Felsőoktatási szakértő
40 éves
Házas, lánya 6, fia 3 éves
Történész-történelemtanár, történelem szakos tanulmányait Szegeden és az ELTE-n végezte, diplomáit az ELTE-n szerezte
KEDVENCEK
Film »
történelmi filmek, korabeli híradók, dokumentumfilmek
Könyv »
Hasek: Švejk (bár szerinte a Monarchia-képe fals)
Zene » Ákos
Hobbi »
olvasás, családdal, gyermekeivel töltött idő, kirándulás
