– Egész életében a boldogság megtalálásának útjait kutatta. Mit gondol, mik a megelégedés gátjai?
– Az az elsődleges, hogy mit kezdünk a lehetőségeinkkel, hogyan használjuk ki őket. A legfontosabb az életben azt megtalálni, ami örömet okoz és amiben kiteljesedhetünk. A lényeg, hogy általa jól érezzük magunkat és előbbre vigyük a társadalmat, az emberiséget. Ha ezt megtalálja valaki, akkor állítom, hogy még az egészséggel kapcsolatos problémákról is megfeledkezhet, ami pedig az első számú gátja a megelégedésnek. A normálisnak tekinthető gátak közé sorolhatjuk azt is, amikor valaki olyan szegény a világ elszigetelt részén, hogy nem csinálhatja azt, amit szeretne, miközben tudomása van róla, hogy a más helyeken élők mozgástere sokkal nagyobb az övénél. Ezen nem feltétlenül tud változtatni, de sokszor van úgy, hogy az ember saját maga gördít akadályokat a boldogsága elé. Ilyen az irigység, amikor például egy családban a gyermek azt gondolja valamiért, hogy a testvérét jobban szeretik. Mi magunk tudunk tenni azért, hogy elfogadjuk a lehetőségeinket. Vagy megváltoztatjuk a külső körülményeinket, vagy módosítjuk az azokról alkotott képünket.
– A flow-élményhez a cselekvés és a figyelem összeolvadására van szükség?
– Olyan mentális és fizikai állapot, amikor az ember teljesen elmélyül abban, amit csinál. Minden energiájával az adott tevékenységre fókuszál, teljes bevonódásban. A művészeket annyira leköti az alkotás élménye, hogy elfeledkeznek a való világról. Ezt lehet érezni például sakk vagy hegymászás közben is, amikor igazán jól érezzük magunkat. Az időérzékelés megváltozik. A flow-élmény közben nem tapasztalunk boldogságérzetet, ahhoz túl erősen koncentrálunk. Az önmegerősítés, a kiteljesedés és az elégedettség érzése utólag jelentkezik. Hosszú távon azok az emberek, akik sokszor vannak flow-ban, boldogabbak és jobb az életminőségük. Ez elsősorban döntés és elhatározás kérdése.
– Ez azt is jelenti, hogy a multitasking ellehetetleníti a flow élményét?
– Ez érdekes megközelítés, hiszen ha valaki a tőzsdén szeretne érvényesülni, akkor a munkája sokrétű, és amennyiben azt egyfajta játékként éli meg, akkor az egyes tevékenységrészletekben lehet flow-élménye, természetesen nem mindig a legmagasabb szintű. Egy módszer kidolgozása, egy jó befektetés elindítása okozhat ilyen érzést. De például egy teniszmérkőzésnél sem lehet 100 százalékos flow-ról beszélni, hiszen a másik féltől függ, hogyan éljük meg a teljes játékot, milyen eredményesek leszünk, mennyi kihívást jelent az a számunkra.
– Manapság sok a virtuális, digitális eszköz. Ezekben a közegekben is megélhető a flow?
– Bármilyen tevékenység kiválthatja: sportolás, művészet gyakorlása, gyerekekkel játszás vagy akár éppen a futószalag melletti munka, s persze a videójátékok, a televíziózás is. Utóbbiak azonban nem valódi flow-t eredményeznek. Az ugyanis nem a tartalomtól függ, hanem a tevékenység minőségétől. Sajnos ezek a virtuális, előre elkészített „élmények” a gyerekek számára nagyon veszélyesek lehetnek, mert arra tanítják őket, hogy ilyen egyszerűen el lehet érni ezt az érzést, holott ez nem így van. Az igazi veszély, hogy azt sugallják: a legjobb élmény úgy érhető el, ha leülsz a képernyő elé. A gyerekeknek meg kell mutatni, hogy a hétköznapi eszközök és tevékenységek is adhatnak jó impulzusokat, és a legjobb, ha mindent saját magunk próbálunk ki valódi tárgyakkal és valódi társakkal.
– Azt mondja, hogy a videójátékok helyett a Montessori-elveknek megfelelő, például szerep- vagy a valódi háztartást leképező játékokkal vegyük körbe a gyerekeinket?
– Lényegében igen, még akkor is, ha a Montessori-játékok nem olyan színesek, mint a technológiára épülők. Ezek ugyanis jobban felkészítik a gyerekeket a való életre. Bár én nem vagyok a virtuális szórakozás ellen; például ha valaki pilótának készül, elkerülhetetlen, hogy szimulációs játékokat használjon. Amerikában vannak olyan játékok, amelyek azt tanítják, hogy minden cselekedetünknek következménye van: kell adót fizetni, úgy szükséges felépíteni a várost, hogy jó legyen élni benne. Az egyik kiváló kezdeményezés a témában a kínai származású Jenova Chen munkássága, aki a videójátékok testre szabásán és valódi flow-élménnyé alakításán munkálkodik.
– Az ön számára mi a flow-élmény?
– Ez az idővel változik; számomra elsősorban az, hogy próbálok valamely gondolatot, kutatást végigvinni, egészen addig, hogy a benne foglaltakat elfogadják. Olyan sportban vagy játékban is megtalálom, amely az adott életkorban hasznos a számomra. A családban a gyerekekkel való foglalkozás, játék egy nagyszerű flow-élményem, amikor rá kell jönni, mi érdekli igazán a kicsiket. Meg kell találni azt, ami a legjobbá teszi a velük való kapcsolatot, azt a tevékenységet, amelyben mindannyian jól érezzük magunkat.
– A Budapesti Corvinus Egyetemmel és kollégájával a Fligby módszertan kapcsán létrejött hosszú távú együttműködés keretében egy előadáson beszéltek arról, miként lehet a munkatársakat „behúzni” a flow-ba. Miről szól ez tulajdonképpen?
– A menedzser feladata, hogy konkrét célja legyen, és tudja, hol állnak az egyes kollégák a flow-térképen. Fontos, hogy a kihívás ne legyen túl nagy, de túl kicsi se. A megfelelő mérték révén lehet a legjobban teljesíteni. Az eredmény befolyásolja a hogylétünket: ha jól teljesítünk, jól érezzük magunkat; ha pedig nem tudunk teljesíteni, rossz hangulatunk lesz. Amennyiben olyan feladatot kapunk a munkahelyen, amely túl nagy kihívás, de képességeink nem teszik lehetővé, hogy elvégezzük, az idegességhez, aggodalomhoz vezet, míg ha se képességünk nincs, sem kihívást nem érzékelünk, apátiába esünk. Unalmas a feladat, ha el tudjuk ugyan végezni, de nincs benne semmi „extra”. Optimális esetben mind a képességeink, mind a kihívás szintje magas – akkor kerülünk a flow-csatornába. Még ha kezdetben valamilyen okkal is kezdtünk bele egy feladatba, a folyamatban maga a cselekvés válik belső jutalomértékűvé. Nem a későbbi hasznáért vagy jutalomért végezzük, hanem az önmagáért való élményért. A flow-ért képesek vagyunk kontrollálni a tudatunkat, így a kisebb jelentőségű pillanatokat is örömtelivé tudjuk varázsolni.
NÉVJEGY
83 éves
A Chicagói Egyetemen tanult és dolgozik
Prima Primissima (2015) és Széchenyi-díjas pszichológus, pedagógus, egyetemi tanár, az MTA külső tagja
A Magyar Érdemrend nagykeresztjének a tulajdonosa
A pozitív pszichológia megalapítója, a magyarul először 1997-ben megjelent, az USA-ban már 1990-ben publikált flow-elmélete az egész világon ismert
Szakterülete a fejlődés- és neveléslélektan, valamint a kreativitás- és tehetségkutatás
Két felnőtt gyermeke van, mindkettő egyetemi tanár
Kedvencek:
Könyv » Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk
Hobbi » történelmi könyvek olvasása
