– Azt írja a könyvében, hogy egy éven keresztül a kifejtett 3+1-es módszer szerint havonta egy hetet egy vidéki kis panzióban töltött. Hogyan tudta ezt véghez vinni anyagilag, de főleg időben?
– Jó szervezéssel. Ma már sokféle kedvezményes szálláslehetőség van, de valóban, még így is megterhelő lehetett volna az, hogy egy évben tizenkét alkalommal tettem ezt meg. Tény, hogy előfordult: valamilyen konferenciával kötöttem össze ezeket az utakat, és legtöbbször némi hagyományos értelemben vett munkát is beleszőttem a vidéki tartózkodásokba. Tulajdonképpen úgy szerveztem a teendőimet, hogy azokban a hetekben ne kelljen Budapesten lennem. Számomra persze a töltekezés és az előadásokra való felkészülés nem is számított munkának. Szerintem az a szép, amikor már nem dolgozunk, hanem „csak” tesszük a dolgunk nap mint nap. Nagyon jó tapasztalás volt, a lényege pedig az, hogy minden város valódi hangulatát megérezhessük a múzeumokon, a látványosságokon túl. A harmincadik születésnapom idején szülővárosomban, Komáromban töltöttem több időt. Azt veszem észre, hogy sokan nem mernek manapság spontán dolgokat csinálni, pedig a tervezett spontaneitás – bármily paradox fogalom – nagyon is fontos. Belső késztetés nélkül és nem vállalkozói létformában nem lehetett volna megvalósítani.
Arra készülök, hogy a 3+1 külföldi verzióját is megcsinálom egy éven keresztül, de ennek az ideje még kérdéses, tehát egyelőre nem cél, hanem csak vágy.
– Ehhez már tényleg komoly anyagiak kellenek.
– Érdemes belegondolni: valaki egy életen át spórolhat egy teraszos házra, míg ha például befektetne egy terápiába vagy egy maga felé fordulást lehetővé tevő időszakba, mint a 3+1 módszer, akkor adott esetben többet kérhetne a munkájáért, nőhetne a versenyképessége a munkaerőpiacon, és hamarabb meg tudná valósítani a céljait s azon keresztül a vágyait. Pár esztendő alatt azért ez mindkét irányban jelentős összeg lehet. A lényeg: merjünk választani. Szerintem az egyik legnagyobb átok a járt utat járatlanért el ne hagyd szlogen. Sokunkat mételyez ez észrevétlenül.
– Ön szerint mi a siker?
– Siker az, ha olyan életet tudok élni, amilyet szeretnék, vagyis elsősorban életstílust jelent. Ahogyan a könyvemben is írom, és ez a meggyőződésem, a siker tervezhető, feltéve, ha a sikert nem az elcsépelt, elinflált értelmében nézzük. A kötetben lépésről lépésre mutatok technikákat – amelyeket számos sikerkönyvszerzőtől is átveszek természetesen, hiszen a spanyolviaszt azért nem lehet feltalálni – arra vonatkozóan, miként építsük fel a saját jól működő rendszereinket. Azaz például hogyan jöjjünk rá magunk, milyen életet szeretnénk élni, mik a preferenciáink, mi a fontos a számunkra, s ezekhez milyen hosszú és rövid távú célokat rendelhetünk, a megvalósításukban milyen eszközök segítenek. Hogyan újuljunk meg, milyen időmenedzsment-eszközöket érdemes használnunk, vagy épp miféle stresszkezelési módszereket kell bevetnünk, hogy asszertívebbek lehessünk a hétköznapok felőrlő forgatagában.
– A héten jelenik meg a Figyelő Felsőoktatási Rangsor kiadványa, és ön pályaválasztási tanácsadó is. Miként befolyásolja a sikerességet, hogy hova jelentkezünk egyetemre?
– Az emberi életben két jelentős énalakulási időszak van. Az egyik a kisgyermekkor, a másik pedig a serdülőkor vége, a felnőttkor kezdete, azaz a 16–24 éves időszak, de ez az életkori határ némiképp már kitolódott. Sokszor az anyák és az apák sem engedik el „szerintük idejekorán” a szárnyaikat bontogató csemetéiket. Pedig amivel ezekben a kritikus években foglalkozunk, az épül be leginkább a személyiségünkbe, ilyenkor alakul ki a felelősségérzet, a szakma megértése, az elköteleződésünk. Személyes példámon keresztül: ma is szívesen olvasok szociológiai tanulmányokat, de mindig az egyén érdekel majd igazán, hiszen pszichológus vagyok, ilyen szemmel nézem a világot. A pályaválasztás sikerünk egyik sarokköve, életünk egyik legfontosabb döntése. Ha reáltudományt választok első szakmámnak fiatalként, akkor még átnyargalhatok a humántudományok felé és fordítva, de már más alapszemléletet nem alakíthatok ki. Ezért vagyok szomorú, amikor azt látom: a középiskolák és a szülők nem hangsúlyozzák ezt a faktort a tizenéveseinknek.
– Kik járnak önhöz leginkább?
– Három részre osztanám a kört. Az elsőbe azok tartoznak, akik nagyon pontosan ismerik a szakterületeimet, és azokhoz illeszkedően van problémájuk. A másikba azok, akiknek teljesen más gondjuk van, de valamiért hozzám szeretnének járni. A legsajátosabb a harmadik csoport, amikor valakit hozzám küldenek. Utóbbit akár a szülei, akár a barátai unszolják, hogy keressen fel, de semmi motivációja nincs a változásra. Úgy nehéz. Mi, pszichológusok csak katalizátorok lehetünk.
– A könyve a sikerről szól. Miben tud valójában segíteni ezzel a kötettel?
– Kiemelt terület a célok logikája. Az a tapasztalatom, hogy sokaknak nincsenek valódi céljai, csak vágyai. Általában az emberek szeretnének boldog párkapcsolatot, jól fizető munkát és egy lakást vagy egy szép házat. Mint mindenki más. Ebben semmi egyedi nincs, és ami a legfontosabb, semmi olyan, amit célnak lehetne nevezni. A kérdés az, hogy merünk-e nem a jelenből készülni a jövőre, hanem van-e bátorságunk a jövőből tervezni a jelent. Azt kell felfedeznünk magunkban, hogy milyen feltételek, milyen lépések, tulajdonságok szükségesek ahhoz, hogy előbbre juthassunk az életben. Ez a könyv igazából ebben segít: megmutatja, milyen kérdéseket kell feltennünk magunknak ahhoz, hogy megtaláljuk a céljainkat és a számunkra sikeres életet. Hogy megértsük, nekünk mi a siker, sikeresek akarunk-e lenni egyáltalán, vagy „csak” boldogok, hogy mitől érezzük jól magunkat és így tovább. Jó kérdések nélkül nincsenek jó válaszok, s én hiszem, hogy a jó kérdések feltehetők és hozzásegítenek a jobb boldoguláshoz.
– Milyen a jó kérdés ön szerint?
– Segít megfejteni a vakfoltjainkat. Ha mindig ugyanabba a folyóba lépünk, akkor ezen változtatni érdemes. Ha jó a kérdés, pont annyit lök rajtunk, hogy ezt legközelebb elkerüljük.
– Miben más ez a mű, mint az összes többi sikerkönyv?
– Az alapvető különbség, hogy könnyű helyett nehéz utat kínálok, verejtékest, de úgy, hogy meg lehet valósítani a kötetben leírtakat. Talán érdemes megemlíteni azt az átalakított példámat is, amelyben arra a kérdésre, hogy félig üres vagy félig tele a pohár, az az új válasz: van pohár! Azt próbálom megmutatni, hogyan legyünk saját életünk főszereplői.
NÉVJEGY
Tanácsadó szakpszichológus
34 éves, házas, egy egyéves gyermeke van
Pszichológusi diplomáját 2008-ban, tanácsadó szakpszichológusi diplomáját 2011-ben szerezte az ELTE-n
Munkatapasztalatait többek között a honvédségnél és a Foglalkoztatási Hivatalban alapozta meg, évekig dolgozott karrier-tanácsadóként az ELTE Karrierközpontban és oktatóként például magán az egyetemen
Szakterületei: karriermenedzsment, időgazdálkodás, konfliktus- és stresszkezelés, az önbizalom pszichológiája
Elsősorban a hogyanok és a változás mikéntjei foglalkoztatják. A siker tervezhető – a praktikus tudás lélektani könyve című műve 2018 szeptemberében jelent meg
KEDVENCEK
Film » Pillangóhatás, Eredet (Inception)
Könyv » Simone de Beauvoir: Minden ember halandó
Zene » klasszikus zene, Dvořák: Újvilág-szimfónia, Tarja Turunen, HammerFall, Roxette
Hobbi, szabadidő » a családdal töltött idő, félévente-évente Agricola társasjáték-maraton barátokkal
