– Mit gondol, miért mondják önre, hogy különleges, amit csinál?
– Nem gondolom, hogy különleges lenne, végzem a dolgom. Ma például azért várattam meg, mert egy kollégám megkért, hogy a műtéténél asszisztáljak. Nemcsak operálunk, hanem egymást is segítenünk kell. A sors úgy hozta, hogy nem csupán sebész, hanem érsebész is lettem, és mivel érdekelt, ezért letettem egy különbözeti jogi vizsgát, így igazságügyi szakértői munkát is végzek. Ez nagyon fontos és izgalmas. Sokszor terelem megfelelő mederbe az ügyeket, segítem a bírót a helyes ítélet meghozatalában. Gyakran az ügyvédek és a felperesek elrugaszkodnak a valóságtól. Egyik műtét sem olyan, mint a másik, még a tervezettek sem. Az akut operációk esetében sokszor a műtőasztal mellett kell eldönteni, hogy mi a legjobb megoldás, figyelembe véve, hogy a beteg 30 vagy 80 éves. A helyes módszer kiválasztásához hosszú tapasztalat és persze rengeteg műtét kell. A Semmelweis Egyetemen tantermi előadásokat tartok a negyedéves orvostanhallgatóknak sebészeti, érsebészeti és jogi ismeretekből. Évek óta a vizsgáztatásukban is részt veszek. Korábban a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemen elvégeztem egy menedzserképzőt is.
– Akkor innen ered, hogy jó szervező? Több osztályon „tett rendet”, változtatta meg a működését.
– Ezt inkább annak tulajdonítom, hogy kitűnő iskoláim voltak. Az egyetem után kis kitérővel az akkori SOTE III. számú Sebészeti Klinikájáról indultam. Marton Tibor és Ihász Mihály professzorok nem csak híres és jó sebészek voltak, hanem kitűnő szervezők is. A klinikán a sebészetin kívül volt baleseti, mellkas- és érsebészeti osztály is. Az intézetnek saját laborja, ultrahangrendelése, endoszkópos vizsgálója, röntgene, sőt még külön belgyógyász konziliárusa is volt. Lényeges, hogy az aneszteziológiai szolgálat is a klinikához tartozott. Nagy volt a szigor és a fegyelem.
Kezdetben a klinikán kevés műtéthez jutottam hozzá, leginkább asszisztálnom kellett, ezért elmentem vidékre műtéttani gyakorlatra. Szekszárdon hétfőn kezdtem és kedden már gyomrot operáltam. Fantasztikus gyakorlat volt! Harminckilenc évesen lettem Tatán a sebészeti osztály főorvosa, majd meghívtak Tatabányára, hogy vezessem a sebészeti és érsebészeti osztályt.
– Itt, a Bajcsyban is volt osztályvezető.
– Két évig. Sokat változtattam az osztály működésén. Az első dolgom volt a műszakrendszert ügyeleti rendre váltani. Ennek számtalan oka volt. Nem véletlen, hogy a Magyar Sebész Társaság is ezt a működési rendszert támogatja. Ez biztosítja a folyamatos betegellátást, vannak állandó részlegvezetők, osztályos orvosok. Az állandóan jelen levő doktorok folyamatosan találkoznak a betegekkel, nem váltódik le a teljes orvosgárda 12 óránként. Ráadásul az ügyeleti rendszerhez kevesebb orvos is elegendő. Valójában minden sebészetnek ügyeletben kellene működnie, és ez az egész országban 1-1 kivételtől eltekintve így is van.
– A különlegességre visszatérve: nemrég volt egy olyan műtétje, ahol egy rövid időre plasztikai sebész is lett.
– A beteget már elaltatták, elkezdődött a műtét, amikor megtudtam, hogy a plasztikai sebész kolléganő mégsem tud részt venni a műtéten. A már körbevágott hasfali daganatot nem lehetett visszavarrni, ezért elővetettem a Humby kést és a combról vett félvastag bőrrel pótoltam a defektust. Ilyen műtétet 30 éve láttam és csináltam Zoltán János professzornál az akkori Honvéd Kórházban, majd a klinikán. Nem mondom, hogy nem volt izzasztó visszaemlékezni és jól elvégezni a feladatot, de mára elmondhatjuk, hogy a műtét jól sikerült, a transzplantátum teljes egészében megtapadt, a beteg meggyógyult.
– Hogyan lett orvos? Ahogy elmondta, mennyi mindent csinált, lehetett volna bármi.
– Két dolog érdekelt: az erdőmérnökség és a sebészet. Előbbi azért, mert nagyapámmal gyerekkoromban sokat jártam ki Pécel környékére túrázni, hallgattam a vadásztörténeteket és a természetet nagyon megszerettem. Az orvostudományról olvasgatva pedig a sebészet érdekelt. Édesapám mondta, hogy „jól tanulsz fiam, egyetemre kell menned”. Aztán eljött a döntés ideje. Édesapám említette, hogy Sopronban az erdőmérnöki felvételin tudna segíteni. Az orvosi mellett döntöttem.
A SOTE-ra egyből felvettek. Amikor ezt megtudtam, hívtam édesapámat a munkahelyén, ő pedig – mérnökemberként ilyet korábban sohasem csinált – fogta magát, és azonnal hazajött. Megittunk egy fél üveg Cointreau-t. Akkoriban az ilyen „nyugati ital” még nagy szó volt.
– Negyven év rálátása van az egészségügyre. Milyen tendenciákat lát?
– Sokkal több a beteg és sokkal több az akut betegség. Ez részben a sebészeti ágyszámleépítésekből ered, részben abból, hogy a betegek egyre később fordulnak orvoshoz, hagyják, hogy egy-egy betegség elhatalmasodjon rajtuk. Nem érnek rá vagy nem mernek időben orvoshoz fordulni. Persze vannak olyan betegségek, amelyek előfordulása lényegesen csökken, ilyen például a gyomorfekély, amelynek hátterében az új gyógyszerek elterjedése (PPI) áll. A gyomorrák előfordulásának csökkenése a fagyasztóládák elterjedésének is köszönhető, amelyek részben kiváltották a húsok füstöléssel való tartósítását. A sok füstölthús-termék fogyasztása ugyanis növeli a gyomorrák kockázatát. A daganatok kialakulása összetett kérdés. Vannak örökletes tumorok, amelyeket ismerünk. A nem örökletes daganatok képződésénél is alapvető a genetika, de az immunrendszer, az előbbit befolyásoló pszichés állapot és a környezeti ártalmak (víz, élelmiszerek, levegő) sem elhanyagolható. Mindenkiben képződhet daganatos sejt, de a jól működő immunrendszer ezeket eliminálja.
– Mit gondol a mostani tervezett intézkedésekről?
– Azt hiszem, sok múlik a kórházak vezetésén, ahogy korábban fogalmaztam, a kórházakban is szigorú rendnek kell lennie. Infrastrukturálisan megvan, ami szükséges, bár mindennel spórolnunk kell. Ugyanakkor én úgy látom, hogy az orvoshiány ma már nem a legégetőbb probléma, sokkal inkább nővér-, műtős-, műtősnőhiánnyal küzdünk.
Az intézkedések jók, örömteliek. Nagyon jó hír, hogy például a Szent János Kórházat is felújítják, de ez már 15 éve is időszerű lett volna. A szuperkórház is jó kezdeményezés, reméljük lesz, aki ott dolgozzon, és itt is elsősorban az egészségügyi középkáderekre gondolok.
– A sebészeten kívül másik szenvedélye a vadászat.
– Mondjuk úgy, hogy a vadászat és a horgászat. Utóbbit is szeretem, még akkor is, ha talán kicsivel kevesebbet ad; én úgy érzem, hogy a „háromdimenziós” vadászattal szemben a horgászat „kétdimenziós”. Hetente kétszer általában vadászom. Nagyon szeretek Budapesten vadászni, a II. és III. kerületben rengeteg vaddisznó is lakik. A Pilisi Parkerdő Zrt.-nek hála, sok jó vadászélményben volt részem. A vadászösztön a férfiakban általában benne van, és nálam már gyerekkorban – nagyapám révén – előtérbe kerülhetett. Persze a vadász is sajnálja az elejtett állatot, de tudomásul kell venni, hogy farkas, hiúz és medve hiányában az ember a csúcsragadozó, neki kell a vadállományt féken tartania: a vaddal gazdálkodnia kell.
– Mi volt a legnagyobb élménye vadászként?
– Egyértelműen a legutóbbi spanyolországi vadászatom, ahol a szakadó esőben, meredek, sziklás terepen a hatórás túra alatt rettentően elfáradtam. A kimerültség, a nehéz hegyi terep, a gyönyörű táj, a tenger látványa és a kőszáli kecske elejtése fantasztikus katartikus élményt okozott. Eszembe jut egy erdélyi élményem is, amikor barnamedvét lőttem. Lövésemre – mint a filmekben – a kan medve két lábra állva, bömbölve jött felém. Öt méterre előttünk bukott fel. Egyébként mindenféle vadászatot szeretek: a társas apróvadvadászattól kezdve a magányos vaddisznólestől a cserkelésig bármi jólesik és kikapcsol.
NÉVJEGY
sebész-, érsebészszakorvos, igazságügyi szakértő, egészségügyi menedzser
63 éves, nős, felesége egyetemi oktató, dékán, előző házasságából egy 25 éves fia van
a SOTE-n végzett 1979-ben
a Bajcsy-Zsilinszky Kórház Sebészeti, Érsebészeti és Mellkasebészeti Osztályának a főorvosa 2014 óta, a Róbert Károly Magánkórház orvosa 2017 óta, a Semmelweis Egyetem oktatója 26 éve
KEDVENCEK
Film » Volt egyszer egy vadnyugat, Keresztapa
Könyv » történelmi könyvek, vadászkönyvek (Széchenyi Zsigmond: Ünnepnapok), gyermekkori kedvence Fekete István Tüskevár című könyve
Zene » komolyzene
Hobbi, szabadidő » a vadászat mellett úszni is jár és szeret síelni, kerékpározni
