– A magyar családi vállalkozások milyen állapotban vannak jelenleg?
– A legnagyobb problémájuk a generációváltás. Ez elég komoly dilemma, mert más üzletileg túlélni egy devizaválságot vagy egy nagy gazdasági krízist, és megint más, hogy az alapító, aki egész élete munkáját beletette a cégbe, „hirtelen” nyugdíjba vonul, legalábbis nem lesz többet a vállalatnál.
– Mióta probléma ez?
– Nagyjából tíz éve érzékelhető, hiszen akik a rendszerváltás idején, harminc-negyven esztendősen alapítottak vállalkozást, immár hatvan-hetven évesek. A generációváltás minimum többéves előkészítést igényel, találni kell egy utódot családon belül vagy kívül, de az is szóba jöhet, hogy eladják a céget. A helyzetfelméréshez, a tudatos tervezéshez idő kell.
– Milyen tapasztalataik vannak a témában?
– Pont ez a legnagyobb baj, hogy Magyarországon tömeges méretekben családi vagyonok átadására, öröklésére eddig nem került sor, nincs példa előttünk. Most pedig úgy látjuk, hogy szinte minden magyar családi vállalkozás küzd ezzel a problémával. De nemcsak nagy cégekre jellemző ez, hanem akár egy állatorvosi praxisra is. Nemzetgazdasági jelentőségű az ügy, mert ezek a társaságok meghatározó alapjai a magyar gazdaságnak. Csak az FBN-H-nak hetven családi vállalat a tagja, olyanok, amelyeknek legalább kétmilliárd forint az éves forgalma. Tagjaink összesen harmincezer főt foglalkoztatnak és 800 milliárd forint árbevételt érnek el. Nem mindegy, hogy sikerül-e úgy átörökíteni a céget, hogy az töretlenül tovább tudja folytatni a tevékenységét, vagy nem sikerül, és esetleg bezárnak, mindenkit elbocsátva.
– Mik a külföldi tapasztalataik?
– Nemzetközi szervezet vagyunk, így látjuk a nyugati országok gyakorlatát, ahol már jellemzően a harmadik-negyedik generációnak adják át a tulajdont és az irányítást. Van rá külföldi példa, hogy a nagy foglalkoztató családi cégeket felkeresi a helyi önkormányzat, s felajánlja segítségét az átörökítéshez, pont annak érdekében, hogy a vállalkozások továbbra is munkát adjanak, termeljenek.
– Önök szeretnének ilyen állami szerepvállalást?
– Adott esetben igen, elképzelhetőnek tartjuk, hogy Magyarországon is megvalósuljon egy ilyen családi vállalkozásokat segítő intézményesített rendszer. Hozzáteszem: például az, hogy 2010 óta a családon belüli vagyonok öröklése illetékmentes, nagyban segítette ezek felhalmozását. De a mai magyar adózási környezet szintén támogatja a vállalkozásokat, és kedvező, hogy a gazdaság is erőteljesen növekszik.
– Mennyire hazai sajátosság, hogy most tömegesen öröklődnek át a cégek?
– Kelet-Közép-Európában nem az. Gyakorlatilag az összes volt szocialista ország ezzel a problémával néz szembe, hiszen mindenhol egy időre esett a rendszerváltás, a szabad vállalkozások elindulása. Ez nyilván veszélyhelyzet, de tekinthetjük lehetőségnek is, hiszen a sikeresen generációt váltó – magyar – vállalatok új piacokat építhetnek.
– Mondana konkrét példát arra, hogy mely esetben sikerült zökkenőmentesen megoldani a családi vállalkozás átadását az utódnak?
– Nem szívesen, mert akit kihagynék, az megsértődne, akiknek az esetében meg azt mondanám, hogy jó, azok azt hinnék, nincs több teendő. Nagyon sok jó példa bizonyítja, hogy megoldható a dolog, mi az egyesületben egymástól tanulunk.
– Milyen állapotban vannak most generálisan a családi cégek?
– A magyar gazdaság prosperál, és ez most a családi cégeknek is egy kedvezőbb időszak. Hozzáteszem, hogy ezen vállalkozások egyébként is sokkal inkább válságállók a többinél. Ha például nem úgy megy, ahogy kellene, vagy krízis van, akkor sem az elbocsátásokkal kezdik a cég rendbetételét, mert közvetlenebb a kapcsolat a munkatársakkal, mint mondjuk egy multinál. Nem csak a számok fontosak, az emberi viszonyok is. Amikor rendeződnek a gazdasági állapotok, akkor ez komoly helyzeti előnyt jelent, mert a munkavállalók meghálálják. Most is kedvezőbb helyzetben vannak a családi vállalkozások, mert a tagok elmondása alapján kevésbé érinti őket az az általános munkaerőhiány, amely országszerte tapasztalható.
– Az önök egyesülete elsősorban a generációváltással foglalkozik. Mi történik azokkal a tagokkal, amelyeknél ez sikeresen megvalósult? Kilépnek?
– Abszolút nem. Attól, hogy valaki viszonylag fiatalon átvesz egy céget, már gondolkodhat azon, hogy miként adja tovább. Itt van az én példám is. 38 éves vagyok, és a testvéreimmel már átvettük a szüleink által alapított Oázis Kertészet irányítását. De már most a fejemben van, hogy a kisgyermekeimnek miként adom tovább az üzletet. Semmiképpen sem erőszakkal, hanem kedvet kell csinálni hozzá. Egyébként tipikus útja a cégátadásnak, hogy fiatalon bevonják a majdani utódot a társaság életébe. Elkezd dolgozni először kisegítőként, azután egyre nagyobb feladatokat kap. Nálunk is így történt. Egy másik út, amikor külföldre küldik a gyereket, megszerez egy jó egyetemen egy komoly diplomát, utána elkezd dolgozni egy hasonló profilú vállalatnál. Amikor ott már jó pozícióban van, sikereket ért el, akkor jön haza átvenni a családi cég irányítását. Mindkét esetben az a cél, hogy a következő generáció alkalmas legyen a vállalkozás vezetésére, és ne a születési anyakönyvi kivonata legyen az oka, amiért azt a céget megkapja.
– Mennyire jön haza az a gyermek átvenni egy kisváros mégoly jól menő társaságát is, aki a világ legnagyobb városaiban tanul?
– Engem például megfogott édesapám azon mondata: „Fiam, ez nem egy fóliasátor, hanem lehetőség.” Ezek emocionális dolgok, és haza lehet jönni New Yorkból Balassagyarmatra is. Ezek a cégek ötven-száz főt foglalkoztatnak, sikeresek, sok esetben csúcsminőséget állítanak elő vagy szolgáltatnak. Bárki megtalálhatja a saját boldogulását, boldogságát bennük. Nem ciki vidéken dolgozni, hazatérni. Sőt immár, ha valaki épp erre vágyik, ott is rálel azokra a külsőségekre, amelyek azelőtt csak a nagyobb váro-sok-ban voltak megtalálhatók.
– Több családi szervezet is van Magyarországon. Tartják egymással a kapcsolatot?
– Igen, összedolgozunk. Épp a napokban megyek a Magyarok a Piacon Klubba előadni a generációváltásról. Itthon nagyjából ötszáz-hatszáz komoly családi vállalkozás van; bármilyen egyesületbe is tömörülünk, azért tartjuk a kapcsolatot, mert összekötnek minket a hasonló sikerek és problémák.
NÉVJEGY
38 éves közgazdász
Nős, első gyermeke hamarosan megszületik
KEDVENCEK
Könyv » jövőkutatással kapcsolatos kötetek
Hobbi » Kékkúton, a családi tanyán kertészkedik
