– A turizmus Magyarországon rekordokat döntöget. Mikor lettünk ilyen népszerűek?
– A 2008-as válság nagyon megviselte az ágazatot, különösen Budapestet. A külföldi vendégéjszakák háromnegyede azért még mindig a fővárosban csapódik le. Erre válaszul letoltuk az árakat, ami nagyon nagy hiba volt. Szinte az utolsó helyen voltunk mindenféle statisztikában: átlagárban, foglaltságban. 2012-től kezdett szép folyamatosan növekedni az ideérkező turisták száma, 2014-től pedig Budapest valósággal „berobbant” a köztudatba. Tavaly már több szempontból is csúcsévünk volt. A hazai és a beutazóturizmus is kiválóan teljesített.
– Minek köszönhető ez?
– Nagyon fontos, hogy a fő turisztikai célpontokat, a belvárost, benne például a Kossuth teret, Budán a Várkert Bazárt – és sorolhatnám – felújították, szobrokat helyeztek ki, turisztikai látványosságokat hoztak létre. A turista azért is jön, hogy ezeket lássa. S ami rendkívül fontos, hogy Budapesten nagyon nagy biztonság van. Itt éjjel kettőkor a romkocsmából bátran hazasétálhat a szállodáig bárki, mert semmi sem történik vele. Ez nem csupán lózung, a terrortámadások idején a biztonság kiemelt figyelmet kap.
– Említette a romkocsmákat. Mekkora szerepük van abban, hogy ennyien jönnek hozzánk?
– Természetesen a turizmusnak nagyon jót tettek. Amikor 2012-ben csődbe ment a Malév, mindenki mondta, hogy az évi nyolcmilliós budapesti érkezési számot nem tudjuk majd utolérni. Tavaly 12 millióan jöttek repülővel. A romkocsmáknak ebben jelentős szerepe volt. De legalább ennyire fontos, hogy a nagy légitársaságok már közvetlenül itt vannak. Mert amikor egy turista dönt, hogy hova utazik, először azt nézi meg, miként lehet a legegyszerűbben eljutni oda.
– Sokan mondják, hogy hozzánk a vékony pénztárcájú turisták jönnek. Igaz ez?
– Nem teljesen, de kétségkívül sokat változtatna a helyzeten, ha megépülne végre az oly régóta várt kongresszusi központ. Ez olyan új, fizetőképes keresletet hozna, amely minőségi ugrást jelentene. De ki kell találni, miért látogasson ide a gazdagabb vendégkör. Ez nem luxusváros, Budapestre nem azért jönnek, hogy vásároljanak. Erre van alkalmasabb hely. A konferenciaturizmus miatt viszont jöhetnének.
– Bécs és Prága megelőzhető?
– Szerintem igen. Jelenleg még előttünk vannak foglaltságban és átlagárban is. Eddig egyszer fordult elő – tavaly, az úszó-vb idején –, hogy lehagytuk őket ebben néhány napra. Ám ha olyat kérdezünk, aki egyaránt járt közvetlen versenytársainknál és nálunk, a mi fővárosunkat tartja a legjobbnak. Budapest nem mesterséges város, nem kicsi ékszerdoboz, mint Prága. Ez egy élhető hely, ahol együtt élsz a budapestiekkel, nem úgy, mint a cseh fővárosban, ahol bemész a központba, és helyiekkel már nem is igen találkozol a kiszolgálókon kívül. Rengeteg látnivaló, kulturális program, komoly gasztronómiai fejlődés van nálunk. Élmény itt eltölteni három-négy napot. Ahhoz, hogy be tudjuk hozni Bécset és Prágát, három jelentős fejlesztésre lenne szükség.
– Melyek ezek?
– Véleményem szerint kellene a kongresszusi központ, fontos lenne kiépíteni a Liszt Ferenc reptér és a centrum közötti utat, valamint a kötöttpályás közlekedést. Harmadrészt pedig alakítani kellene a Duna-partot. Ez a hatalmas érték nincs kihasználva. Ha itt futhatnának, pihenhetnének, kávézhatnának az emberek, az hihetetlen élményt jelentene a számukra.
– A belföldi turizmus minek köszönhetően nőtt?
– A belföldi jellemzően a vidéki turizmust jelenti. Az, hogy bővült a forgalom, azt jelzi, hogy az embereknél több pénz van. Ez az ágazat ugyanis nagyon érzékenyen reagál a mindenkori életszínvonalra. Először a nyaralást, az utazást és az éttermeket hagyja el a lakosság, ha éppen spórolnia kell. A hazai kereslet alakulása közvetlenül kihat ránk. A turizmus boldogságot hoz az ember életébe. Ha megjelennek a helyiek, az azt jelenti, hogy jobban élnek, és ez felhőtlen örömöt jelent nekik. A Szép kártya a szektor számára egy nagyon fontos eszköz.
– Az utóbbi években rengeteg szálloda épült, például ez a Hotel Clark is, ahol épp beszélgetünk. Nem sok ez?
– Budapesten jelenleg húszezer szállodai szoba van három-, négy- és ötcsillagos kategóriában. Prágában és Bécsben 35-40 ezer. Ugyanakkor az utóbbi három esztendőben nyolcezer Airbnb típusú szállás nyílt. Jól kitalált, minőségi szálláshelyre szükség van, olyanra, mint amilyen ez a butikhotel.
– Mennyire jelentenek konkurenciát a hoteleknek az Airbnb-szállások?
– Mi, szállodások komolyan lobbizunk azért, hogy változzon a szabályozás. A hoteleknek számos olyan, komoly pénzbe kerülő követelménynek kell megfelelniük, amely az Airbnb-re nem vonatkozik, legyen az adó, HACCP, tűzrendészeti, idegenrendészeti előírás. Ezeket a számukra is írják elő, és a betartásukat úgy ellenőrizzék, mint a szállodáknál. Nem akarjuk, hogy ne legyenek szobakiadások, csak azt szeretnénk, ha mindez szabályozott keretek között folyna. További problémánk, hogy rengeteg olyan épületet húznak fel, amely valójában szállodaként funkcionál, de lakások vannak benne, amelyek egyenként, Airbnb-ként működnek. Ez lényegesen olcsóbb beruházás, hiszen nem kell megfelelni egy csomó regulának. Nem egyenlők a versenyfeltételek. De ez nem csupán magyar probléma, globálisan ilyen a helyzet. Ez a szolgáltatás látogatókat szipkáz el, bár azt is el kell ismerni, hogy hoz egy olyan vendégkört, amely szállodába esetleg el sem jönne.
– Mennyire bővül az ilyen típusú szállások száma?
– Elképesztően. Három év alatt lett nyolcezer, miközben összesen, mint említettem, húszezer szállodai szoba van. A szálláshely-kapacitás majdnem 50 százalékkal megnőtt miattuk. Ha nem lennének, nem is tudnánk ennyi vendéget fogadni. Örülök tehát, hogy vannak, de a szabályozást kiegyenlítettebbé kell tenni.
– Mennyire vannak tele a hotelek? Az önök családi cége is három szállodát üzemeltet. Mik a tapasztalatok?
– Kilencvenkét százalékos éves kihasználtsággal megyünk. Még az Andrássy úti, alig több mint másfél éve nyílt Hotel Moments Budapesttel is. Ez már nem jó, hanem egészségtelen. Gyakorlatilag azt jelenti, hogy mindig telt ház van, kivéve a januárt, a nagytakarítás idejét. Ez azért rossz, mert így nagyon nehéz karbantartani a házat. Nem bánnám, ha kicsit magasabb lenne az átlagár és picit alacsonyabb a foglaltsági szint.
– Magyarországra honnan jönnek leginkább?
– Nagy-Britanniából rengeteg angol, ír fiatal érkezik. A németek mindig is jöttek. Az oroszok száma 20 százalékkal nőtt tavaly, és most először a kínaiaké is, már a top tízben vannak. Néhány éven belül az utóbbiak nagyon sokan lesznek. Nem vagyunk felkészülve, nemcsak Magyarországon, de egész Európában sem arra az ázsiai turisztikai boomra, amely hamarosan bekövetkezik. Még pár esztendeje is nyolc-tíz millió kínai turista volt az öreg kontinensen. Az össznépességük alapján ezt a „csoportot” inkább afféle felderítő osztagnak nevezném, még előőrsnek sem. Ha elindulnak, s csatlakoznak hozzájuk az indiaiak, a dél-koreaiak, nem tudjuk majd hova tenni őket. Barcelona, Velence kapcsán már ismert az „overtourism” jelenség, amikor a városlakók kiszorulnak a saját településükről. Ez reális veszély más nagy európai városok tekintetében is. Én boldog lennék persze, ha Budapest kapcsán erről kellene beszélnünk, de nem tartom lehetetlennek, hogy pár éven belül ez itt is problémát okoz.
– Vidéken ön szerint merre kellene fejleszteni?
– Gyakorlatilag minden régióra ráférne a fejlesztés, mert vidéken is látjuk, hogy ahol valami jó dolog van, oda elkezdenek áramlani a környező országokból az emberek. Az elmúlt években nagyon nőtt azon cseh, ukrán, lengyel, szlovák, osztrák, román turisták száma, akik nem a fővárosba jönnek, hanem vidékre. A rendszerváltás után mi is inkább nyugatra utaztunk, mert azt akartuk látni, az volt a menő. Már eltelt annyi idő, hogy rájöjjünk: a környéken iszonyú jó helyek vannak. Mi is felfedezzük a környező országokat, s ők is felfedeznek minket.
NÉVJEGY
52 éves, nős, három gyermek édesapja
A Budapesti Gazdasági Főiskolán, vendéglátóipari szakon végzett
Angolul, németül, olaszul, franciául, spanyolul beszél
KEDVENCEK
Könyv » Ken Follett-regények
Zene » Michael Bublé, Frank Sinatra, Norah Jones
Film » A keresztapa
Hobbi » golf, tenisz, utazás
