– Egy családi vállalkozás esetén mindig felmerül két izgalmas kérdés. Az egyik, hogy ki a tényleges főnök, a másik pedig, hogy lesz-e, aki továbbviszi a céget, beszáll-e a következő generáció.
– Nálunk egyértelműen én vagyok a főnök, én vagyok a rangidős. Előttem a férjem vezette a céget, de ő két évvel ezelőtt meghalt. A gyerekeknek sikerült átadni a pékmesterség szeretét, mindkét lányom velem dolgozik. A gyerekeink voltaképpen a pékségben nőttek fel, le se lehetett volna beszélni őket erről a pályáról, mi több, szakmabeli párt is választottak, mindkét vejem sütőipari szakember.
– A pékszakma hagyományosan inkább a férfiak terepe. Okozott-e nehézséget nőként boldogulni?
– A hetvenes években kerültem a szakmába, megtanultam és csináltam is mindent, amit kellett, ezt hamar elfogadták a kollégák. A munkatársaim is megszokták, hogy itt vagyok közöttük, tudják, hogy én is el tudom készíteni a termékeket. Ha látják a jó szándékot, azt, hogy a vezető jót akar, akkor elfogadják, függetlenül attól, hogy nő vagy férfi irányít. A pékek különleges emberek, oda kell figyelmi rájuk, jól kell velük bánni.
– Mitől különlegesek a pékek?
– Nagyon nehéz munkát végeznek. Mindenki tudja, hogy korán kelnek, hogy ez kimerítő, de arra már ritkábban gondolunk: a pékek felelőssége, hogy az emberek asztalán reggel friss pékáru legyen. Enni kell adni az embereknek, ez minden egyebet háttérbe szorít, nem jöhet közbe semmi.
– Sok lemondással jár egy péküzem vezetése?
– Ez a vállalkozás tényleg 24 órát visz el a napból, néha az az érzésem, hogy többet is. Kifejezetten emberpróbáló szakma a sütőipar, vállalkozóként végképp. Gépesítünk persze, amit csak lehet, de ha jó kenyeret akarunk adni, akkor nem lehet minden emberi munkát kiváltani a gépekkel, azért sem, mert mi egy hagyományos pékség vagyunk.
– Azt mondják, a jó kenyérnek lelke van. Hogyan lehet ezt megőrizni, ha ipari mennyiségben kell termelni?
– Nekem nagyon jó csapatom van, a munkatársaim szívvel-lélekkel végzik a munkájukat. Aki szereti ezt a szakmát, az bele tudja vinni a szívét, és tényleg jó termék kerül ki a kezei közül.
– Hogyan tudja összetartani ezt a hetvenfős csapatot?
– Az a tapasztalatom, hogy az emberekkel közvetlennek kell lenni. Bevallom, én egy tyúkanyó vagyok, hozzám bármilyen üggyel lehet jönni, mindenre találunk megoldást. Azt vallom, nyitottnak kell lenni, meg kell hallgatni a munkatársakat. Nálunk nagyon bevált, mindenki hozzáteheti a gondolatait, a véleményét a mindennapi munkához, a fejlesztéshez, a döntések előkészítéséhez.
– Két évvel ezelőtt hunyt el a férje, Kurdi András, a cég alapítója és motorja. Egyértelmű volt, hogy folytatják?
– Három órám volt, míg Kaposvárról hazaértem, hogy eldöntsem. Tudva azt, hogy nagyon szeretem ezt a szakmát, megkérdeztem az embereimet, jönnek-e velem, ha folytatom. Igent mondtak, eldöntöttük, hogy együtt visszük tovább az üzemet.
– Honnan meríti az erőt?
– Nem is tudom, azt hiszem, így születtem. Kislány koromban, nagyanyámtól tanultam meg a kenyérsütést. Szeretem a szakmám, ilyen egyszerű ez. Ha valaki nem szereti a munkáját, nem talál benne örömöt, akkor sosem fogja úgy végezni, hogy előrevigye. Bármi is a hivatásunk, szeretettel, szenvedéllyel kell végezni. Azt hiszem, nem volt olyan dolog az életemben, amihez ne ilyen tűzzel nyúltam volna.
– Mi, magyarok a fehér kenyeret szeretjük a legjobban, de vannak a kenyérfogyasztásban divatok?
– Valóban, a magyar emberek többségében a fehér kenyeret szeretik, de ma már széles a kínálat, a fiatalok immár úgy nőnek fel, hogy sokféle termékből választhatnak. A díjnyertes kenyerünk mindig nagy érdeklődést vált ki, mindig az lesz az egyik kedvenc. A Várhegyi derest is nagyon várják már, de majd csak augusztus 20., az ünnep után kezdjük el sütni.
– A termékfejlesztéskor milyen szempontokat vesznek figyelembe?
– Az a legfontosabb, hogy ízletes, tápláló és egészséges legyen. Azért azt tudni kell, hogy ezt nem olyan könnyű megvalósítani manapság. Törekszünk arra, hogy a termékeink és a hozzájuk használt alapanyagok egyaránt kiváló minőségűek legyenek. Például a péksüteményekhez használt lekvár is természetes anyagokból készült.
– Mi nyújt pihenést a családnak? Ki tudnak szállni egy kicsit a taposómalomból?
– Időnként lopunk néhány napot, elmegyünk üdülni. De az is pihenés, ha összejövünk és leülünk beszélgetni, szerencsére közel lakunk egymáshoz. Ezen meg szoktak lepődni, hiszen együtt vagyunk egész nap. Ennek ellenére, vagy pont ezért szívesen töltjük együtt szabadidőnket, ilyen szempontból is nagyon összetartó a családunk.
– Költői nevekkel illetik a kenyereiket. Ki a névadó?
– Ezt is közösen szoktuk eldönteni, átbeszéljük a családdal és a kollégákkal is. Kitaláljuk, milyen jellegű kenyeret képzelünk el, és ahhoz keressük a nevet. A Várhegyi derest Felsőtárkány ihlette, ott élünk a Várhegyen, csodálatos természeti környezetben. A férjem is nagyon szeretett ott élni. A deres szó az ősz hajára utal, ezzel tisztelgünk az emléke előtt. Mindenkit arra biztatok, jöjjön el, nézze meg a környéket, mert gyönyörű.
– Mit mondana, ha hallaná, hogy újra önöké az Ország kenyere elismerés?
– Azt mondaná, hogy nem is várt mást.
NÉVJEGY
A Kurdi Family Pék Kft. 2001-ben alakult, Andornaktályán. 2016-tól vezeti Kurdiné Nagy Klára
KEDVENCEK
Film » romantikus és történelmi tárgyú filmekek
Könyv » mindent szívesen olvas a II. világháborúról
Zene » a hatvanas, hetvenes évek magyar slágerei
