Bohár Dániel

Cappuccino
Az Echo TV Informátor című műsorának fiatal műsorvezetője vagány és vicces riportjaival, kemény kérdéseivel hívta fel magára a figyelmet. Mint mondja, mozgatórugója az igazság, minden eszközzel küzd a kettős mérce ellen. A Figyelőnek beszélt karrierjének kezdetéről, a család és a munka összeegyeztethetőségéről.

– Hogyan lett újságíró? Mindig ez a pálya vonzotta?

– A televíziózás, a hírek mindig érdekeltek. Már kisgyerekkorom óta tévés szerettem volna lenni. Amikor otthon ültem és néztem a híradóban a riportereket, csodáltam őket. Szerencsére az álmaim elérésében a szüleim mindig támogattak, ezért számukra sem volt kérdéses, hogy mellettem legyenek egy nem hétköznapi szakma elsajátításában. Éppen ezért kommunikáció és média szakon tanultam a főiskolán, majd 2010-ben kerültem a Hír TV-hez, ahol nagyon sok produkcióban kipróbáltam magam. A legbüszkébb a Célpontra vagyok: minden percét élveztem.

– Éppen most volt a negyedik évfordulója a G-napnak, amely miatt otthagyta a Hír TV-t. Nagyon megviselte ez akkor?

– A G-napot követően – nem túlzás azt mondani – elveszettnek éreztük magunkat. Nagyjából két héttel utána döntöttünk úgy, hogy közösen felmondunk. Biztosan sokan emlékeznek arra a bizonyos videóra, amelyet a Célpont stábjaként készítettünk. Ezután nagyon izgalmas, egyben mozgalmas fejezet jött az életemben, hiszen dolgoztam a Magyar Időknél, a 888-nál, kipróbáltam magam print és online újságnál is. Boldog voltam, amikor 2017 elején felkértek arra, hogy vegyek részt az Echo TV-t megújító munkában. Ugyanezen év tavaszán el is indítottuk az Informátort.

– A Hír TV-nél ki volt a mentora? Hogyan tekint vissza arra az időszakra?

– A pályám elején Földi-Kovács Andrea, Farkas Emese, Losonczi Kata, Szikszai Péter, Kisberk Szabolcs, Kisléghi-Nagy Rudolf és Rákóczi Péter segített nagyon sokat. Nem túlzás azt mondani, hogy tőlük tanultam mindent. Akkoriban annyira jó volt a hangulat a Hír TV szerkesztőségében, amiről korábban csak álmodhattam. Nem csupán munkatársak voltunk, hanem nagyon jó barátok is. Igazi szellemi műhely volt, nagyon szerettem. Amikor el kellett hagyni a csatornát, rendkívül megviselt. Február 6-án, amikor hallottuk Simicska Lajos szavait, nem akartuk elhinni, nem is értettük, álmatlan éjszakáim voltak, és azt hiszem, akkori célpontos munkatársaimnak is. Végül meghoztuk a közös döntést és beleugrottunk a bizonytalanságba, az ismeretlenbe. Nagyjából két-három hónap telt el, mire láttuk egyáltalán, merre tovább. Először az akkori Napi Gazdaság szerkesztőségében kaptunk munkát.

– Mi a mozgatórugó a pályája során? 

– A mozgatórugóm? Az igazság. Túlságosan is nagy az igazságérzetem. Ki nem állhatom a kettős mércét, amikor az egyik oldalon szabad mindent, a másikon meg semmit. Ezt sajnos napi szinten tapasztalom. A balliberális médiumok bármit leírhatnak, bármit megtehetnek. Ha viszont mi, jobboldaliak tesszük ugyanazt, akkor azonnal elképesztő támadások indulnak, megbélyegeznek bennünket. Az Informátor készítésénél azt vallom, hogy ha a politikát kicsit könnyedebbre vesszük, színesítjük, humort viszünk bele, akkor sokkal emészthetőbbé válik. A Informátor elsőre egy nehéz -politikai műsornak tűnhet, de ha valaki elkezdi nézni, megragadja a stílusa, akkor azt veszi észre, hogy szórakozik, miközben egy oknyomozó, fajsúlyos témákkal foglalkozó riportműsort néz. Szerintem ezzel az egyediséggel lehet megfogni az embereket a mai túlmediatizált világban. 

– Az elmúlt időszakban fizikai és verbális bántalmazásnak egyaránt ki lettek téve. Ezt korábban is tapasztalta, vagy csak a mostani időszakban vannak ilyen esetek?

– Nem teljesen új keletű a dolog, de vannak olyan elemei a mostani támadásoknak, amelyeket korábban nem tapasztaltam. A fenyegető levelek és a goromba odaszólások sajnos megszokottak. Vízválasztók voltak a tavaly decemberi, MTVA-székház előtti tüntetésnél történtek. Jobbikos politikusok és aktivisták olyan stílusban vontak kérdőre a nyílt utcán, mintha legalábbis politikus lennék. Akkor tapasztaltam meg személyesen: az ellenzéknek és az ellenzéki médiumoknak sikerült annyira felhergelniük az embereket, hogy úgy érzik, szabadon vegzálhatnak újságírókat. Szintén újszerű jelenség volt, amikor a szocialista Ujhelyi István felhívott egy ismeretlen telefonszámról, s elkezdett kérdőre vonni egy bizonyos fotó miatt; ráadásul a beszélgetést előre nem jelzett módon rögzítette, majd nyilvánosságra hozta. Ez szerintem elfogadhatatlan. Rossz irány, amikor politikusok nyíltan betámadnak újságírókat. A legutóbbi alkalommal pedig a fizikai erőszak sem maradt el. Tüntetők támadtak meg minket, egyikőjük még a kameránk mikrofonját is letörte. Rendőrségi ügy lett belőle.

– Sok ellenzéki politikus egyenesen azt állítja, hogy önök miatt veszítették el a választást. Erről mit gondol?

– Az emberek többsége ma még mindig balliberális médiumokból tájékozódik, ez tény. A mi feladatunk éppen az, hogy ez megváltozzon. Ehhez kemény, megfeszített munka kell, de szerintem el lehet érni, hogy belátható időn belül a nemzeti és a polgári oldal is olyan szeletet szakítson ki a nyilvánosságból, amely összemérhető politikai támogatottságával. Az az állítás pedig, hogy mi ne adnánk lehetőséget az ellenzéknek, egyáltalán nem igaz. Minden adásban próbálunk ellenzéki politikusokat megszólaltatni, azonban vagy elfutnak, vagy olyan parázs vita alakul ki, amely a legtöbb esetben személyeskedéssel ér véget a politikus részéről. Amikor elfogynak az érvek, akkor jön a verbális agresszió.

– Hogyan néz ki a műsor készítése, mi a munka menete?

– Az Informátor egy aktuális politikai oknyomozó műsor, amelyben mindig a legfrissebb hírek hátterét próbáljuk meg bemutatni a nézőknek. Az első lépés az ötlet, vagyis az, hogy mivel foglalkozzunk. Ebben hatalmas segítségemre van Mentes Katalin hírigazgató, Monoki Kálmán főszerkesztő és természetesen Szarvas Szilveszter felelős szerkesztő. Ha megvan a téma, akkor kezdődik a forgatás. Állandó csapattal dolgozom, az Informátor képi megvalósításáért Miklósvölgyi Csaba operatőr és Jánosi Zsolt segédoperatőr felel. Amikor elkészültek a felvételek, akkor a következő lépés a szerkesztés, ezután jön a vágás. Ebben az esetben is mindig ugyanazokkal az emberekkel dolgozom. Az Informátor vágója Pál Tamás, a jellegzetes grafikai elemekért pedig Forgony Gergely a felelős. Az egész produkciót a rendező Simkó-Nagy Tamás fogja össze. Az Informátor esetében ismét megtörtént, amiről korábban a Célpont esetében beszéltem. Az Echo TV politikai riportműsorát nem csupán munkatársak, hanem barátok készítik, és ez bizony érződik az összes adáson. Minden pénteken este 20 óra 35 perctől egy kicsit meg akarjuk váltani a világot. 

– Mik a tapasztalatok? Bevált ez a műfaj, vannak további célok?

– Az Informátor egyre nagyobb népszerűségnek örvend, nagyon szeretik a műsor pikírt és kemény stílusát. A jövőben is ezt kell folytatni. Egyre több a visszajelzés, ami talán a legjobb része a munkánknak. Emellett azt tapasztalom, hogy a nézők, a jobboldali közönség örül annak, hogy megindult egyfajta fiatalodás a jobboldalon, amely mindenképpen előremutató. A szó jó értelmében sokszínűbb lett a nemzeti oldal, elég csak az Echo TV-re gondolni. Ott vannak a szakma nagyjai – például Bayer Zsolt, Gajdics Ottó, Bencsik András, Szentesi Zöldi László vagy Huth Gergely –, közben pedig jó látni, hogy vannak fiatal véleményformálók – többek között a Keménymagban vagy a Trollban –, akik megjelenésükkel sokkal színesebbé, erősebbé teszik a mi közösségünket.

– Felesége is riporter, sőt korábban részt vett az Informátor készítésében is, most pedig a gyermekükkel tölti az időt otthon. Hogyan tudja összeegyeztetni a családot a munkával?

– Miután megszületett a kisfiunk, újabb kihívással találtam szemben magam. A riporteri munkáról azt is tudni kell, hogy nagyon sok utazással jár, sok esetben külföldön. Most nyert értelmet igazán a család és az otthon fogalma, hiszen látom magamon, hogy a lehető legtöbb időt szeretném a fiammal és Tündével, a feleségemmel tölteni. A közös, értékes idő nagyon fontos. Gyönyörű időszaka ez az életünknek. Hiába a sok munka és a nehézség, amikor a kisfiam rám mosolyog, az mindennél többet ér. 

 

NÉVJEGY

Televíziós riporter.

28 éves, nős, egy fiúgyermek édesapja.

Kommunikáció és média szakon végzett a Kodolányi János Főiskolán, 2013-ban.

Már 2010-től a Hír TV-nél dolgozott, majd 2015-től a Magyar Időknél, 2016-tól a 888.hu-nál, az Echo TV-hez 2017-ben került.

KEDVENCEK 

Film » Kapj el, ha tudsz

Könyv » Fa Nándor: Magad, uram

Zene » Tankcsapda, Metallica, Bring Me The Horizon

Hobbi » labdarúgás, futás, vitorlázás, utazás

Ezek is érdekelhetnek

További híreink