– Mit érzett, amikor egyértelműen kiderült, hogy ilyen nagy felfedezés részesévé vált?
– A felfedezéskor Magyarországon tartózkodtam a szüleimnél, és éppen készültünk több rokon érkezésére, akiket már nagyon rég nem láttam. Ekkor jött az SMS a telefonomra, hogy sürgősen intézkednem kell. Bár a gravitációs hullámok közel egy perc leforgása alatt áthaladtak a detektorokon, ez csak a vadászat legelső lépését jelentette. A megfigyelés után minél hamarabb ki kellett derítenem, hogy milyen más kozmikus jeleket észleltünk egy a Déli-sarkon elhelyezett neutrínódetektorral, amely segíthetett más teleszkópoknak a föld minden táján a megfelelő irányba nézni. Úgyhogy a rokonok ez alkalommal sajnos nem sokat láttak belőlem, ráadásul el sem mondhattam nekik, mi történik, mivel az információ ekkor még titkos volt. Ami viszont ekkor elkezdődött, az a tudományos életem messze legizgalmasabb két hónapja volt. A kezdeti gravitációs hullám után sorra értesültünk az újabb és újabb felfedezésekről. Nehéz mihez hasonlítani az érzést, páratlan élménnyel lettem gazdagabb.
– Mi a lényege a most díjazott felfedezésnek?
– Első alkalommal detektáltuk, ahogy két nagyon nagy sűrűségű halott, úgynevezett neutroncsillag összeütközött. Az érzékelés először gravitációs hullámokkal történt, majd egy sor másik detektor is észlelte az ütközést, gamma-, röntgensugárzás, fény- és rádióhullámok segítségével. A detekcióban mintegy száz különböző obszervatórium, műhold és egyéb detektor vett részt minden kontinensről sok ezer tudós közreműködésével.
– Miért nagy jelentőségű ez a felfedezés?
– A gravitációs hullámok a hanghoz hasonlóak, mind frekvenciában, mind ahogy észleljük őket. Gravitációshullám-detektorokkal az emberiség egy új érzékszervet kapott a világűr vizsgálatára. A most bejelentett felfedezés az első alkalom, hogy egy kozmikus ütközést hallottunk és láttunk egyszerre. Amikor több különböző módon vagyunk képesek érzékelni egy kozmikus jelenséget, többet tudunk tanulni abból, hogy mi is történt. Ez detektívmunka; minden apró bizonyítékot össze kell gyűjtenünk, hogy megtaláljuk a tettest és az indítékot. Ez a felfedezés volt az első alkalom, amikor gravitációs hullámok mellett más jelet is detektáltunk egy kozmikus eseményből, és már ebből is rengeteg új érdekes információt szereztünk ahhoz, hogy megtudjuk, miként működik a világegyetem.
– Mit tudtunk meg például?
– Például ebből a felfedezésből kiderül, hogy a bolygónkon található nehézfémek – mint például az arany és a platina – nagy része pont olyan neutroncsillag-ütközésekből keletkezett, mint amilyet most láttunk. Ez az esemény azt is lehetővé teszi, hogy megmérjük, miként tágul a világegyetem.
– Hogyan keletkeznek a fémek a világűrben?
– Amikor a neutroncsillagok összeütköznek, a karambol nagy mennyiségű törmeléket lök ki az űrbe. Ez a törmelék sok neut-ront tartalmaz, amelyek képesek összeolvadni nehéz elemekké. Ebből keletkezik az arany és a többi. Sok nehéz anyag, amely létrejön, radioaktív, így sugároz, s ezt érzékeljük, ezáltal tudjuk megfigyelni ezt a folyamatot.
– Van-e jelentősége, hogy most már egyre többször érzékelik a gravitációs hullámot?
– Nagy jelentősége van. Az asztrofizikában mindig a különleges esetekből tanulunk a legtöbbet. Több esemény detektálásakor a sok tipikus mellett egyre több olyat találunk majd, amely eltér a megszokottól, és valami új, érdekes információt ad. Például a legelső feketelyuk-ütközés ilyen volt. Ezek voltak a legnehezebb csillageredetű fekete lyukak, amelyeket az emberiség felfedezett (még a gravitációs hullámok előtt), úgyhogy már ez az egy esemény megmutatta, hogy a fekete lyukak fajtáinak szélesebb skálája létezik, mint amit addig ismertünk. A jelenlegi neut-roncsillag is egy különleges eset; ez volt az első alkalom, hogy egy gamma-kitörést (erős, rövid gamma-sugárzást egy kozmikus robbanásból) úgy érzékeltünk, hogy az erupció nem mutatott pont felénk. Ez azért volt lehetséges, mert előzőleg megtaláltuk a forrást gravitációs hullámokkal, ezért a gamma-sugárzásra érzékeny műholdaknak egyszerűbb dolguk volt az azonosításban.
– Hányan dolgoztak a projekten?
– Gravitációs hullám detektálásán több mint ezer ember, illetve az egész folyamatban a száz detektorral körülbelül 3500 kutató, több száz egyetem és kutatóközpont részvételével. Magyarországról is több kutatóintézet csatlakozott: ilyen a Wigner Kutatóközpont, az ELTE, a Szegedi Tudományegyetem, illetve a debreceni Atomki kutatóintézet is.
– A Columbia Egyetem miként került bele a projektbe?
– Márka Szabolcs professzor még a kilencvenes években kezdett gravitációs hullámokkal foglalkozni a Caltech egyetemen Kaliforniában, ahol a kollaborációt alapították. Vezető szerepe volt a detektorok építésében és működtetésében. Miután a Columbiára került, folytatta ezt a tevékenységét. Ez az intézmény volt az egyike annak a hét amerikai egyetemnek, amely megkapta a lehetőséget arra, hogy részt vegyen a detektor építésében. Ezután, a kétezres évek elején-közepén ő volt az egyik legelső kutató, aki a gravitációs hullámokat más kozmikus jelekkel együtt kezdte vizsgálni, ráadásul pont egy gamma-kitörés kapcsán, mint a mostani felfedezésnél.
– Hogyan került ennyi magyar a projektbe?
– Márka Szabolcs nagy figyelmet szentelt a magyarországi tudományos élet segítésének, és ő vonta be az otthoni kutatókat, illetve engem is. Például Kocsis Bence és Raffai Péter, akik mindketten az ELTE tanárai, azonkívül én is Szabolcs diákjai voltunk, elsőként egy nyári gyakorlat keretében, a Caltechen, ami elindította a karrierünket ezen az úton. A Wigner intézet és az Atomki is Szabolcson keresztül ismerkedett meg a területtel s került be a kollaborációkba.
– Önök végleg Amerikában maradnak?
– A jövőt nehéz előre látni. Ami biztos, hogy igyekszünk szoros kapcsolatot ápolni a magyarországi, illetve az amerikai magyar kutatókkal, hogy segítsük az otthoni tudományos munkát. Én például együttműködöm a Wigner Kutatóközpont gravitációshullám-osztályával, amely Vasúth Mátyás vezetésével Magyarországon a Virgo munkáját viszi előre. Ennek a detektornak kulcsszerepe volt a most bejelentett felfedezésben. A kutatóközpont igazgatója, Lévai Péter nagy hangsúlyt fektet a gravitációs hullámok kutatására, és remek munkát végez az ilyen nagy skálájú projekteknél elengedhetetlen külföldi kapcsolatteremtésben. A szakmai együttműködések mellett én például a New York-i Magyar Tudományos Társaság elnöke is vagyok, ami egy a metropolisz környéki magyar tudósokat tömörítő szervezet. Azzal a céllal jött létre, hogy egy intellektuális közösséget teremtsen a külföldi magyar tudósok és általában a tudomány iránt érdeklődők számára.
– Van esély arra, hogy ilyen szintű tudósok hazatérjenek Magyarországra?
– Igen, több jó példa is van rá, hogy tehetséges és sikeres magyar kutatók hazaköltöztek. Ez persze nem mindig könnyű, de azon kell dolgoznunk, hogy az otthoni tudományos élet minél befogadóbb es vonzóbb legyen. Erre vannak jó kezdeményezések, és külföldön élő kutatóként ez az egyik terület, amelyen igyekszünk otthon segíteni a feltételek megteremtésében. A magam részéről például részt veszek az újonnan kibővült Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságában, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia hozott létre, hogy egy amerikai perspektívával járuljunk hozzá az otthoni tudományos tervezés kiterjesztésében.
– Ön hogy gondolja, van rajtunk kívül értelmes élet a világegyetemben? És ha igen, mikor fedezhetjük fel?
– Az Egyesült Államokban jelenleg az egyik legfelkapottabb téma a csillagászatban a Naprendszeren kívüli bolygók keresése, amelyek távoli csillagok körül keringenek, alapvetően azt vizsgálva, hogy melyik lehet alkalmas a földihez hasonló élet kialakulására. Már sok száz bolygót fedeztek fel, amelyeknek egy része megfelelő lehet. Érdekes módon az ilyen exobolygók (exo = extrasolar – Naprendszeren kívüli) keresésére használt műholdak egyben gravitációs hullám kutatására is alkalmasak. Szóval már csak szakmai okokból is támogatom a Földön kívüli élet keresését. Ezen túl a nem szakmai, hanem személyes véleményem, hogy az univerzum óriási, valószínűleg van élet még valamilyen formában, akar több különböző helyen is, viszont ennek a megtalálása nem biztos, hogy lehetséges a közeljövőben a nagy távolságok miatt. De keresni mindenképpen érdemes.
NÉVJEGY
34 éves, házas, két gyermeke van. Az ELTE fizikus szakán diplomázott, a PhD-t a Columbia Egyetemen szerezte meg.
Kedvencek
Film » Netflix-sorozatok
Zene » két kisgyerekkel sajnos ritkán jut „felnőtt”-zenéhez
Könyv » Isaac Asimov: Alapítvány
Hobbi » szúnyogokra vadászik egy lézerfallal
