– A Benczúr Házban belecsöppentünk egy óriási próbába, amelyről a nézők nem nagyon tudnak. Beszéljen a Virtuózok kulisszatitkairól és egyre izmosodó hátországáról. Most mi történik itt?
– Szombat délelőttönként itt vagyunk a korábbi adások virtuózaival, ami azért szép része a történetnek, mert úgy kezdődött az egész, hogy nagy tehetségeket fedeztünk fel a tévéműsorban. Azután ezek a talentumok valahogy együtt maradtak. Ezt megsegítettük azzal, hogy létrehoztuk a Kis Virtuózok Alapítványt, és a gyerekek fölléptek itt-ott, Peller Mariann nagyszerű szervezésében és inicializálására. Az utóbbi fél évben megalakítottuk a Virtuózok Kamaraegyüttest, amely minden szombaton itt próbál. Ez most egy különleges alkalom volt, mert a kilenctagú csapatot kiegészítettük több virtuózzal. Ezek a gyerekek is mind a televízióban tűntek fel. Huszonöt fős zenekarral próbáltunk Teo Gertler szólójával, ugyanis a héten Plácido Domingo érkezik Budapestre, a televízióban vezényel majd egy számot, s forgat a tehetségekkel. Tehát az a jó ebben a történetben, amelyet most elmeséltem, hogy érzékelteti a Virtuózok fantasztikus ívét és karrierjét, melyet öt év alatt befutott.
– A virtuózok olyanok lettek, mint akik „kiváló áru” védjegyet hordanak a hajtókájukon?
– Fantasztikus a brand, megalkotásában Peller Mariann ötletgazdát kell megemlíteni. Miközben vannak gyereksztárok – most már fiatal művészek is – az együttesben, külön-külön, maga a Virtuózok borzasztó erős márkává vált. Talán túlzás lenne állítani, hogy rajtuk van ez a védjegy, de azt veszem észre, hogy szeretik, ha a Virtuózokkal azonosítják őket. A gyerekekben természetesen van saját becsvágy, de van egy olyan ambíció is, hogy a műsoron keresztül mutassák meg magukat. Ennek mi nagyon örülünk, mert ez egy zenészközösséggé vált az utóbbi években, és remélem, hogy tovább burjánzik majd, hiszen olyan terveink is vannak, hogy nemzetközi hálózatot hozunk létre. Az lenne a szép, ha a világon több helyen lenne olyan alapítvány, mint a mienk, és ezek tudnának egymásról. Együttes fellépések, közös projektek tarkítanák ennek az alapítványnak a működését, amelyek összehozzák a világot a zenén keresztül. Ez nagyban különbözik egy menedzserirodától. Nem is tartjuk magunkat annak, nem akarunk a fiatalokkal szerződést kötni s utána lehúzni a sápot az ő karrierjükből, hanem valóban a zenélés örömét, valamint ennek az egész Virtuózoknak az eszmeiségét akarjuk megosztani másokkal. Egyelőre két segítő vonalat látok. Az egyik az egyszerűbben bejárható út: pályázatot nyújtottunk be az Európai Unióhoz a Kis Virtuózok Alapítvánnyal, amelyben van egy magyar kórustársunk, a nyíregyházi Cantemus Gyermekkórus, van egy ír partnerünk, az ír zeneakadémiának egy előképző, tehetséggondozó iskolája, valamint Varasdon egy nagyszerű zeneiskola, továbbá természetesen mi. Így, együtt alkotnánk azt a közösséget, ahol egy új programot szeretnénk megvalósítani. A másik oldal pedig, hogy Peller Mariann járja a világot, s a tévés formátumot, a licencet próbálja eladni. Ha máshol is sikerül megvalósítani ezt a show-t, ezt a tehetségfelfedező műsort, akkor ott is lehetnének, alakulhatnának alapítványok. Mert a know-how nem egyszerűen a tévéműsor, hanem az azt megelőző zenepedagógia és a produkciót követő alapítvány. Itt van egy nagyon szép út, amire Magyarország egy gyönyörű példa, mert nálunk minden megvan. Itt a csodálatos zenepedagógia, megvolt ez a tévés ötlet, és mi ezt aztán továbbvittük az alapítvánnyal. Ha sikerülne ezt így, egy csomagban több helyen előadni a világban, akkor lenne egy profitábilis lába ennek az egésznek, s lenne egy nonprofit ága, amely azonban nagyon sok profitot hoz érzelmekben, lélekben, spiritualitásban.
– Úgy tűnik, ez sikerül is, hiszen Peller Mariann minden héten a föld különböző pontjairól jelentkezik be.
– Igen, ő járja a világot, s mondhatjuk, hogy a siker kapujában vagyunk. Nagyon komoly emberek érdeklődnek, tévétársaságok, befektetők is, és az igazi adu ász Plácido Domingo, aki ezt olyan mértékben a sajátjának érzi, hogy az egészen elképesztő. Úgy érzi, a klasszikus zene továbbvitele szempontjából a Virtuózok világviszonylatban alapvető szerepet játszik, s szeretné, ha a klasszikus értékeket is sikerülne megtartani, ha nem is a popzene cunamijával szemben, de alternatívaként. Ebben a műsor valóban nagy sikert ért el. Domingo igen hamar felfigyelt ránk, mindenkinek ajánlja az ötletet mint receptet, és elmondja, hogy ez egy magyar találmány. Örül, hogy a részese lehet, és meghívja a mi fiataljainkat a saját koncertjére. Ez minket is megerősít.
– Mikor láthatják ezt a felvételt a tévénézők?
– Az utolsó adásban, pénteken. De Falla Spanyol táncok című művét adják elő – Teo játssza a szólót, a mi együttesünk a zenekar. Ezt részben használjuk a műsor fináléjában, és promóciós anyagnak is nagyon jó a tévés produkciónak a külföldi értékesítés szempontjából.
– Itt az ország ötven-hatvan nagyon tehetséges gyereke szerepel. Biztos, hogy ők a legtehetségesebbek? Megvan az a hálózat, hogy minden talentum előkerüljön?
– Nem minden tehetség akar elindulni a Virtuózokon. Ehhez merészség és bátorság szükséges, hiszen ki kell állni a kamerák elé. Azért egy nyolc-, tíz-, tizenöt éves gyereknek, fiatalnak ez nem egészen magától értetődő dolog. Az viszont igazolt tény, hogy a műsor hatására tizenöt-húsz százalékkal több kisiskolás kezdett el zeneiskolába járni.
– Miklósa Erikával különleges barátság alakult ki önök között, olyannyira, hogy együtt nekiálltak tévéműsort készíteni. A Partitúrában, amely szerda esténként látható a Duna Televízió műsorán, egy-egy vidéki város kulturális életét mutatják be szórakoztató formában. Ez az ötlet kinek a fejéből pattant ki?
– Erika már régen akart egy ilyen jellegű műsort csinálni. Ő vidéki lány, ott is él, az egész életét vidéken töltötte, amikor persze nem szerepelt a nagyvilágban. És különösen mióta anyuka lett, több időt tölt Magyarországon, rengeteget koncertezik, nagyon sok közéleti dolgot is képvisel. Ő nem egyszerűen primadonna, hanem egy celeb, egy olyan celeb, aki a celebritását a jó ügyek szolgálatába állítja. Én hozzá képest alig mozdultam ki Budapestről, így más szemmel nézem a dolgokat. Elkezdtünk beszélni a műsorról, és a végén társultunk. Ami a nagyon nagy hozzáadott értéke a produkciónak, hogy Novák Péter rendezi. Tényleg felfedezésre méltó itt nagyon sok minden. A Virtuózok miatt azért gyakrabban szólítanak meg a metrón, mint a Partitúra végett, de idővel ez is egyensúlyba kerül.
– Megszólítják a metrón?
– Igen, most is idejövet, egy nagyon kedves hölgy. Ilyenkor mosolyognak és nagyon aranyos dolgokat mondanak az emberek. Dicsérik a zsűrit, ami különösen jólesik az embernek, mert ezek szerint mégis sikerül átadniuk valamit az ítészeknek, hiszen mi kicsit az ismeretterjesztők szerepét is betöltjük.
NÉVJEGY
65 éves, a felesége hárfaművész és tanár.
Két felnőtt fiuk van, és bár mindketten tanultak zenét, egyikük sem ezt a pályát választotta.
KEDVENCEK
Kedvenc zenéje, könyve nincs, nagyon sok mindent szeret, azt veszi elő, amire éppen emlékezteti valami. Legutóbb, egy forgatás kapcsán Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című regényét olvasta újra.
