Miért volt szükséges ez a kiáltvány, és mit szeretne elérni?
– Mint tudjuk, Európa és nemzeteinek a társadalmai számos szempontból válságban vannak. A média, egyéni szerzők, politikusok sok mindent elemeztek már, és néha tettek pozitív javaslatokat, de nagyon rosszakat is. Társadalmaink kétségtelenül továbbra is változni fognak, de a folyamatban lévő változások s azok, amelyeket a főáramú véleményvezérek és a politikai intézmények javasolnak, téves elképzeléseken alapszanak. Pár olyan konzervatív értelmiségi, aki konferenciákon ismerte meg egymást, közösen írt és hasonlók, úgy döntött, találkoznak és nézeteikből egységes elképzelést faragnak európai civilizációnk jövője érdekében.
– Hasznosak lehetnek az értelmiségiek ilyen típusú nyilatkozatai?
– Ebben az esetben bizonyosan; ha a médiából sugárzó képet vesszük, az lehet a benyomásunk, hogy a legtöbb „művelt” vélemény azon az oldalon van, amely az öngyűlölet kultúrája, amely a hatalom további központosítását szeretné Európában, több haladást, több globalizációt akar, s amely azt sugallja, hogy a kultúránk és nemzeteink önvédelme csak a műveletlen népek ügye. Ez persze téves. Magasan képzett személyek és csoportok, amelyek nem részesei az EU-n belüli progresszív konszenzusnak, képesek hangot adni egy alternatív elképzelésnek és egy másik, élő hagyománynak. Sőt mi több, erőteljes tendenciák mutatnak a szólásszabadság korlátozása felé. Az értelmiségieknek ezért kötelessége megszólalni és életben tartani a vitát olyan témákban is, amelyek politikai-lag inkorrektnek számítanak. De leginkább arra számítunk, hogy a civilizációnkra való hivatkozás, az érveink meggyőzik az embereket.
– Reális, hogy föderális EU-t szeretnének bármilyen erők létrehozni, s van ennek támogatottsága Belgiumban?
– Annak mindenképp fennáll a veszélye, hogy túl nagy lesz a hatalomkoncentráció az unióban, és hogy aláássák nemzeteink életképességét, még akkor is, ha egy tisztán föderális Európa lehetősége ma is meglehetősen messze van. A népszuverenitást sokféle módon korlátozzák, és számos erőfeszítés van annak érdekében, hogy a sokszínűség nevében szüntessék meg a sokszínűséget.
– Hol vannak ma a karakteres európai vezetők?
– A nyilatkozat arra szólítja fel a vezetőket, hogy törődjenek népeik jólétével, a közjóval. Ennek többnyire nem csak egyetlen lehetséges módja van, és nehéz megítélni, más országok irányítói mennyire végzik jól a feladatukat. Azt látjuk ugyanakkor, hogy egyes vezetőket gyakran rossz indokokkal kritizálnak: nem azért, mert nem gondoskodnak a népükről, hanem azért, mert nem hajlandók végrehajtani az úgynevezett nemzetközi közösség ideológiáját annak pszeudovallásos alapelveivel és deklarációival.
– Van ma veszélye egy valódi világkormányzatnak?
– Nincs, de annak igen, hogy kialakul valamiféle globális „kormányzás”, olyan nem választott, névtelen intézmények irányítása, amelyeket az emberek nem tudnak felelősségre vonni. Ezek úgy mutatják be saját ideológiájukat, mintha annak nem lenne alternatívája, amit egy rendes ember vagy rendes ország nem utasíthat el.
– Mint katolikus flamand hazafi, mit gondol a regionalizmusról és a spanyolországi, romániai kisebbségek törekvéseiről?
– A nyilatkozat arra szólít fel, hogy tiszteljük Európa népeit és nemzeteit, de nem ez a megfelelő beszélgetés, amelynek a keretében megtárgyalhatjuk, hogy melyek a nemzeti lét kritériumai. A katalán esetben mindkét álláspont érdekében fel lehet hozni konzervatív értékeket. A személyes véleményem: minden megvan ahhoz, hogy a katalánok maguk döntsék el, mennek vagy maradnak, és az világos, hogy a különféle nyelveket nem kezelik egyenlően Spanyolországban. A kisebb nemzeteknek általában szükség van saját országra annak érdekében, hogy azonos elismerést vívjanak ki.
– Mit jelent ma konzervatívnak lenni Nyugat-Európában? Nem egy kihaló állatfajról beszélünk?
– Éppenséggel a fiatalok körében növekszik az érdeklődés a konzervatív világszemlélet iránt. Sokak, talán a többség számára világos, hogy „valami nincs rendben”. És keresik a válaszokat. Sokuk esetében ez a konzervativizmushoz vezet. Ez nem derül ki a média által festett képből, de mi, akik fiatalokkal dolgozunk, tudjuk ezt.
– Mit gondolnak a konzervatívok Orbán Viktorról és a lengyel kormányról?
– Szerintem a legtöbbjük legalább néhány kérdésben támogatja a magyar és a lengyel kormányt, s örülnek annak, hogy dacolnak a téves Európa kultúrájával. Más intézkedéseiket tekintve vegyesebb a konzervatívok közt kialakult kép. Sajnos gyakran nehéz korrekt információkat és elegendő értesülést szerezni ezekről az országokról ahhoz, hogy megítéljük őket; azt viszont tudjuk, hogy nem szabad egyszerűen csak elfogadni a progresszív-liberális média és a politikusok kritikáit. A konzervatívoknak mindig figyelniük kell arra, hogy a hatalom ne legyen túlságosan centralizálva, különösen nem globális és európai szinten, de azért nemzeti szempontból is észben kell ezt tartanunk. Nyilatkozatunk ugyanakkor elsősorban nem arról szól, hogy miként bánjunk politikai-intézményes témákkal, hanem közös civilizációnk kérdéseiről. (A kiáltványt elolvashatják a figyelo.hu oldalon.)
NÉVJEGY
58 éves
Jogot és filozófiát tanult először az antwerpeni UFSIA, majd Leuveni Katolikus Egyetemen
A University of Antwerpen és a University of Leuven professzora
